Keresztirányú dűne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keresztirányú dűnék a Namib-sivatagban

A keresztirányú dűne a szabadon mozgó homokvidékek egyik legjellegzetesebb formája. A keresztirányú dűnék az uralkodó szélirányra merőlegesen, egymással párhuzamosan futnak. Ez a dűnetípus ott alakulhat ki, ahol a szél által szállított homok nagy mennyiségben áll rendelkezésre.[1] A barkánok oldalának egybekapcsolódásával keresztirányú dűneforma alakul ki.[2]

Jellemzői[szerkesztés]

A keresztirányú dűne mozgása és belső szerkezete

Kialakulásának feltétele az erős, állandó irányú szél, többnyire a passzátszél. A keresztirányú dűnék az uralkodó szélirányra merőlegesen futnak. A dűnevonulatok egymással párhuzamosan helyezkednek el, a vonulatok gerince 3 és 30 méter közötti magasságot érhet el.[3] A vonulatok távolsága a magasságuktól függ. Az alacsonyabb dűnesorok közelebb futnak egymáshoz, a magasabbak távolabb. A 20 méteres gerincmagasságú keresztirányú dűnék kb. 400 méternyi távolságban fekszenek egymástól.

A dűne aszimmetrikus, szél felőli oldala 5-10° közötti, míg a szélvédett oldal 33-35° meredekségű lehet.[4] A barkánoknál jóval lassabban vándorolnak, „csúcssebességük” 3,6 m/év.

Előfordulása[szerkesztés]

A keresztirányú dűnéket a nagy homokfelületek uralkodó széliránynak kitett oldalán találhatunk. A Szaharában az ergek peremvidékén alkotnak 10-20 kilométer széles zónákat. Előfordulnak Belső-Mongóliában, az Egyesült Államok délnyugati államaiban és a Namib-sivatagban.

Források[szerkesztés]

  • Borsy Zoltán. Általános Természetföldrajz, 4. kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest (1998). ISBN 963-18-8928-9 

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gönczy Sándor - Szalai Katalin: Geomorfológiai fogalomgyűjtemény (magyar nyelven). Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, 2004 (Hozzáférés: 2008. augusztus 31.)
  2. Juhász, Zsolt: Homok a szélben - eolikus formakincs (magyar nyelven). Sulinet, 2006. augusztus 14. (Hozzáférés: 2008. augusztus 31.)
  3. Freie Univerität Berlin: Transversaldünen (német nyelven), 2006. augusztus 14. [2009. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 31.)
  4. Helge, Haacke: Dünentypen (német nyelven) (PDF), 2003. december 10. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 31.)