Attila (keresztnév)
Az Attila vagy Atilla[1] a hun király germán, közelebbről gót eredetűnek tartott neve. Iordanes szerint a gót atta szó kicsinyítőképzős változata. Ennek jelentése: atyácska.[2] A név gót eredetét számos jelentős nyelvtudós vitatja, illetve vitatta, köztük Rásonyi László turkológus is, aki szerint a név török, eredeti alakja Etil. Ez a Volga, később a Don folyó török neve volt. Az Etilből lett az Etele, majd Atila névalak, amely a gót származás tévhite miatt vált Attila helyesírásúvá. A kiejtés a mai napig sem követte ezt az írásváltozatot.
Czuczor Gergely és Fogarasi János a következőket mondja a szóban forgó személynévről: „Átilla v. Attila Kézai Simon krónikájában: Ethela, a Névtelen jegyzőnél eléforduló ‚Ecil-burgu’ szó első részében pedig: Ecil, mely nevet némelyek, különösen Thierry és Szabó Károly a Volgának régi Athel (a tatár-törökben ma is Etil, Itil) folyó nevétől származtatják. Nincs kifogásunk ellene. De hát Athel, Etil, Itil, mit jelentenek? Azt mondják, hogy a tatár nyelvben vizet, folyót jelentenének. Ily értelmet a szótárakban nem találunk, s megkérdeztük Vámbéry társunkat, ki a keleti tatár nyelvekben kitünően jártas, de ő sem mondhatott többet. Ámde a mongol nyelv kisegít bennünket. Mongol nyelven a Volga folyó neve Edsil ghool. Ez utóbbi am. folyó, az első kétségen kivül azonos edzele igetörzszsel (ds és dz a mongolban ugyanazon betüvel fejeztetik ki, és csak i előtt ds, egyebütt rendesen dz), mely igetörzs az uralkodás fogalmát fejezi ki s tulajdonképen am. uralkodjál v. uralkodó, fejedelem, (‚edzen’ ugyan ezt jelenti), tehát Edsil ghool am. fejedelmi folyó, mint legnagyobb folyó Európában. Edsil szó pedig, mint látjuk legeslegközelebb áll a Névtelen jegyző Ecil szavához. Innen az Etele név, vétessék akár a Volga folyótól, akár az edzele igétől, az ‚uralkodó’ vagy ‚fejedelem’ fogalmát foglalja magában. Mi e nevet az ‚Atila’ czikk alatt kétkedve ‚itélő’ szóhoz hasonlítottuk, mert később a honfoglaló magyaroknál is a fejedelem után Konstantin szerint a biró volt az első személy. Buda korában pedig Atila v. Etele inkább csak másod személyként szerepelt.”[3]
A mongol ejen, kiejtve edzen kifejezés jelentése tehát fejedelem. Különböző népek képviselőinek hallása szerint lett e címből Etele, Etel, Etzel, és végül – a germánok körében – Attila, azaz Atyácska. Árpád családjában hasonló nevű uralkodó Ézelő, VII. Kónsztantinosz munkájában: Ezelekh (Εζελεχ).[4]
Rokon nevek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyakorisága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az Attila név igazán csak a 20. század második felében vált népszerűvé, a század elején kevéssé ismerték. Erre példa, hogy József Attila nevét nevelőszülei semmisnek vették, amiről így írt önéletrajzában, a Curriculum Vitae-ben:
"Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen."
1967-ben már a 6. leggyakoribb név volt, a 80-as években pedig a 7. helyen állt.[6] Az 1990-es években az Attila igen gyakori volt, a 2000-es években a 17-24. leggyakoribb férfinév,[2][5][7][8]
Az Etele név a 13. században vált önálló személynévvé, de gyakori sosem volt, az 1990-es években az Atillával és Etével együtt szórványosan fordult elő, a 2000-es években egyik sem szerepelt a 100 leggyakoribb férfinév között.[6][8]
Névnapok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Híres Attilák, Atillák, Etelék
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Egyéb Attilák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]közszóként
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- atilla:
- egy magyar katonai és nemesi ruhadarab neve, de Vas vármegye egyes területein a női felsőruhadarabot hívták attilának[6]
- egyes dunántúli területeken a vásott gyerek neve, de szokták feleselő asszonyokra is használni[6]
- a Kiskunság egyes részein egy vad, szilaj marhafajta népi neve[6]
- atillás, atillások: Göcsejben az olyan kőművesek elnevezése, akik kevés szakértelemmel rendelkező népi építőmesterek voltak[6]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- 1 2 3 4 5 6 7 Ladó-Bíró, 33. old.
- ↑ Czuczor Gergely és Fogarasi János (1870): A magyar nyelv szótára. Ötödik kötet. Pest. Archiválva 2018. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (Személynév szócikk)
- ↑ "Konstantinos Porphyrogennetos in Moravcsik, Gy. and Jenkins, R. J. H. (1967): Constantine Porphyrogenitus. De Administrando Imperio. Corpus fontium historiate Byzantinae. Vol. I. Washington" (PDF). 2014. március 9. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2017. április 25.
{{cite web}}: no-break space character in|title=at position 48 (súgó) - 1 2 3 4 5 6 7 Ladó-Bíró, 54-55. old.
- 1 2 3 4 5 6 Fercsik-Raátz, 63-66. old.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- 1 2 Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala[halott link]
Források
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince. 2005. ISBN 963 9069 72 8
- "Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke". nytud.hu. Hozzáférés: 2023. április 10.
- "Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont Utónévkereső adatbázisa". Hozzáférés: 2023. április 10.
- "Nyilvántartó.hu – Lakossági számadatok – Utónév statisztikák". Hozzáférés: 2023. április 10.
További információk
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Fercsik Erzsébet, Raátz Judit (2009). "Keresztnevek enciklopédiája" (PDF). Tinta Könyvkiadó. Hozzáférés: 2020. március 28.
- Fercsik Erzsébet-Raátz Judit (1997). Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameter:|coauthors=(súgó)