Balatonmagyaród
Balatonmagyaród | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Zala | ||
Kistérség | Zalakarosi | ||
Jogállás | község | ||
Irányítószám | 8753 | ||
Körzethívószám | 93 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 406 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 15,82 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 31,53 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 35′ 44″, k. h. 17° 10′ 33″Koordináták: é. sz. 46° 35′ 44″, k. h. 17° 10′ 33″ | |||
Balatonmagyaród weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonmagyaród témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Balatonmagyaród Zala megye egyik községe, a Zalakarosi kistérségben.
Fekvése
Balatonmagyaród a Kis-Balaton mellett Zalavár közelében, a Zalakomár és Sármellék között futó út mellett fekszik, autóbusszal leginkább Zalakomárról jól megközelíthető, de érkezik járat ide Keszthelyről is. A település területének egy jelentős hányada a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védettsége alatt áll.
Története
A balatonmagyaródi település első említése 1308-ból való Magyarad formában. A 14. században sűrűn cserélt gazdát, majd 1470 körül a Báthoryak tulajdonába került. A törökök már az 1530-as években jártak a településen, ám ekkor még csak az átkelőt használták. Az 1540-es évektől azonban sűrűn pusztítottak a faluban is, de a zalavári és komáromi katonák is portyáztak a községben. A 17. századtól a törökök adóztak is a faluban. 1686-ban németek és horvátok keltek át Magyaródon, és teljesen felgyújtották azt. A sok viszontagság ellenére a falu mindig újraépült.
1696-ban Széchényi György kezére jutott, és gyors fejlődésnek indult a település. S a falu nagy nyitottságából következő támadások és járványok, valamint a Zala áradásai ellenére jelentős településsé fejlődött. 1739-ben fatemplomot kapott a település. A 19. században több nemesi család is megjelent Magyaródon, de jobbágyok is nagy számban választották új lakhelyüknek. 1848-ban már 752 fő élt itt, a 19. század végére pedig bőven 1000 fő felett volt a lakossága, többségében középparaszt.
Az 1920-ban kezdődött meg a Kis-Balaton lecsapolása, mely révén sok értékes mezőgazdasági földhöz jutott a település. 1924-ben nagyközség lett, illetve a Széchenyiek zalai uradalmának központja. Az 1960-as évektől lakosságszáma nagyban lecsökkent, mivel sokan városokba költöztek. Az 1990-es évektől, a Kis-Balaton rekonstrukciójával egyre nagyobb szerep jutott a településen az idegenforgalomnak, amely mára egyik főprofiljává vált.
Nevezetességei
- Kányavári-sziget és hídja
- Kápolnapusztai bivalyrezervátum
- Kis-Balaton
- Római katolikus templom
-
A Kányavári-híd a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban
-
Vízibivalyok a kápolnapusztai bivalyrezervátumban
Jegyzetek
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)