Bölcsőde

A bölcsőde a 3 évnél fiatalabb gyermekek nappali gondozására, nevelésére és ellátására szakosodott intézmény. A bölcsődék nem az oktatási, hanem egészségügyi-gyermekjóléti intézményrendszerhez tartoznak. Külföldön egyes országokban nincs kimondottan 3 év alattiaknak létrehozott intézmény, az óvodák és bölcsődék mintegy összevontan működnek, és számos országban nincs államilag finanszírozott ellátás sem, mindenért fizetni kell.

Története

Bölcsőde London Tottenham körzetében, 1940-ben.

Az első bölcsődét 1844. november 14-én nyitották meg Párizs I. kerületében, egy francia filantróp, a város akkori polgármestere, Jean Baptiste Firmin Marbeau kezdeményezésére (a magyar források zöme egy bizonyos François Marbeaura hivatkozik). Az intézmény neve La Créche volt, Jézus jászolbölcsőjére emlékezve. Az intézményt a gyári nagyipar kialakulása hívta életre: elsősorban a női munkaerőt igénylő gyárak vonzáskörzetében hoztak létre bölcsődéket. 1846-ban nyílt meg Belgium első bölcsődéje, majd Ausztriában és Dániában 1849-ben nyíltak meg az első hasonló intézmények.

Magyarországon

Habsburg–Tescheni Albert főherceg Magyarország kinevezett főkormányzójaként kezdett szervezkedni egy úgynevezett bölcsőház létrehozása érdekében, melynek eredményeként egy évvel később létre is jött Brunszvik Júlia (az óvodaalapító Brunszvik Teréz unokahúga) vezetésével a Pesti Első Bölcsőde Egylet, mely 1852. április 21-én nyitotta meg az ország első bölcsődéjét. Ugyanebben az évben Franciaországban 300, Párizsban 18 bölcsőde működött, 1873-ig Magyarországon mindössze tíz bölcsőde nyílt, és többségük addigra be is zárt (Budán és Pesten a húsz év alatt megnyílt hét bölcsődéből három működött akkor). A férfiak reálbérének csökkenése, és az első világháború tömeges női munkaigénye különös jelentőséget adott ezeknek az intézményeknek, s világszerte létrejöttek az úgynevezett gyári bölcsődék, ahova az anyák munkaidőben is bemehettek szoptatni - Olaszországban még az 1920-as években is kötelezte az ipartörvény a munkáltatókat, hogy a női munkaerőt foglalkoztató üzemek területén bölcsődét tartsanak fenn.

Bölcsődések Budapesten a ferencvárosi Ráday utca 46. alatti bölcsőde homokozójában 1981-ben.

1915-ben alakult meg az Országos Stefánia Szövetség (névadója Stefánia belga királyi hercegnő), mely kiépítette a védőnői szolgálatot, és a csecsemőgondozás területén fejtett ki jelentős munkát. A szövetség 8 fővárosi és 8 vidéki bölcsődét nyitott, illetve tartott fenn 1930-ig. Áttörést a második világháború befejezését követő politikai változás hozott: 1948-ban kormányrendelet írta elő bölcsődék létesítését. 1951-ben a bölcsődei férőhelyek számának 9000-re növeléséről döntöttek, 1955-ig további 17 000 férőhely létesült. Ezek az intézmények azonban a mennyiségi szemlélet hatására sok esetben nem feleltek meg a higiéniai és gondozási feltételeknek. 1954-ben jelent meg először olyan működési szabályzat, ami a napi gondozási feladatokat, a dolgozók munkarendjét és kötelezettségeit is tartalmazza. Az 1970-es évekig alakult ki a bölcsődék létesítésének, építésének, bútorozásának feltételrendszere. 1970-ben kezdte meg a működését a Bölcsődék Országos Módszertani Intézete (BOMI).

A bölcsődék visszafejlődésére a születések számának csökkenése, majd az ennek a tendenciának a megfordítására bevezetett gyermekgondozási díj is jelentős hatással volt - ez utóbbit 1985-ben vezették be, és lehetővé tette, hogy az anyák három évig otthon maradjanak a gyermekükkel, aki így nem szorult bölcsődei ellátásra. 1986-tól a hálózat közel 54 százalékát leépítették. A rendszerváltást követően a bölcsődét szükséges rossznak, a szocializmus csökevényének tartották. Az intézménytől való elfordulás divatján az önkormányzatoknak a bölcsődék működtetésére bevezetett állami normatív támogatás és az 1997-es gyermekgondozási törvény, illetve a családi napközik létrehozása tudott fordítani.

