Bálint Csanád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bálint Csanád
Született 1943. szeptember 24. (76 éves)
Kassa
Állampolgársága magyar[1]
Foglalkozása régész
történész
Kitüntetései Széchenyi-díj (2016)

Bálint Csanád (Kassa, 1943. szeptember 24. –) Széchenyi-díjas magyar régész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a kora középkor régészete. Szélesebb ismertséget a nagyszentmiklósi kincs kutatási eredményeinek feldolgozásával kapcsolatban szerzett. 1994 és 2012 között az MTA Régészeti Intézete igazgatója. Bálint Alajos (1902–1983) régész, múzeumigazgató fia.

Életpályája[szerkesztés]

1961-ben érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar régészet–történelem szakára, ahol 1966-ban szerzett régész és középiskolai tanári diplomát. Tanárai többek között László Gyula, Bóna István és Czeglédy Károly voltak. Diplomájának megszerzése után a poitiers-i Középkori Civilizáció Felsőfokú Tanulmányi Központ ösztöndíjasa volt. 1967-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban kapott segédmuzeológusi állást, majd 1971 és 1974 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett aspirantúrát. 1974-ben az MTA Régészeti Intézete tudományos munkatársa, később főmunkatársa, majd csoportvezetője lett. 1994-től az intézet igazgatója. Tisztségében többször megerősítették, az intézetez 2012. év végéig vezette.

1976-ban védte meg a történettudományok (régészeti) kandidátusi, 1992-ben az akadémiai doktori értekezését. 1990-ben az MTA Régészeti Bizottságának tagja, később a bizottság elnöke lett. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője volt, emellett az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek Tanácsa egyik alelnökeként is dolgozott. 2001-ben megválasztották az MTA levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. 2002 és 2008 között az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztály elnökhelyettese volt. Emellett a Vagyonkezelő Kuratóriumba és a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságába is bekerült. Akadémiai tisztségei mellett számos tudományos társaság tevékenységében vesz részt: 1995-ben a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat alelnöke, 2000-ben a Pro Archaeologia Hungarica Alapítvány kuratóriumának elnöke lett. 2001-től a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának tagja. Ezenkívül a Varia Archaelogica Hungarica című tudományos szakfolyóirat alapítója. A Német Régészeti Intézet és az Olasz Keletkutatási Intézet tagjai közé fogadta, az Academia Europaea (London) és a Reial Acadèmia de Bones Lletres (Barcelona) levelező tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a kora középkori sztyeppei népek régészete, ezen belül az eurázsiai sztyeppék népei. Emellett a Kárpát-medence kora középkori régészetével is foglalkozik, ezzel kapcsolatban részletesebb kutatási vannak a nagyszentmiklósi kincs témájában.

A sztyeppei népek anyagi kultúrájuk viszonyát vizsgálja a nagy keleti (Mongólia, Kína, India) és az egykorú európai civilizációkhoz. Monográfiákban feldolgozta a kora középkori sztyeppei népek régészetét, valamint a honfoglalás korabeli dél-magyarországi leleteit. Első elemzést adott a késő avar kori telepkerámiának és sikerült feldolgoznia a Transzkaukázus (Kaukázuson túli) kor középkori régészeti és numizmatikai leleteit a 6–7. századi eurázsiai sztyeppék szempontjából. Jelentősebb tudományos eredménye a nagyszentmiklósi kincs (a mai romániai Nagyszentmiklós mellett talált huszonhárom kora középkori aranyedény) leleteinek rendszerezésében és feldolgozásában vállalt szerepe. Itt a kincs származásával, a vele kapcsolatos analógiák és egyéb régészeti kérdéseivel foglalkozik. A 2000-es években az avarok és a szlávok, valamint a honfoglaló magyarok hagyatékának, továbbá a kultúra vitatott kérdéseivel (amelyek akkoriban aktuálisnak voltak tekinthetőek) foglalkozott. Igazgatóként modernizálta az intézet tematikáját és biztosította a kutatások anyagi feltételeit, valamint bevezette az interdiszciplináris kutatási módszerek alkalmazását. A történeti kérdések megválaszolásának genetikai módszere nemzetközi érdeklődést váltott ki.

Több mint százhetven tudományos és tudománynépszerűsítő publikáció szerzője vagy társszerzője. Műveit magyar, angol, német és francia nyelven publikálja.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • L’archéologie française et les incursions hongroises (1968)
  • Kelet-Európa és a Kárpát-medence kora középkori régészete, a honfoglaláskor régészete, a magyar őstörténet és honfoglaláskor pénztörténete (1976, 1980)
  • Einige Fragen des Dirhem-Verkehrs in Europa (1981)
  • Die Archäologie der Steppe (1989)
  • Südungarn im 10. Jahrhundert (1991)
  • Die spätawarenzeitliche Siedlung von Eperjes, Kom. Csongrád (1991)
  • A koraavarok, Kelet és Bizánc (1994)
  • A kora középkori kelet-európai steppe régészete és a 9–10. századi magyarok (1996)
  • Der Schatz von Nagyszentmiklós und die bulgarische Forschung (2000)
  • A nagyszentmiklósi kincs: Régészeti tanulmányok (2004)
  • Zobrazenie na terči zo Starého Města. In: Fusek, G. (red.): Zborník na počesť Dariny Bialekovej. Nitra, 31-34. (2004)
  • A magyarok őstörténete és a honfoglaláskor (2007)
  • Genetika és (magyar) őstörténet: a közös kutatás kezdeténél (2008)
  • Avar Goldsmiths’ Work from the Perspective of Cultural History (2009)
  • Der Schatz von Nagyszentmiklós. Archäologische Studien zur frühmittelalterlichen Metallgefässkunst des Orients, Byzanz' und der Steppe; ford. németre Albrecht Friedrich; Balassi, Bp., 2010 (Varia archaeologica Hungarica)
  • "Mi" az avar?; MTA, Bp., 2013 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • A kép – sokféle nézetben; szerk. Bálint Csanád; Archaeolingua Alapítvány, Bp., 2014 (Tudományos témák találkozásai)
  • A nagyszentmiklósi kincs; Kossuth, Bp., 2016 (A magyar történelem rejtélyei)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)

Források[szerkesztés]