Benkő Dániel (mezőgazdász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benkő Dániel
Született 1799. január 9.
Kézdivásárhely
Elhunyt 1883. november 19. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása mezőgazdasági szakíró

Árkosi Benkő Dániel (Kézdivásárhely, 1799. január 9.Budapest, 1883. november 19.) mezőgazdasági szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Benkő Bálint és Jancsó Salóme fia volt. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd Nagyenyeden folytatta, ahol a bölcselet mellett a jogi és teológiai tanulmányokat is végezte. Ezalatt tanítója volt gróf Mikó Imrének és báró Kemény Zsigmondnak. Egy évet nyilvános tanítóként is töltött Nagyenyeden. Ezután három évig orvosnövendék volt Bécsben, ahol különösen a vegytan, élettan és természettan voltak kedvelt tantárgyai. A sok tanulás azonban megtámadta szemeit, így orvosi tanácsra elhagyta a tovább tanulást, és a mezőgazdaságot választotta életpályául. Károlyi Lajos gróf birtokán Tótmegyeren, Klauzál Imre dolgozott 1828. júniustól 1840. szeptember végeig. 1838-ban, amikor Klauzál a jeles rohonci gazdasági tanintézetet szervezte, Benkőt oda is magával vitte s ő ebben az intézetben az 1839. tanév alatt a gazdasági műtan tanára volt. 1840. szeptember 1-jétől Esterházy Pál Antal herceg lévai uradalmának lett felügyelője, 1846. évi május 26-ától 1854-es nyugalomba vonulásáig pedig a lévai, biccsei és derecskei uradalmak főfelügyelője volt. Ezután ötödfél évig Schönborn gróf gazdasági tanácsosa volt munkácsi uradalmában; ezt követőleg Károlyi István uradalmaiban foglalkozott két éven át, majd közvetlenül halála előtt, több, mint tíz éven át Zselénszky Róbertnél működött gazdasági tanácsosként.

1844-ben az általa kifejlesztett Benkő-eke a budai ekeverseny győztese lett, viszont soha nem tudott széles körben elterjedni.

A Magyar Tudományos Akadémia 1859. december 19-én választotta levelező tagjai közé; székfoglalóját 1861-ben tartotta A növények táplálkozásáról gazdászati szempontból címmel. A Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek igazgatóválasztmányi, az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek tiszteletbeli, a bécsi császári és királyi mezőgazdasági társulatnak levelező tagja volt.

Emlékezete[szerkesztés]

Az Akadémián Galgóczy Károly tartott felette emlékbeszédet 1884. február 24-én. Koszorúzással a Hősök terén. Továbbá Kecskeméten átadott szobrot is koszorúznak.

Munkái[szerkesztés]

  • Mezei gazdaság könyve, Stephens Henry The book of farm című munkája nyomán. Pest, 1855–68. 6 kötet. (Korizmics Lászlóval és Morócz Istvánnal együtt; főképpen a növénytermelést tárgyalók nagy része származott az ő tollából.)
  • Gazdasági cikkei az Ismertető-ben (1840.) és a Magyar Gazdában (1848 előtt), azután a Gazdasági Lapok-ban (1854–1874.) és Falusi Gazdában (1858.) jelentek meg. Akadémiai székfoglalója: A növények táplálkozásáról gazdászati szempontból. (Akad. Ért. math. és term. oszt. II. 1861.)
  • Kéziratban maradt: Szőlőművelés és Gazdasági üzlettan.
  • Arcképe Molnár József által kőre rajzolva s Rohn A. által nyomtatva Pesten jelent meg 1858-ban.

Források[szerkesztés]