A bölcsődék manapság

Magyarországon

2016-ban a hároméves korosztály 17 százaléka járt bölcsődébe, az ekkor átalakított - 2017-ben bevezetett - családi napközi rendszer szerint a hagyományos, tíznél nagyobb létszámú csoportokkal működő, jellemzően önkormányzati fenntartású intézmények mellett mini, (tíznél kisebb létszámú csoportokkal), magánjellegű családi és munkahelyi bölcsődék működnek.

Szlovákiában

Szlovákiában korábban három éves kor fölött is vihették a gyermekeket úgynevezett magánbölcsődékbe, az állam 2017-ben szigorította feltételeken, a bölcsődék ekkortól csak három éves korig gondozhatják a gyermekeket. A döntés hátterében az áll, hogy az állam uniós forrásokból bölcsődeépítési programot hirdetett.

Németországban

Németországban 2013-ig csak a volt NDK-ban volt ismert fogalom a bölcsőde, Nyugat-Németországban ez a gondozási lehetőség szinte ismeretlen volt. 2008-ban kezdtek országos bölcsődehálózat kiépítésébe, melynek hatására 2013-ban alanyi joggá vált a szülők számára a bölcsődei elhelyezés lehetősége gyermekeik számára. Ekkor 709 ezer férőhely volt, és további 780 ezer hely létrehozását tervezték.

Az Amerikai Egyesült Államokban

Az amerikai haditengerészet bölcsődéje a Shelby megyei Millingtonban (Tennessee állam), 2005-ben.

Az Amerikai Egyesült Államokban nincs gyermekgondozási segély, a nők a szülést követően hamar visszatérnek a munkaerőpiacra. A gyermekgondozási intézmények az iskolás kor eléréséig foglalkozhatnak a gyermekekkel, ám ezekért fizetni kell, és még az ottani keresetekhez viszonyítva is drágák. Mivel az intézmények szinte kizárólag magánkézben vannak, ezért nincs is szigorú életkori határ: nem csak bölcsődék, de összevont óvoda-bölcsőde jellegű intézmények is működnek, ahová nagyjából öt éves korig lehet vinni a gyerekeket. Olyan megoldás is létezik, hogy a szülők felváltva önkéntes munkát vállalnak a gondozók, óvodapedagógusok mellett. Az angolszász országokban a gyerekeknek játékos formában már két- három éves korban megtanítják a betűk felismerését.

Japánban

Japánban kevésbé elterjedt a nálunk jól ismert bölcsőde, egész napos ellátást biztosító intézményből nagyon kevés van, jellemzőbb a fél napos, vagy csak néhány órás, gyermekmegőrző jellegű szolgáltatás, melyekért fizetni kell. Egyes japán munkahelyek biztosítanak bölcsődét a dolgozóiknak, ám a japán nők közül a szülés után kevesebben mennek vissza dolgozni főállásba, jellemzőbb, hogy otthon maradnak, vagy csak részállást vállalnak a gyermek kamaszkoráig. A gyermekes japán nők foglalkoztatási aránya annak ellenére is közelít Magyarországéhoz, hogy míg nálunk a gyes és gyed révén az anyák akár három évig is otthon maradhatnak a gyerekekkel, Japánban ilyen lehetőség nincs.

Emlékek

• 1997-ben a Magyar Bölcsődék Egyesülete díjat alapított Akócsi Ágnes, a korábbi Népjóléti Minisztérium munkatársának emlékére Akócsi Ágnes-díj néven, hogy a bölcsődei területen dolgozókat - mintegy életműdíjként - elismerjék.
• Az ország egyik legrégebbi bölcsődéje a Budapest VIII. Nagytemplom utca 3. szám alatti, Ybl Miklós tervezte házban működik 1877 óta. Az épület alagsorában rendezték be a Bölcsődei Múzeumot, mely 2002-ben nyitott.