Barkán

A barkán (mongol barkan; kb. ’homokdomb’ vagy kazak: ’csupasz homok’)^[1]^[2] a homoksivatagok egyik jellemző dűneformája. Bár sivatagok a Föld számos vidékén előfordulnak, barkánokkal mégis csak ritkán találkozhatunk. Ritkaságának oka, hogy kialakulásához speciális adottságokra van szükség. A barkán vándorló dűne, valamennyi dűnetípus közül a leggyorsabban változtatja helyét.

Formakincs

A barkánok két nagy csoportra oszthatóak:

Pajzs alakú barkánok: azokon a vidékeken képződnek, ahol a homok utánpótlása nagy, de nem elégséges ahhoz, hogy a barkánok oldala egymáshoz érjen és keresztirányú dűnék jöjjenek létre.
Sarló alakú barkánok: minél gyérebb a homok utánpótlása, annál valószínűbb, hogy sarló alakú forma jön létre.

A barkánforma az egyik legáramvonalasabb forma. A dűne folyamatosan úgy alakul, hogy a legkisebb légellenállást fejtse ki. A szél felőli oldal felszíne 5–18°-os szöget zár be a vízszintessel. A két szarv közötti szélárnyékos oldal 32–35°-os, tehát jóval meredekebb a szélnek kitett oldalnál.

E dűnetípus mérete igen változó, a legkisebb formák mindössze néhány méteresek. Legnagyobb magasságuk legfeljebb 15 méter, hosszuk 200 méter lehet.^[3]

Kialakulása

A barkánok többnyire kemény, sík, sziklás felszínen alakulnak ki. A barkán képződésének másik fontos feltétele a gyakori és nem túl erős szél illetve a homok utánpótlásának szűkössége.^[4] Ha a szél sok homokot szállít, akkor nem alakulnak ki barkánok, mivel a növekvő homokformák egy idő után összeérnek. A barkánok kialakulását az amerikai King 1916-ban, míg a szovjet Vejiszov 1960-ban vizsgálta. King szerint a barkánok ún. bálnahátbuckákból alakulnak ki. Vizsgálata során megfigyelte, ahogy a szimmetrikus bálnahátbucka két oldalán a homokot az állandó szél előbb a bucka szélvédett oldalára szállítja, majd ott kialakítja belőle a barkán két „szarvát”. Vejiszov megfigyelései ellenben azt bizonyították, hogy teljesen sík homokfelszínen is létrejöhet barkán. A kísérlet során földgyaluval egy sík homokfelszínt képeztek a Kara-kum sivatagban. A szél feltámadása után a tudósok előbb homokfodrok kialakulását láthatták, majd azt, hogy a homokfodrok szétszakadoztak, magasabb részeik szélárnyékában pedig a barkán lejtős oldala alakult ki.

Mozgása

A barkánok a szél irányában (tehát szarvaik irányában) mozognak. A leggyorsabban vándorló dűnetípus. Minél kevesebb a rendelkezésre álló homok, annál gyorsabb a barkán előrehaladása. Az előrehaladás függ a földfelszín egyenetlenségétől, a szélerőtől és a bucka teljes tömegtől. Ha a felszín egyenetlen, akkor az „barkánmarasztaló” hatású. A vándorlási sebesség széles határok között változik. Egyes dűnék akár 37 métert is megtesznek egy évben, míg mások csak 2 méter/éves sebességgel haladnak előre.

A barkánok a kisebb földfelszíni formákon egyszerűen átfolynak. Ha a széláramlást megváltoztató akadály kerül az útjukba, az sokszor a barkán deformálódásához vagy teljes szétszóródásához vezet.

Előfordulása

A Földön a Kara-kumban, Kaliforniában, az Atacama-sivatagban, a Szaharában, a hamadák peremvidékein és a Namib-sivatagban láthatóak barkánok. A Mars Global Surveyor űrszonda a vörös bolygó felszínén is felfedezett barkánokat.^[5]

Lásd még

Források

Borsy Zoltán (1998). Általános Természetföldajz (4. kiadás ed.). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. ISBN 963-18-8928-9.
Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960.

Jegyzetek

↑ Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960.
↑ Izsák Tibor (2004). "Természetföldrajzi fogalmak szótára". Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa. 1. o. Hozzáférés: 2008. július 17.. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |month= és |coauthors= (súgó)
↑ A SZÉL, A JÉG ÉS A FOLYÓVÍZ, VALAMINT FELSZÍNFORMÁLÓ FOLYAMATAIK; A sulinet írása; Elérés. 2008. július 17.
↑ Lóczy Dénes (1999. március 11.). "5. A szél felszínalakító tevékenysége (A száraz területek formakincse)" (angol nyelven). Pécsi Tudományegyetem. 1. o. Hozzáférés: 2008. július 17.. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |month= és |coauthors= (súgó)^{[halott link]}
↑ NASA (1999. március 11.). "Sand Dunes of Nili Patera, Syrtis Major" (angol nyelven). 1. o. Hozzáférés: 2008. július 17.. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |month= és |coauthors= (súgó)

Külső hivatkozások

[1] Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960.

[2] Izsák Tibor (2004). "Természetföldrajzi fogalmak szótára". Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa. 1. o. Hozzáférés: 2008. július 17.. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |month= és |coauthors= (súgó)

[3] A SZÉL, A JÉG ÉS A FOLYÓVÍZ, VALAMINT FELSZÍNFORMÁLÓ FOLYAMATAIK; A sulinet írása; Elérés. 2008. július 17.

[4] Lóczy Dénes (1999. március 11.). "5. A szél felszínalakító tevékenysége (A száraz területek formakincse)" (angol nyelven). Pécsi Tudományegyetem. 1. o. Hozzáférés: 2008. július 17.. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |month= és |coauthors= (súgó)^{[halott link]}

[5] NASA (1999. március 11.). "Sand Dunes of Nili Patera, Syrtis Major" (angol nyelven). 1. o. Hozzáférés: 2008. július 17.. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |month= és |coauthors= (súgó)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]