Ugrás a tartalomhoz

Barbara Hepworth

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barbara Hepworth
Hepworth 1966-ban (Erling Mandelmann fotója)
Hepworth 1966-ban (Erling Mandelmann fotója)
Született1903. január 10.[1][2][3][4][5]
Wakefield[6][7][8]
Elhunyt1975. május 20. (72 évesen)[1][2][3][4][5]
St Ives[9][10][8]
Állampolgárságabrit[11][12]
Házastársa
  • John Skeaping (1924–1933)
  • Ben Nicholson (1938–1951)
Foglalkozása
  • szobrász
  • festőművész
  • rajzoló
  • fotográfus
  • művész
  • képzőművész
Iskolái
  • Royal College of Art
  • Leeds Arts University
  • Wakefield Girls' High School
Kitüntetései
  • a Brit Birodalom Érdemrendjének hölgye
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
A Wikimédia Commons tartalmaz Barbara Hepworth témájú médiaállományokat.

Dame Jocelyn Barbara Hepworth (Wakefield, West Yorkshire, 1903. január 10. – St Ives, Cornwall, 1975. május 20.) brit modernista és absztrakt szobrászművész, a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka.

Életpályája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobrászatot kezdett tanulni a Leeds College of Artban 1920-ban, majd 1921-től 1924-ig Londonban, a Royal College of Artban képezte tovább magát Henry Moore-ral együtt. A diploma megszerzése után West Riding ösztöndíjával egy évre Olaszországba utazhatott. Firenzében tartózkodott, és Toszkánában tanulmányozta a román és reneszánsz művészeti stílust és építészetet. 1925-ben házasságot kötött John Skeaping szobrászművésszel Firenzében, a Pallazzo Vecchióban. 1926 novemberéig Rómában maradtak, mert Skeaping ösztöndíjat nyert a Római Brit Művészeti Iskolában. Hepworth ekkor ismerkedett a márvány megmunkálásával Giovanni Ardini irányítása mellett, és Carrarát is felkereste. Skeaping betegsége miatt visszatértek Londonba.

1927-ben közös kiállítást rendeztek saját lakásukba. George Eumorfopoulos műgyűjtő megvásárolta Hepworth két kisplasztikáját, az Ülő figurát (Seated Figure) és az Anya és gyermekét (Mother and child).[13] 1929-ben megszületett Paul fiúk. 1930-ban mindketten csatlakoztak a Seven and Five Society művészcsoporthoz. 1931-ben nyaralás közben Hepworth találkozott Ben Nicholson festőművésszel. Házassága megromlott, és 1933 márciusában hivatalosan is elvált Skeapingtől.

Nicholsontól hármas ikrei születtek, de csak négy év múlva esküdhettek meg, amikor a férfi válását kimondták. Hepworth John Bedforddal és Henry Moore-ral együtt az új irányzat vezető művészei lettek, segédminta vagy modell nélkül közvetlenül készítették alkotásaikat. Hepworth kollázzsal, fotogrammal és litográfiával is kísérletezett. Kapcsolatba lépett a kontinens avantgárd művészeivel. 1933 tavaszán felkereste Constantin Brâncușit és Picassót párizsi műtermükben. Varengeville-sur-Merben találkozott Georges Braque-kal. Auguste Herbin és Jean Hélion meghívására csatlakoztak az Abstraction-Création csoporthoz, 1934-ben Hepworth velük együtt állított ki. Londonba visszatérve férjével együtt tagja lett a Paul Nash által alapított Unit One modernista csoportnak, amelyben Piet Mondrian és Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij is aktívak volt. Hepworth és társai az absztrakt kifejezési módot választották, és ezzel utat nyitottak a konstruktivizmusnak, amelyhez az Európából elmenekült művészek (Walter Gropius, Moholy-Nagy László, Naum Gabo) is jelentősen hozzájárultak.

A háború kitörése előtt, 1938. augusztus 25-én Cornwallra, St Ives-be költöztek gyermekeikkel együtt Adrian Scott Stokes és Margaret Mellis meghívására. Hamarosan követte őket a Naum házaspár is. A Hepworth–Nicholson házaspár St Ives művészkolóniájának kiemelkedő alkotója volt. 1949-ben több képzőművésszel együtt megalapították a Penwith Society of Artists csoportot, és igyekeztek felhívni a világ figyelmét a kiállításaikra.

Hepworth megvásárolta 1949-ben a Trewyn Stúdiót St Ives-ben, és ott élt válása után 1951-től haláláig. Évekig küzdött a rák ellen. 1975. május 20-án tűz keletkezett a házában, és Hepworth nem élte túl. A Trewyn Stúdiót a következő évben múzeummá és szoborkertté alakították át (Barbara Hepworth Museum), és 1980-tól a Tate Galéria védnöksége alatt áll.

17 országban láthatók szobrai különböző múzeumokban, galériákban, köztereken és szoborkertekben.[14]

Galéria

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27..
  2. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10..
  3. 1 2 "Barbara Hepworth". RKDartists (holland nyelven).
  4. 1 2 "Barbara Hepworth". CLARA (angol nyelven).
  5. 1 2 "Barbara Hepworth". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006.
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 12..
  7. ↑ "www.bbc.co.uk/bradford/culture/words/hepworth_exhibition.shtml".
  8. 1 2 "barbarahepworth.org.uk/biography/".
  9. ↑ "www.telegraph.co.uk/culture/art/8541913/Hepworth-Wakefield-a-worthy-homecoming-for-Barbara.html".
  10. ↑ "www.tate.org.uk/whats-on/tate-st-ives/exhibition/tate-st-ives-summer-2013/tate-st-ives-summer-2013-barbara-hepworth".
  11. ↑ "Museum of Modern Art online collection" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. december 4..
  12. ↑ "www.workwithdata.com/person/barbara-hepworth-1903". Hozzáférés: 2024. október 16..
  13. ↑ Anya és gyermeke
  14. ↑ Public collections

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Barbara_Hepworth&oldid=27423208”