Bán Jenő (sakkozó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bán Jenő
Született 1919. március 19.[1]
Dunapataj
Elhunyt 1979. november 12. (60 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása sakkmester,
sakkfeladványszerző,
sakkszakíró
Iskolái
Sírhely Új köztemető, Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bán Jenő témájú médiaállományokat.

Bán Jenő (Dunapataj, 1919. március 19.Budapest, 1979. november 12.) sakkmester, sakkfeladványszerző- és sakkoktató mesteredző.

A 20. század egyik legjelentősebb sakkpedagógusa, amit újra és újra kiadott könyvei révén (Asztalos-Bán: A sakkjáték elemei, Bán Jenő: A végjátékok taktikája) még halála után is gyakorol.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Bán János pénzügyőri szemlész, édesanyja Faragó Mária. Három és fél hónapos volt, amikor édesapját megölték. Kerekes József lett a nevelőapja. 1937. június 3-án érettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. 1937. szeptember 10-én iratkozott be a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemre. Az első orvosi szigorlatát sikerrel letette, végbizonyítványt is kapott (1942. II. félév), de orvosi diplomája Bolognában kelt.

A Kölcsey Gimnáziumban Flórián Tibor és Schneider Miklós révén tanult meg sakkozni. 1945-ben a főtornán első volt, megkapta a sakkmesteri címet. 1946-ban felhagy az orvosi pályával, és a sakkozásnak szenteli életét.

1945–1949 között a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége (MADOS) vidéki főtitkára. Rendszeresen írt a Magyar Sakkvilágba, előadásokat tartott, 1947-ben szakoktató lett. Szerkeszti a Sakkhíradót, majd 1951-től 1972-ig a Magyar Sakkéletet, amelyben 1956-tól haláláig vezette a végjáték rovatot. Sakkszerző mester. Az első szerzeménye 1943-ban jelent meg, 1957-től aktív szerző. Magas fokú sakkszerzői munkáját mutatja az a tény, hogy kitüntetett műveinek több mint felét a díjasok között találjuk.

Tanulmányai, soklépéses segítő mattjai, rekord lépésszámú sorozatlépő segítő mattjai és segítő pattjai, konstrukciós és matematikai jellegű feladványai teszik őt, a mestert halhatatlanná.

Első könyve Asztalos-Bán: A sakkjáték elemei. Ez a 3 kötetes szakmunka három kiadást ért meg (a 3. kötet a második kiadással egy időben jelent meg). A Végjátékok taktikája c. művének két kiadása van, a Sakkozók Kiskönyvtára sorozatban is megjelent rövidítve.

Egyidejűleg volt a magyar sakkválogatott edzője és kapitánya, a Tipográfiának két évtizeden át játékosa és edzője, 1956-tól mesteredző.

Sakkpályafutása[szerkesztés]

Orvosi végzettségét követően egy percig sem praktizált, hanem a háború utáni első sakkszövetségben, a MADOS-ban (Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége) a vidéki sakkélet megszervezésében vállalt szerepet. A sakkjátékban mesteri címig vitte, de ugyanezt a címet elérte a feladványszerzésben is, és – a cím bevezetése után – az elsők között kapta meg a mesteredzői címet is, miután 1956-ban egyik edzőkísérője volt a moszkvai sakkolimpián 2–3. helyen végzett magyar sakkválogatottnak.

Életét sikerült úgy alakítania, hogy csak a sakkból, sakktanításból élt: 1951-től – Szabó Lászlóval és Barcza Gedeonnal – szerkesztette (felelős-szerkesztőként majd szakszerkesztőként) a Magyar Sakkéletet (ahol övé volt a Tanulmányrovat is), heti sakkrovatot vezetett a Népszava, Vándor Kálmán irányította sportoldalán, Barcza Gedeonnal együtt oktatta, edzette a Tipográfia egyesület sakkcsapatát. Az 1970-es évek végén a Vasas Izzót erősítette. Születésének 90., halálának 30. évfordulóján a sakk-kultúra fejlesztése, terjesztése, népszerűsítése területén kifejtett kimagasló teljesítménye elismeréseként 2009-ben posztumusz elnyerte a Magyar Sakkszövetség és a Sakk-kultúráért Alapítvány által alapított Caissa lovagja kitüntető címet.[2]

Bán Jenő sírja Budapesten. Új köztemető: 63/9-1-48 (A sírkövön Bán Jenő tanulmánya: világos lép és nyer.)

Szülővárosának környéke még negyedszázaddal a halála után is a gyerekeknek rendezett Bán Jenő-emlékversennyel őrzi a nevét, dunapataji szülőházát emléktábla jelöli meg, és nem messze a szülőháztól egy kis teret is róla neveztek el. Az évente több száz kisiskolás részvételével megrendezett Bán Jenő-emlékversenyek szervezője a Logikusak(k) Kulturális és Sportegyesület.

Könyvei[szerkesztés]

A fentebb már említett könyvein kívül (melyek közül A végjátékok taktikája angol és német nyelven is megjelent, és mindkettő kiadványt a vakok számára is hozzáférhetővé tették Braille-kiadásban illetve több nyelven hangos könyvként) bajnoksági bulletineket és egy kézikönyvet is írt. Főbb művei:

  • A sakkjáték elemei (Asztalos Lajossal, Bp., 1950-2006 folyamatosan sok kiadás, például ISBN 9630935163 )
  • A végjátékok taktikája (Bp., 1954-től több kiadás magyar, angol és német nyelven)
  • A VII. magyar sakkbajnokság (Bp., 1952)
  • A X. magyar sakkbajnokság (Pogáts Józseffel, Bp., 1955)
  • Végjátékiskola (Bp., 1965)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00869.htm, Bán Jenő, 2017. október 9.
  2. Caissa lovagja kitüntetés alapítása és adományozása (magyar nyelven). Magyar Sakkszövetség. (Hozzáférés: 2014. október 13.)
  3. Kik nyerték el újabban az érdemes sportolói címet. Népsport, (1954. máj. 28.)