Berkes János (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Berkes János (Kissomlyó, 1902. február 21.Zalaegerszeg, 1992. augusztus 30.) tanító, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora és közszereplővé válása[szerkesztés]

Berkes János és Németh Anna, szegény földművesek gyermeke. Egyetlen nővére volt. Római katolikus vallásban nevelkedett. A polgári iskola elvégzése után a pápai tanítóképzőben tanult, ahol 1925-ben szerzett oklevelet. Kezdeti állomáshelyei Bazsi, Szentbékkálla és Pécsbányatelep voltak. Házasságkötése után feleségével Zalaszentbalázson helyezkedett el. Elismerték tevékenységét, 1932-ben igazgató-kántortanítóvá majd körzeti iskolai felügyelővé nevezték ki. Tanítói munkája mellett nagy gondot fordított a község közéletének szervezésére. A KALOT helyi szervezetének vezető munkatársaként dolgozott és szervezte a Hangya Szövetkezet[1] zalaszentbalázsi fiókját.

Politikai pályája[szerkesztés]

Drozdy Győző, ellenzéki országgyűlési képviselővel kötött ismeretsége révén bekapcsolódott a politikai életbe. Számos tanítótársához hasonlóan 1939-ben belépett a Magyar Élet Pártjába, 1942-ben viszont átlépett a Független Kisgazdapártba. A háború után, 1945-ös választásokon még a kisgazdákat támogatta, de a párt és a politikai környezet megváltozása után a DNP-hez csatlakozott, és az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választáson a párt Zala megyei választókerületében mandátumot is szerzett. Nem tartozott a Demokrata Néppárt legharcosabb képviselői közé, az MKP mégis támadást indított személye ellen formálisan a Horthy-rendszerben játszott politikai szerepvállalása miatt. A vádak hatására vizsgálat indult és 1948 júliusában megfosztották mandátumától.

A diktatúra idején[szerkesztés]

1949-ig még taníthatott falujában, Zalaszentbalázson, de az év nyarán a lakóhelyétől mintegy 80 km-re fekvő Nyirádra helyezték át. Később a szomszédos Ukkra. Nagy Imre miniszterelnöksége idején újra szerepet vállalhatott a közéletben. Megalakulásától, 1954-től a Hazafias Népfront ukki szervezetének titkára volt nyugdíjba vonulásáig, 1963-ig. Az 1956-os forradalom idején beválasztották a Zala megyében újjászerveződő Demokrata Néppárt ideiglenes vezető testületébe. Lakóhelyén igyekezett indulatoktól mentes mederbe terelni az eseményeket. A szabadságharc leverése után bár vádat emeltek, bírósági eljárást már nem kezdeményeztek vele szemben. Nyugdíjba vonulása után Zalaegerszegre költözött és haláláig ott élt.

A rendszerváltás után[szerkesztés]

Még megélte a rendszerváltást. Az újjászervező Demokrata Néppárt, azaz Kereszténydemokrata Néppárt mint a párt volt országgyűlési képviselőjét az országos pártvezetés tiszteletbeli tagjává választotta,[2] valamint megkapta a Barankovics-emlékérmet. 1992 augusztusában hunyt el.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]