Bástya utca (Kolozsvár)
| Bástya utca (Str. Constantin Daicoviciu) | |
 | |
| Történelmi Múzeum | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Románia |
| Település | Kolozsvár |
| Városrész | Belváros |
| Korábbi nevei | Str. General Gherescu, Str. Bastionului, Str. Emil Isac |
| Irányítószám | 400020 |
| Körzethívószám | +40 264 |
| Földrajzi adatok | |
| Távolság a központtól | 0,3 km |
| Elhelyezkedése | |
 Bástya utca
Pozíció Kolozsvár térképén
| |
 é. sz. 46° 46′ 16″, k. h. 23° 35′ 09″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 16″, k. h. 23° 35′ 09″ | |
A Bástya utca (románul Str. Constantin Daicoviciu) Kolozsvár belvárosában, az Óvárban található; a Karolina tér délnyugati sarkáról indul nyugat felé a Bartha Miklós (Sétatér, Május 1, Emil Isac) utcába torkollva.
Neve[szerkesztés]
Nevét a közelben álló Ötvösök tornyáról kapta, mivel a városfal tornyait (helytelenül) bástyának nevezték. A román hatalomátvételig Bástya utca volt a neve, ezután Strada General Gherescu (Gherescu tábornok utca) lett, arról az Anton Gherescuról elnevezve, akinek vezetésével 1918. december 24-én a román hadsereg bevonult Kolozsvárra.[1] 1941 és 1945 között ismét Bástya utca néven szerepelt, illetve ennek a névnek román megfelelőjeként 1957-ig Strada Bastionului volt. 1957-ben Emil Isac költőről, 1990-ben Constantin Daicoviciu történészről nevezték el.[2]
Története[szerkesztés]
Eredetileg a várfalig haladó zsákutca volt, és csak a 19. században, a városfalak lebontása után lett kijárata.[2]
Műemlékek[szerkesztés]
Az utcából az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében:[3]
| Házszám | Kép | Megnevezés | Építés dátuma | Műemlék kódja |
|---|---|---|---|---|
| 1 |  |
Kőváry-ház | 19. század | CJ-II-m-B-07300 |
| 3 |  |
Schläger-ház | 18–19. század | CJ-II-m-B-07301 |
| 5 |  |
Juhász-ház | 18–19. század | CJ-II-m-B-07302 |
| 15 |  |
Műszaki Egyetem (Kereskedelmi Akadémia) | 1887 | CJ-II-m-B-07303 |
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Csernus Szilveszter: Késedelem és összeomlás – így került Erdély a románokhoz. mult-kor.hu (2016. december 1.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 9.)
- ↑ a b Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. ISBN 973 8341 44 2 . 66. o.
- ↑ Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. október 1.) Hozzáférés: 2017. január 28.
.svg){kind=small}
|
Ez a történelmi vagy jelenkori Erdélyről szóló vagy Erdéllyel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |