Ugrás a tartalomhoz

Aszen Ilona nikaiai császárné

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aszen Ilona
Bulgáriai Ilona
Bolgár Ilona
Aszenina Ilona
Nikaiai Császárság (Bizánci Birodalom) (társ)császárnéja
Έλενα Ασάν
Uralkodási ideje
1241 1254 körül
ElődjeHohenstaufen Anna
UtódjaVatatzész Teodóra
Életrajzi adatok
UralkodóházAszen-ház
Született1224/25/26
Elhunyt1254 körül (30 évesen)
ÉdesapjaII. Iván Aszen bolgár cár (1190/95/96–1241)
ÉdesanyjaÁrpád-házi Mária magyar királyi hercegnő (1204–1237)
Testvére(i)
HázastársaII. (Vatetzész) Theodórosz nikaiai császár (1221/22–1258)
Gyermekei1. Irén (–1269/70)
2. Mária (–1258/59)
3. János (1250–1305 körül)
4. Teodóra (–1264/73 után)
5. Eudokia (1254 körül–1295)
SablonWikidataSegítség

Aszen Ilona (1224/25/261254 körül), görögül: Έλενα Ασάν, bolgárul: Елена Асенина, bolgár királyi hercegnő, nikaiai (bizánci) (társ)császárné. Az Aszen-házból származott. Laszkarisz Mária magyar királyné és IV. Béla magyar király unokahúga és II. András magyar király és Meráni Gertúd unokája.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja II. Iván Aszen bolgár cár, édesanyja Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő, II. András magyar király és Meráni Gertúd lánya.

I. Róbert konstantinápolyi latin császár halála (1228) után az öccse, a kiskorú II. Baldvin kormányzótársául néhány országnagy Ilona apját, II. Iván Aszent szerette volna látni a Konstantinápolyi Latin Császárság régenseként és felmerült a cár Árpád-házi Anna Máriától született lányának, Ilonának a házasságkötése a fiatal császárral. Végül ez a terv kútba esett, és Brienne-i János jeruzsálemi királyt választották társcsászárrá 1231-ben, így az ő Mária nevű lányát vette feleségül végül II. Baldvin. Miután ez a szövetség nem jött létre, II. Iván Aszen a nikaiai császárhoz, III. (Vatatzész) Jánoshoz közeledett, és Ilona hercegnőt eljegyezte a nikaiai trónörökössel, Theodórosszal.

Gallipoli (Gelibolu) és Lampszakosz (Lapseki)

Ez a házasságkötés már valóban létrejött 1235-ben, mikor a két uralkodó a feleségeik, Laszkarina Irén nikaiai császárné és Anna Mária bolgár cárné jelenlétében, mikor a szövetség eredményeként meghódították Gallipolit, itt találkoztak, és Gallipoli városával átellenben,[1] a Dardanellák partján fekvő Lampszakosz[2] városában összekötötték gyermekeik, Theodórosz herceg és Ilona hercegnő sorsát. 1237-ben azonban a szövetségesek összekülönböztek, és a cár visszakövetelte a lányát. A Drinápolyban időző cár elválasztotta lányát a nikaiai kíséretétől, és a síró hercegnőt a bolgár fővárosba, Tirnovóba küldte.[3] Ekkor érkezett a hír, hogy Anna Mária cárné és kisebbik fia a szülést követően meghalt. A cár ebben a sors kezét, Isten akaratát látta, a haragja megenyhült, és lányát visszaküldte a nikaiai udvarba a férjéhez, akit az apja, III. (Vatetzész) Ióannész 1241-ben társcsászárává tett,[4] így Ilona ekkor automatikusan megkapta a császárnéi címet.[5] Ekkor még Ilona volt Nikaia első asszonya, és egyedüli császárnéja, hiszen anyósa, Laszkarisz Irén vagy ebben az évben vagy már 1239-ben meghalt, és apósa csak 1244-ben vette feleségül Hohenstaufen Annát.

Ilona császárné apósa 1254. október 30-án vagy november 3-án, esetleg 4-én elhunyt, és a férjét ekkor egyeduralkodóvá kiáltották ki, de mivel Ilona halálának az időpontja kérdéses, nem tudni, hogy megérte-e ezt az időpontot, vagy már korábban meghalt, azonban 1254 után már biztosan nem élt. Feltehetőleg édesanyjához hasonlóan gyermekszülést követően vesztette életét.

Gyermekei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ma Gelibolu, Törökország.
  2. Ma Lapseki, Törökország.
  3. Feltételezhetően még csak inkább eljegyzés történt, hiszen Ilona 1237-ben is legfeljebb csak 13 éves lehetett, de inkább fiatalabb, 1235-ben pedig 10 év körüli, a házassághoz meg a lányoknak legalább a 12 éves kort be kellett tölteniük, és ha így volt, akkor Ilona és Theodórosz elszakítása egymástól kisebb akadályba ütközhetett, mintha már valóban tényleges házasok lettek volna.
  4. Lásd Schwennicke (1984: 182. genealógiai tábla).
  5. A tényleges házasságkötés is csak ekkor történt meg valószínűleg.

Források

[szerkesztés]
  • Schwennicke, Detlev: Die Kaiser von Byzanz in Nikaia 1208–1261 aus den Häusern Laskaris und Batatzes. In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 182, Verlag, Marburg/Berlin, 1984.
  • Wertner, Mór. Az Árpádok családi története (magyar nyelven). Nagy-Becskerek: Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája (1892). Hozzáférés ideje: 2016. január 28. 
  • Wertner Mór: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 1891.

További információk

[szerkesztés]
  • Cawley, Charles: Nikaia (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
  • Marek, Miroslav: The Batatzes family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
  • Schreiber, Karl-Heinz: Helena von Bulgarien Kaiserin von Nikäa (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
Előző
Hohenstaufen Anna
Nikaiai (társ)császárné
1241 – 1254 körül
Következő
Vatatzész Teodóra