Bátori János (bihari főispán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Bátori János (I. János) a Gutkeled nemzetségből. A Báthori-család alapítójának legidősebb[1] fia, bihari főispán. Tőle származott a család somlyai ága.

Élete[szerkesztés]

Bátori Bereck legidősebb[1] fiaként született. Öccsei András váradi püspök Miklós székely ispán és Lökös voltak.

Kezdettől fogva I. Károly híve volt, 1312-ben harcolt a rozgonyi csatában, ahol két szerviense vesztette életét.[1] 1315-ben Borsa Kopasz nádor fellázadt, de volt szerviensei, a Bátoriak kitartottak a király mellett.[1] 1316-ban Bátori János óriási károkat szenvedett a harcokban, csak bátori szolgái közül 53-at megöltek.[2] Végül a debreceni csatában, Debreceni Dózsa ispán oldalán,[1] katonái élén személyesen küzdve sikerült ellenfeleit legyőznie. A király hálából bihari ispánnak nevezte ki. Egy ideig gilvácsi várnagy volt, 1316 végén sikerrel védte meg a várat a lázadó Botthárd és Tamás fiakkal szemben,[1] majd részt vett az erdélyi hadjáratokban.[2]

Apjuk halála (1321) után Károly Róbert 1325-ben megerősítette őt és testvérét, Lököst apjuk birtokaiban. Ekkor megkapták Ecsed helységet is.[3] 1330-ban Bereck fiai és utódai abban – a később úriszéknek nevezett – kiváltságban részesültek, hogy a birtokaikon élő népek felett a megyés ispán nem, csak ők bíráskodhattak, és akár halálos ítéletet is hozhattak.[4]

1330-ban János testvérével, Lökössel együtt részt vett Károly Róbert I. Basarab havasalföldi fejedelem elleni hadjáratában, ami a posadai csatában katasztrofálisan végződött. Lökös meghalt, János pedig fogságba esett.[1] 1332-ben névadó birtokuk, Bátor városa árumegállító és csütörtökre vonatkozó – 1381-ben már szerdára volt érvényes – vásártartási jogot kapott, mégsem ez, hanem a mocsarakkal körülvett, jobban védhető Ecsed lett később a család központi birtoka.[1] 1334-ben a király engedélyt adott neki és Miklós testvérének, hogy Ecseden várat építsenek és azt Hűségnek nevezzék. Az Ecseden felépült vár köré rövid időn belül hatalmas uradalom alakult ki.[3] 1335-ben a Gutkeled nemzetség Farkas ágától megszerzik a sárvármonostori kegyuraságot, mellyel együtt járt Szentmárton, Vállaj és Kálmánd helységek haszonélvezeti joga is. 1338-ban csere útján megszerzik Szaniszlót, 1341-ben Fábiánházát, 1348-ban elnyerik a királytól Mérket is.

13361339-ig szatmári főispán, egy ideig aradi főispán,[5] 1343-ban bihari főispán volt.[3]

Családja[szerkesztés]

Három gyermeke született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h A szatmári kistérség története. [2010. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 3.)
  2. a b http://www.kislexikon.hu/bathory_a_a.html[Tiltott forrás?]
  3. a b c Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437. [Budapest]: Gondolat. 1984. ISBN 963-281-414-2  
  4. Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása (1361-1599), archivportal.hu
  5. Báthory[Tiltott forrás?]

Források[szerkesztés]