Balatonmagyaród

	Balatonmagyaród
; Balatonmagyaród címere	; Balatonmagyaród zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Kistérség	Zalakarosi
Jogállás	község
Irányítószám	8753
Körzethívószám	93
	Népesség
Teljes népesség	406 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	15,82 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	31,53 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 35′ 44″, k. h. 17° 10′ 33″Koordináták: é. sz. 46° 35′ 44″, k. h. 17° 10′ 33″
	Balatonmagyaród Pozíció Zala vármegye térképén
	Balatonmagyaród weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonmagyaród témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Balatonmagyaród Zala megye egyik községe, a Zalakarosi kistérségben.

Fekvése

Balatonmagyaród a Kis-Balaton mellett Zalavár közelében, a Zalakomár és Sármellék között futó út mellett fekszik, autóbusszal leginkább Zalakomárról jól megközelíthető, de érkezik járat ide Keszthelyről is. A település területének egy jelentős hányada a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védettsége alatt áll.

Története

A balatonmagyaródi település első említése 1308-ból való Magyarad formában. A 14. században sűrűn cserélt gazdát, majd 1470 körül a Báthoryak tulajdonába került. A törökök már az 1530-as években jártak a településen, ám ekkor még csak az átkelőt használták. Az 1540-es évektől azonban sűrűn pusztítottak a faluban is, de a zalavári és komáromi katonák is portyáztak a községben. A 17. századtól a törökök adóztak is a faluban. 1686-ban németek és horvátok keltek át Magyaródon, és teljesen felgyújtották azt. A sok viszontagság ellenére a falu mindig újraépült.

1696-ban Széchényi György kezére jutott, és gyors fejlődésnek indult a település. S a falu nagy nyitottságából következő támadások és járványok, valamint a Zala áradásai ellenére jelentős településsé fejlődött. 1739-ben fatemplomot kapott a település. A 19. században több nemesi család is megjelent Magyaródon, de jobbágyok is nagy számban választották új lakhelyüknek. 1848-ban már 752 fő élt itt, a 19. század végére pedig bőven 1000 fő felett volt a lakossága, többségében középparaszt.

Az 1920-ban kezdődött meg a Kis-Balaton lecsapolása, mely révén sok értékes mezőgazdasági földhöz jutott a település. 1924-ben nagyközség lett, illetve a Széchenyiek zalai uradalmának központja. Az 1960-as évektől lakosságszáma nagyban lecsökkent, mivel sokan városokba költöztek. Az 1990-es évektől, a Kis-Balaton rekonstrukciójával egyre nagyobb szerep jutott a településen az idegenforgalomnak, amely mára egyik főprofiljává vált.