Bolmányi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bolmányi Ferenc
Született Weisz Ferenc
1904. június 28.
Léva
Elhunyt 1990. július 14. (86 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása festőművész
Sírhely Kozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolmányi Ferenc témájú médiaállományokat.
Bolmányi Ferenc sírja Kozma utcai izraelita temetőben

Bolmányi Ferenc, született Weisz (Léva, 1904.[1] június 28.Budapest, 1990. július 14.) magyar festő, szobrász, érdemes művész (1978).

Életpályája[szerkesztés]

Weisz Sándor és Schwarcz Julianna fia. Békéscsabán végzett gimnáziumi tanulmányai után a Képzőművészeti Főiskolán Róna Józsefnél tanult szobrászatot és Magyar-Mannheimer Gusztávnál festészetet. Kizárták a Főiskoláról, mivel a tandíjat nem bírta megfizetni. . A művészetek tanulmányozásával fejlesztette tovább tudását. Külföldi tanulmányútjai során Jugoszláviában, Olaszországban, Münchenben, Bécsben dolgozott. Hazatérése után, 1927-ben Szentendrén bérelt műtermet és a szentendrei festők (Paizs Goebel Jenő, Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Korniss Dezső, Czóbel Béla) és mások társaságában festett. Itt festette 1933-tól a Fényváros-ciklus képeit, míg Nagymaroson, majd Budapesten készültek a Robin úr és társulata képciklus festményei. 1945-től Nagymaroson képzőművészeti szabadiskolát vezetett. Festészetét az 1950-es évektől kezdve fokozatosan a nonfigurativitás, mindent színnel kifejezni akaró érzelmi erő jellemezte. Stílusát önmaga „kozmikus realizmus”nak nevezte.[2] Az 1960-as évektől üvegablak-terveket is készített, pl. a kecskeméti Tudomány és Technika Háza számára.

Magánélete[szerkesztés]

Felesége Silbermann Sarolta (1910–1939)[3] volt, Silbermann Vilmos és Urban Julianna lánya, akivel 1938. november 25-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[4]

Főbb kiállításai[szerkesztés]

  • Nemzeti Szalon (1928)
  • Eszék (1930)
  • Glastpalast (Bécs, 1932, 1933)
  • Frankel Szalon (gyűjteményes kiállítás, 1935)
  • Tamás Galéria (gyűjteményes kiállítás, 1936)
  • Régi Műcsarnok (Képzőművészek Szabad Szakszervezete által rendezett kiállítás, 1947)
  • Fényes Adolf terem (1959, 1966)
  • Ernst Múzeum (gyűjteményes kiállítás, 1973)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Műveit osztrák állami ezüstéremmel tüntették ki.
  • érdemes művész (1978)

Emlékezete[szerkesztés]

Sírja Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben található.

Irodalom[szerkesztés]

  • A Fényes Adolf terem kiállítási katalógusa, Németh Lajos bevezetőjével (Bp., 1966)
  • Aradi Nóra: Bolmányi Ferenc (Bp., 1977)
  • Beszélgetés Bolmányi Ferenccel (riporter Csapó György, Magyar Nemzet, 1982. márc. 28)
  • Molnár Zsolt: A teljesség igénye. Bolmányi Ferenc. (Új Aurora, 1982. 2. sz.)
  • Fényes rapszódiák (beszélgetés Bolmányi Ferenccel, riporter Menyhárt László, Művészet, 1985. 5. sz)
  • Tilles Béla: Bolmányi Ferenc emlékezete (Új Művészet, 1991 5. sz.)
  • S. Nagy Katalin: Bolmányi Ferenc (2000)

Források[szerkesztés]

  • MÉL
  • Magyar nagylexikon 4. kötet 256. old.
  • Művészeti lexikon Budapest, 1965. 1. kötet 263 – 264. old.

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]