Barkász Lajos

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barkász Lajos
Született1884. augusztus 25.[1]
Hódmezővásárhely
Elhunyt1960. március 9. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • rajztanár
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Barkász Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Barkász Lajos (Hódmezővásárhely, 1884. augusztus 25. – Budapest, 1960. március 9.) magyar festőművész, tanár.

Pályafutása[szerkesztés]

Hódmezővásárhelyen született, apja Barkász Károly gimnáziumi tanár, anyja Lubinszky Jolán volt.[3] A középiskolát szülővárosában elvégezve a Budapesti Mintarajziskolában tanult, s 1906-ban szerzett középiskolai rajztanári oklevelet. Továbbképzősként 1907-ig Révész Imre és Ferenczy Károly növendéke volt. Megnyerte 1905-ben az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Gerenday-plakátpályázatát, az 1906. évi Milánói Világkiállításon pedig – még szintén hallgató korában – egy tájképpel szerepelt a magyar csoportban.[4] Karcagon, majd Fiumében kezdett tanítani.[5] Rajztanárként működött Máramarosszigeten, Aradon és Trencsénben az állami felsőbb leányiskolákban, egyes adatok szerint[6] Pozsonyban is. Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, több háborús kitüntetést kapott, főhadnagyként szerelt le.[5] 1920-ban Budapestre költözött és a III. kerületi Magyar Királyi Állami Árpád Reálgimnázium rajztanára volt.[5][7]

1903-tól a Nemzeti Szalon állandó kiállítójaként[5] főleg naturalista tájképekkel szerepelt, majd 1910-től a Műcsarnokban is. 1925-ben a Nemzeti Szalonban, 1926-ban Hódmezővásárhelyen rendezett gyűjteményes kiállítást.[8][9]„A Műcsar­nok 1939. évi őszi tárlatán négy termet megtöltő anyaggal szerepelt.”[3]

Több ízben járt tanulmányúton Olaszországban, Drezdában, Stockholmban, ahol alkotásaival sikert aratott. 1924-ben a Halmos Izor alapította Életkép-díjat nyerte a „Hazafelé” című festményéért,[10] 1930-ban a Műcsarnok­ban a Ráth-díjat,[5] 1940-ben pedig a Magyar Képzőművészeti Egyesület aranyérmét nyerte el.[4] A Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) ezüstéremmel jutalmazta alkotásait.[11]

Titkára, majd ügyvezető elnöke lett az Egyesült Keresztény Nemzeti Ligának.[3] 1926-tól alapító tagja volt a Hódmezővásárhelyi Művészek Társaságának. Az Országos Rajztanár Vizsgabizottságban tagként tevékenykedett, a Képzőművészek Egyesülete, a Képzőművészek Szövet­sége is tagjai közé sorolta. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társaságban zsűritagként is aktívan közreműködött, 1928-ban örökös törzs­taggá választották.[5] 1938–1939-ben a Magyar Képzőművészeti Egyesület elnöki, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak pedig 1943-ban titkári tisztségét töltötte be.[4]

A második világháborút követően is az Óbudai Árpád Gimnáziumban oktatott.[12] Két festményét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

A Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára. Sírját felszámolták.[11]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • Kilátás a Rózsadombról, olaj[6]
  • Trianoni határ, olaj. (A székesfőváros vásárolta meg.)[6]
  • Fővárosi tájkép, olaj. (A székesfőváros vásárolta meg.)[5]
  • Gróf Tisza István arcképe, olaj. (Hódmezővásárhely megbízásából.)[5]
  • Ház a hegy alatt
  • Varjak
  • Tabáni részlet, akvarell[13]
  • Tavaszi munka, akvarell[13]
  • Szakadék, akvarell[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  3. ↑ a b c Keresztény magyar közéleti almanach. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940. I. kötet. 53. oldal
  4. ↑ a b c Hódmezővásárhelyi digitális enciklopédia. HodWiki.. [2022. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 1.)
  5. ↑ a b c d e f g h Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930) 447. oldal
  6. ↑ a b c Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. Társszerk. Gombosi György. 2. jav., bőv. kiad. Bp., 1935. Győző ny. I. kötet, 73. oldal
  7. ↑ 1940-1949. www.arpad.sulinet.hu. [2011. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 29.)
  8. ↑ Isobar, Kirowski: Barkász Lajos (1884-1960) híres magyar festő, grafikus - Kieselbach. kieselbach.hu. (Hozzáférés: 2016. június 29.)
  9. ↑ http://budapestaukcio.hu/barkasz-lajos/festo
  10. ↑ Szózat, 1924. június 14. 127. szám, 9. oldal
  11. ↑ a b Kozák Péter: Barkász Lajos pályaképe. Névpont.hu, 2013
  12. ↑ 1940-1949. www.arpad.sulinet.hu. [2011. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 29.)
  13. ↑ a b c A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921–1923. A Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete 8. kiállítása, 1921. április, 5. oldal

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • A Nemzeti Szalon Almanachja (Képzőművészeti lexikon). Szerk. Déry Béla, Bányász László, Margitay Ernő. Bp., 1912. Légrády Testvérek Nyomdája
  • Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
  • Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. [Nyíregyháza], Kállainé Virágh Irén, 1997.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Műveinek nyomatai a Magyar Nemzeti Galéria Adattárának Művészeti Reprodukciós Gyűjteményében.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Barkász_Lajos&oldid=26919368”