Balogh Péter (szobrász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balogh Péter
Szimbólum, Budapest, III. kerület
Szimbólum, Budapest, III. kerület
Született 1920. július 30.
Elhunyt 1994. március 4. (73 évesen)
Nemzetisége romániai magyar
Foglalkozása szobrász

Balogh Péter (Micske, 1920. július 30.Bukarest, 1994. március 4.[1]) romániai magyar szobrászművész. 1941-ben a Nagybányai művésztelep növendéke volt.

Életpályája, munkássága[szerkesztés]

Budapesten az iparművészeti (1941–43), Bukarestben a képzőművészeti főiskola szobrászati szakosztályán (1948–53) végezte tanulmányait. Bukarestben élt, s nemcsak itt, hanem külföldön is bemutatkozott kiállításaival (Milánó 1969; Uppsala, Párizs 1972). Munkáinak jellemzője – saját szavaival – a „jelképes, gondolatfakasztó, áttételes ábrázolás”.

Előszeretettel örökítette meg az irodalom és művészet jeles egyéniségeit, munkái közt szoborral Petőfi (bronz, 1954, 1958), Ady (műkő, 1956), Creangă (műkő, 1956), József Attila (gipsz, 1958), Csokonai (diófa, 1959), Bartók (ólom, 1961) és Benedek Elek (gipsz, 1972), művészi éremmel Jakó Zsigmond Pál (1978), Lőrinczi László, Demény Lajos, Eugen Jebeleanu (1979) szerepel; bronzérmet készített Bethlen Gábor halálának 350. évfordulójára (1979). 1987-ben Szilágyi András építész közreműködésével felállították Szimbólum c. szobrát Budapesten.

Irodalom[szerkesztés]

  • Lőrinczi László: Balogh Péter 50 éves. Új Élet, 1970/16.
  • Gazda József: Fémzene. Balogh Péter szobrairól. Korunk, 1973/5.
  • Mezei József: Egy szobrász metamorfózisa. Korunk, 1974/8.
  • Mezei József: Balogh Péter : kismonográfia. Bukarest : Kriterion, 1976. 58 p., 19 t.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]