Bambergi Szent Ottó
Bambergi Szent Ottó | |
érsek, hitvalló, Pomeránia apostola | |
Születése | |
1060 körül Mistelbach, Frankföld | |
Halála | |
1139. június 30. Bamberg, Német-római Birodalom, a mai Németország területén | |
Tisztelete | |
Egyháza | Római katolikus egyház |
Tisztelik | Római katolikus egyház |
Szentté avatása | 1189, Róma Szentté avatta: III. Kelemen pápa |
Sírhely | Bamberg |
Kegyhely | Szent Mihály templom, Bamberg |
Ünnepnapja | július 2. |
[https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bmistelb.html mistelb.html Bambergi Szent Ottó a Catholic Hierarchy-n] | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bambergi Szent Ottó témájú médiaállományokat. |
Bambergi Szent Ottó (németül: Otto von Bamberg; lengyelül: Otton z Bambergu) (Mistelbach, 1060 körül – Bamberg, 1139. június 30.) szentté avatott római katolikus érsek, hitvalló, Pomeránia apostola.
Élete, politikai pályája
[szerkesztés]Ottó 1060 körül született Mistelbachban, valószínűsíthetően nemesi családban. Egy bátyjáról lehet tudni, aki örökölte a vagyont. Kezdetben I. Ulászló lengyel fejedelem udvarában teljesített szolgálatot, valószínűleg már mint felszentelt pap. Ekkoriban kötött ismeretséget a fejedelem feleségével, Sváb Judittal, akinek első férje Salamon magyar király volt. Judit IV. Henrik német-római császár nővére volt, s Ottó vele került udvari káplánként Lengyelországba. A királynén keresztül került közelebbi kapcsolatba a császárral, aki először rá bízta a speyeri dóm építésének felügyeletét, majd udvari káplánnak, később birodalmi kancellárnak nevezte ki.
Az invesztitúraharc alatt látszólag egyoldalúan IV. Henrik német-római császár mellett állt a pápaság ellen, de amikor 1102 karácsonyán a császár bambergi püspöknek nevezte ki, addig nem szenteltette fel magát, amíg II. Paszkál pápa 1106 pünkösdjén nem fogadta, és meg nem erősítette a püspöki székben.
Fő feladatának a pápaság és a császárság közötti közvetítést tekintette. Hatására és közreműködésével jött létre 1122. szeptember 23-án a wormsi konkordátum, mely lezárta az invesztitúraharc időszakát. Lényege, kompromisszuma az lett, hogy a pápa és a császár megosztották az invesztitúra jogát. Az invesztitúrajog a pápát illeti meg, az egyházi földek feletti hűbérúri jog pedig a császárt. A Német-római Birodalom részéről V. Henrik német-római császár írta alá, míg a pápaságot II. Kallixtusz pápa képviselte.
Pomeránia apostolaként
[szerkesztés]Politikusi pályája mellett Ottó nem hanyagolta el egyházmegyéjét sem. Felújította és befejezte az 1081-ben tűzvészben elpusztult bambergi dómot. Ennek a templomban találgató az I. (Szent) Istvánnal kapcsolatba hozható Bambergi lovas. Újjáépíttette a földrengésben elpusztult Szent Mihály kolostort és templomot, mely később temetkezési helye is lett. Támogatta a clunyi apátság által indított és Hirsaui Boldog Vilmos által átdolgozott hirsaui reformot, melynek célja a papság megújítása volt. Mindamellett támogatta a ciszterciek és premontreiek elterjedését. Életrajzírói szerint huszonhét kolostor alapításában vett részt. Bambergben létrehozta a Szent Egyed és Szent Gertrúd kórházat. Nagy buzgósággal támogatta az egész birodalomban híressé vált bambergi dómiskolát, és az ő korában virágzott a michelsbergi apátság íróiskolája, amelynek a tagjai közé tartoztak későbbi életrajzírói, Ebo és Herbord.
III. Boleszláv lengyel fejedelem kérésére pápai legátusként több missziós utat is indított az akkoriban meghódított Pomeránia területére. Ezen a területen az erőszakos térítések teljesen sikertelenek voltak korábban. Ottó nyílt és békés hozzáállása sok sikert hozott, és művének folytatására missziós papokat hagyott a területen. Első útja 1124 májusától 1125 márciusáig tartott, majd 1128-ban újabb missziós utat tett a területen. Pomerániai vállalkozásaira is jellemző diplomáciai ügyessége; úgy igyekezett eljárni, hogy senkinek a jogait meg ne sértse. Missziós munkájának sikerét mutatja, hogy Pomeránia apostolának nevezték el.
Ottó 1139. június 30-án halt meg Bambergben, a michelsbergi kolostorban temették el. Tisztelete hamar elterjedt, s halála után 50 évvel, 1189-ben III. Kelemen pápa szentté avatta. Bár halálának napja június 30., a római naptárba július 2-ára került az ünnepe.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Otto of Bamberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7