Bolmányi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bolmányi Ferenc
Született 1904. június 27.
Léva
Elhunyt 1990. július 14. (86 évesen)
Budapest
Foglalkozása festőművész
Sírhely Kozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolmányi Ferenc témájú médiaállományokat.
Bolmányi Ferenc sírja Kozma utcai izraelita temetőben

Bolmányi Ferenc (Léva, 1904.[1] június 27.Budapest, 1990. július 14.) magyar festő, szobrász, érdemes művész (1978).

Életpályája[szerkesztés]

Békéscsabán végzett gimnáziumi tanulmányai után a Képzőművészeti Főiskolán Róna Józsefnél tanult szobrászatot és Magyar-Mannheimer Gusztávnál festészetet. Kizárták a Főiskoláról, mivel a tandíjat nem bírta megfizetni. . A művészetek tanulmányozásával fejlesztette tovább tudását. Külföldi tanulmányútjai során Jugoszláviában, Olaszországban, Münchenben, Bécsben dolgozott. Hazatérése után, 1927-ben Szentendrén bérelt műtermet és a szentendrei festők (Paizs Goebel Jenő, Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Korniss Dezső, Czóbel Béla) és mások társaságában festett. Itt festette 1933-tól a Fényváros-ciklus képeit, míg Nagymaroson, majd Budapesten készültek a Robin úr és társulata képciklus festményei. Festészetét az 1950-es évektől kezdve fokozatosan a nonfigurativitás, mindent színnel kifejezni akaró érzelmi erő jellemezte. Stílusát önmaga „kozmikus realizmus”nak nevezte.[2] Az 1960-as évektől üvegablak-terveket is készített, pl. a kecskeméti Tudomány és Technika Háza számára.

Főbb kiállításai[szerkesztés]

1928-ban a Nemzeti Szalonban, 1930-ban Eszéken, 1932-ben és 1933-ban a bécsi Glaspalastban volt kiállítása. 1935-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Frankel Szalonban, 1936-ban a Tamás Galériában. 1947-ben a Képzőművészek Szabad Szakszervezete rendezett kiállítást műveiből a régi Műcsarnokban. 1945-től Nagymaroson képzőművészeti szabadiskolát vezetett. 1959-ben és 1966-ban a Fényes Adolf teremben állított ki. Gyűjteményes kiállítása 1973-ban volt az Ernst Múzeumban.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Műveit osztrák állami ezüstéremmel tüntették ki.
  • érdemes művész (1978)

Emlékezete[szerkesztés]

Sírja Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben található.

Irodalom[szerkesztés]

  • A Fényes Adolf terem kiállítási katalógusa, Németh Lajos bevezetőjével (Bp., 1966)
  • Aradi Nóra: Bolmányi Ferenc (Bp., 1977)
  • Beszélgetés Bolmányi Ferenccel (riporter Csapó György, Magyar Nemzet, 1982. márc. 28)
  • Molnár Zsolt: A teljesség igénye. Bolmányi Ferenc. (Új Aurora, 1982. 2. sz.)
  • Fényes rapszódiák (beszélgetés Bolmányi Ferenccel, riporter Menyhárt László, Művészet, 1985. 5. sz)
  • Tilles Béla: Bolmányi Ferenc emlékezete (Új Művészet, 1991 5. sz.)
  • S. Nagy Katalin: Bolmányi Ferenc (2000)

Források[szerkesztés]

  • MÉL
  • Magyar nagylexikon 4. kötet 256. old.
  • Művészeti lexikon Budapest, 1965. 1. kötet 263 – 264. old.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar életrajzi lexikon szerint – tévesen - 1909
  2. Magyar nagylexikon

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]