Barabás István (tanító)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barabás István
Barabás István (1855-1936).jpg
Született 1855. augusztus 18.
Fertőszéplak
Elhunyt 1936. június 17. (80 évesen)
Szombathely
Foglalkozása újságíró

Barabás István (Fertőszéplak, 1855. augusztus 18.Szombathely, 1936. június 17.[1][2]) tanító, iskolaigazgató, tűzoltóparancsnok.

Életútja[szerkesztés]

A Sopron megyei Fertőszéplakon született régi tanítódinasztiából, szülei Barabás György és Ratkovits Katalin. Középiskoláit Sopronban, a tanítóképzőt Somogycsurgón (ma Csurgó) végezte 1865 és 1874 között. A tanítói oklevél megszerzése után tűzoltói és tűzrendészeti tanfolyamot végzett Grazban.

Tanítói pályáját 1874-ben kezdte meg Kisvadáron Somssich Adolf grófnál, utána Hegykőn tanított. 1876-ban Vasvárra került. Először az elemi, majd a községi gazdasági, valamint a községi ipariskola igazgatója lett. 1878-ban részt vett Bosznia-Hercegovina megszállásában. 1883. június 17-én egyik alapítója volt a helyi tűzoltóegyletnek. 1892-ben a Vasvármegyei Önkéntes Tűzoltóegyletek Szövetsége titkárává választotta. Vezetése alatt épült fel 1903-ban új helyen a hatosztályos elemi népiskola. A Vas Megyei Általános Tanítóegylet elnöke volt.

A Tanácsköztársaság bukása után meghurcolták, ezért nyugdíjazását kérte, és Szombathelyre költözött, ahol tovább dolgozott, és a város vezetőségének felkérésére az akkor bevezetett forgalmi adó ellenőrzésére alakult osztály főelőadója lett. 1920 és 1930 között Vas vármegye tűzrendészeti felügyelőjeként tevékenykedett.

Érdemei elismeréseként 1912-ben királyi koronás arany érdemkeresztet kapott. 1935. május 7-én a község fejlődése érdekében, különösen a népoktatás, a dalárda, a zene, a tűzoltóság és a közgazdaság területén közel fél évszázadon át tartó sikeres tevékenysége elismeréséül Vasvár díszpolgárává választották. Felesége Horváth Zsófia volt.

Munkássága[szerkesztés]

Írói működését már diákkorában megkezdte. Első cikkei a Hírmondó című soproni népújságban jelentek meg. 1875-től a Sopron állandóan közölte írásait. 1876-ban a Soproni Újság, majd a Vasmegyei Lapok, a Vasmegyei Figyelő, 1879-től a Vasmegyei Tanügyi Értesítő és a Néptanítók Lapja munkatársaként dolgozott. 1889-ben a Kántorok Lapját szerkesztette. Társszerkesztője volt az 1893-ban elindított Vasvármegyei Tűzrendészeti Közlönynek, három év múlva pedig a lap szerkesztője lett. Létrehozta a Vasvár és Vidéke (1905) és a Vasvári Újság (1926) című helyi lapokat. Pedagógiai szakcikkeit a Budapesti Néptanítók Lapja, a Dunántúli Tanítók Lapja és a Vasvármegyei Tanügyi Közlöny közölte. Fertőparti, Széplaki, Hegyháti, Vasvári, Valaki és Hegykövi álneveken is írt.

A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség pályázatán első díjat nyert A szépligeti tűzoltóság című szakkönyve. Évtizedeken át ez volt a magyar tűzoltóság és szaktanfolyamai vezérkönyve.

Híres volt mind művészi zongora- és orgonajátékáról, mind zenedarabjairól. Egyházi vonatkozású szerzeményei Karácsonyi pásztormise, Gyászénektár, Szent koszorú, Énekgyöngyök és Temetőkönyv címmel jelentek meg. Irodalmi tevékenységgel is foglalkozott.

Emlékezete[szerkesztés]

Mellszobra, Marosits István alkotása 1983 óta Vasváron látható.[3] Emlékét őrzi Vasvár Város Önkéntes Tűzoltó Egyesülete is.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Temetési zsebkönyv katholikus kántorok használatára (Budapest, 1883)
    Negyedik kiadása: Temetőkönyv kath. kántorok használatára (Szombathely, 1928)
  • Szent koszorú. Imák, énekek (Szombathely, 1898)
  • A katholikus egyház magyar énekeinek gyűjteménye. Orgonára (Vasvár, 1900)
  • A tűzoltó. Vígjáték 3 felvonásban (Szombathely, 1903)
  • A szépligeti tűzoltóság (Budapest, 1910)
  • A tűzoltás taktikájának rövid foglalata, főtekintettel a vidéki viszonyokra (Vasvár, 1916)
  • A tűzrendészet kezelése (Szombathely, 1928)
  • A tűzoltóképzés anyaga kérdésekben és feleletekben I. (Szombathely, 1931)
  • A magyar nyelv hangjai és betűi (Szombathely, 1935)

Zeneművei[szerkesztés]

  • Dallamos praeludiumok és egyéb alkalmi orgonadarabok

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a szombathelyi állami halotti akv. 360/1936. folyószáma alatt.
  2. A Magyar életrajzi lexikon tévesen közli a halálozás dátumaként 1936. július 17-ét.
  3. Marosits István életrajza

Források[szerkesztés]