Bambergi Szent Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bambergi Szent Ottó
St. Dionysios Athens St. Otto of Bamberg.jpg
érsek, hitvalló, Pomeránia apostola
Születése
1060 körül
Mistelbach, Frankföld
Halála
1139. június 30.
Bamberg, Német-római Birodalom, a mai Németország területén
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Szentté avatása1189, Róma
Szentté avatta: III. Kelemen pápa
Sírhely Bamberg
Kegyhely Szent Mihály templom, Bamberg
Ünnepnapja július 2.
Bambergi Szent Ottó a Catholic Hierarchy-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bambergi Szent Ottó témájú médiaállományokat.

Bambergi Szent Ottó (németül: Otto von Bamberg; lengyelül: Otton z Bambergu) (Mistelbach, 1060 körül – Bamberg, 1139. június 30.) szentté avatott római katolikus érsek, hitvalló, Pomeránia apostola.

Élete, politikai pályája[szerkesztés]

Ottó 1060 körül született Mistelbachban, valószínűsíthetően nemesi családban. Egy bátyjáról lehet tudni, aki örökölte a vagyont. Kezdetben I. Ulászló lengyel fejedelem udvarában teljesített szolgálatot, valószínűleg már mint felszentelt pap. Ekkoriban kötött ismeretséget a fejedelem feleségével, Sváb Judittal, akinek első férje Salamon magyar király volt. Judit IV. Henrik német-római császár nővére volt, s Ottó vele került udvari káplánként Lengyelországba. A királynén keresztül került közelebbi kapcsolatba a császárral, aki először rá bízta a speyeri dóm építésének felügyeletét, majd udvari káplánnak, később birodalmi kancellárnak nevezte ki.

Az invesztitúraharc alatt látszólag egyoldalúan IV. Henrik német-római császár mellett állt a pápaság ellen, de amikor 1102 karácsonyán a császár bambergi püspöknek nevezte ki, addig nem szenteltette fel magát, amíg II. Paszkál pápa 1106 pünkösdjén nem fogadta, és meg nem erősítette a püspöki székben.

Fő feladatának a pápaság és a császárság közötti közvetítést tekintette. Hatására és közreműködésével jött létre 1122. szeptember 23-án a wormsi konkordátum, mely lezárta az invesztitúraharc időszakát. Lényege, kompromisszuma az lett, hogy a pápa és a császár megosztották az invesztitúra jogát. Az invesztitúrajog a pápát illeti meg, az egyházi földek feletti hűbérúri jog pedig a császárt. A Német-római Birodalom részéről V. Henrik német-római császár írta alá, míg a pápaságot II. Kallixtusz pápa képviselte.

Pomeránia apostolaként[szerkesztés]

Ábrázolása egy 1955-ös postabélyegen

Politikusi pályája mellett Ottó nem hanyagolta el egyházmegyéjét sem. Felújította és befejezte az 1081-ben tűzvészben elpusztult bambergi dómot. Ennek a templomban találgató az I. (Szent) Istvánnal kapcsolatba hozható Bambergi lovas. Újjáépíttette a földrengésben elpusztult Szent Mihály kolostort és templomot, mely később temetkezési helye is lett. Támogatta a clunyi apátság által indított és Hirsaui Boldog Vilmos által átdolgozott hirsaui reformot, melynek célja a papság megújítása volt. Mindamellett támogatta a ciszterciek és premontreiek elterjedését. Életrajzírói szerint huszonhét kolostor alapításában vett részt. Bambergben létrehozta a Szent Egyed és Szent Gertrúd kórházat. Nagy buzgósággal támogatta az egész birodalomban híressé vált bambergi dómiskolát, és az ő korában virágzott a michelsbergi apátság íróiskolája, amelynek a tagjai közé tartoztak későbbi életrajzírói, Ebo és Herbord.

III. Boleszláv lengyel fejedelem kérésére pápai legátusként több missziós utat is indított az akkoriban meghódított Pomeránia területére. Ezen a területen az erőszakos térítések teljesen sikertelenek voltak korábban. Ottó nyílt és békés hozzáállása sok sikert hozott, és művének folytatására missziós papokat hagyott a területen. Első útja 1124 májusától 1125 márciusáig tartott, majd 1128-ban újabb missziós utat tett a területen. Pomerániai vállalkozásaira is jellemző diplomáciai ügyessége; úgy igyekezett eljárni, hogy senkinek a jogait meg ne sértse. Missziós munkájának sikerét mutatja, hogy Pomeránia apostolának nevezték el.

Ottó 1139. június 30-án halt meg Bambergben, a michelsbergi kolostorban temették el. Tisztelete hamar elterjedt, s halála után 50 évvel, 1189-ben III. Kelemen pápa szentté avatta. Bár halálának napja június 30., a római naptárba július 2-ára került az ünnepe.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Otto of Bamberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Testvéreink a szentek: Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: (kiadó nélkül). 1977.  
  • Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: (kiadó nélkül). 1968.  
  • Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: (kiadó nélkül). 1932.