Balassovitz Márton
| Balassovitz Márton | |
| Született | 1770. május 3. Felsőpenc |
| Elhunyt | 1821. november 21. Tordas |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | lelkész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balassovitz Márton, Balásovits (Felsőpenc, 1770. május 3. – Tordas, 1821. november 21.)[1] evangélikus lelkész.
Életútja[szerkesztés]
Balassovitz János jószágbérlő és Sulyán Anna fia. Iskoláit a losonci gimnáziumban végezte; innen a német nyelv megtanulása végett Pozsonyba ment, ahol kilenc évet töltött. Innét 1794-ben Wittenbergbe ment, ahol fél évig teológiát tanult. Hazájába visszatérve Földváry Károly fiait tanította Pesten. 1798. november 24-én pappá szentelték, és mint káplán Oroszlánban, működött, egyúttal tanított az iskolában. Egy év múlva Gyönkre hívták papnak; 1812. március 4-én a tordasi gyülekezet hívta meg lelkésznek, ahol 51 éves korában bekövetkezett haláláig, 1821-ig szolgált.[2]
Műve[szerkesztés]
Kéziratban maradt munkája: Historica enarratio de origine ecclesiae Tordasiensis aug. conf. in incl. cottu Albensi situatae (1814. ivrét 361.) az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Tordasi evangélikus egyházközség halotti anyakönyve 38/1821.
- ↑ Tordas-Gyúrói Társult Evangélikus Egyházközség szombathely-lutheran.hu
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- ELEM, DUNÁNTÚLI EGYHÁZKERÜLET, 1783-1920 19. old.
További információk[szerkesztés]
- Kertész Botond: Evangélikus lelkészek Magyarországon IV. Bp. 2013.
