Automolus infuscatus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Automolus infuscatus
Múzeumi példány
Múzeumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Fazekasmadár-félék (Furnariidae)
Alcsalád: Fazekasmadár-formák (Furnariinae)
Nemzetség: Philydorini
Nem: Automolus
Faj: A. infuscatus
Tudományos név
Automolus infuscatus
(Sclater, 1856)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Automolus infuscatus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Automolus infuscatus témájú kategóriát.

Az Automolus infuscatus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faja.[1][2]

Rendszerezés[szerkesztés]

Sorolták az Anabates nemben Anabates infuscatus néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. Állandó, nem vonuló faj. A természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint mocsári erdők.[4]

Alfajai[szerkesztés]

  • Automolus infuscatus badius Zimmer, 1935
  • Automolus infuscatus cervicalis (P. L. Sclater, 1889)
  • Automolus infuscatus infuscatus (P. L. Sclater, 1856)
  • Automolus infuscatus purusianus Todd, 1948 )[2]

Megjelenése[szerkesztés]

Átlagos testhossza 19 centiméter, testtömege 28-42 gramm.[5]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  2. ^ a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  3. Internet Bird Collection. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2016. március 23.)

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]