Ugrás a tartalomhoz

Aragóniai Péter szicíliai királyi herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Peadar (vitalap | szerkesztései) 2011. augusztus 24., 21:23-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (nyelvhelyesség)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2011. augusztus 24.) ezen a változaton alapul.
Aragóniai Péter
Aragóniai Péter (Frigyes)
Szicíliai (Trinacriai) Királyság trónörököse
Pietro (Federico) d'Aragona
Uralkodási ideje
1398. november 17. – 1400. augusztus 16./november 8.
ElődjeAragóniai Mária
UtódjaAragóniai Márton
Életrajzi adatok
UralkodóházBarcelonai-ház
Született1398. november 17.
Catania, Szicília
Elhunyt1400. augusztus 16./november 8. (1 évesen)
Catania, Szicília
NyughelyeSzent Ágota Székesegyház, Catania
ÉdesapjaI. (Ifjú) Márton aragón infáns és szicíliai király (1374/75–1409)
ÉdesanyjaI. Mária szicíliai király (1363–1401)
Testvére(i)
A Wikimédia Commons tartalmaz Aragóniai Péter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Aragóniai Péter (Catania, Szicília, 1398. november 17. – Catania, Szicília, 1400. augusztus 16./november 8.), születési neve: Frigyes, olaszul: Pietro (Federico) di Sicilia, katalánul: Pere (Frederic) de Sicília, spanyolul: Pedro (Fadrique) de Sicilia, szicíliai és aragón királyi herceg, szicíliai trónörökös. Férfi ágon a Barcelonai-ház aragón királyi ágának a tagja, női ágon pedig a Barcelonai-ház szicíliai királyi ágának a tagja.

Élete

I. Mária szicíliai királynő és I. (Ifjú) Márton szicíliai király és aragón trónörökös egyetlen gyermeke. 1398. november 17-én Cataniában született.[1] A szülés hosszú és nehéz volt Mária számára.[2] A névadásban először a szicíliai hagyományokat követték, így elsőszülöttként a világra jöttekor a Szicíliában szokásos Frigyes nevet kapta, de végül az aragón hagyományok szerint Péter névre keresztelték 1399. április 29-én[3] a Szent György napi ünnepségek keretében a cataniai Ursino-várban fogadással egybekötött fényes szertartás közepette.[4] A szicíliai királyi pár házassága hosszú évekig gyermektelennek bizonyult, ezért nagy öröm volt a trónörökös születése nemcsak Szicília, hanem Aragónia számára is. Ugyanis Szicília trónörököse volt anyja révén, Aragóniában pedig apja révén a trónörökös fia, ott a második helyen állt a trónöröklésben, azaz a korona várományosa volt. A születése tehát megoldani látszott a trónöröklést Szicíliában és a trónutódlást, valamint a dinasztia folytonosságát Aragóniában.

Aragóniába 1399. februárjában érkezett meg az örömhír, ugyanis Idős Márton egy 1399. február 28-án kelt, Vitale de Filesio agrigentói aljegyzőnek a közelgő koronázásáról hírt adó levelében kifejezte örömét a már régóta óhajtott unokájának, Péternek a születése miatt.[5] Ez volt I. (Idős) Márton uralkodásának csúcspontja, mikor aragón királlyá koronázták (1399. április 13.) feleségével, Luna Mária aragóniai királynéval (1399. április 22.) együtt Zaragozában.[6] Az aragón királyi ház, úgy tűnt, három generációnyi folytonossággal virága teljébe került. Röviddel a második születésnapja előtt azonban egy balesetben életét vesztette. 1400. augusztus 16-án[7] vagy november 8-án Cataniában egy lovagi tornán fejbe találta egy eltévedt lándzsa.[8] Édesanyján, Mária királynőn a fia halála miatt mély levertség lett úrrá, és csak nem sokkal élte túl a fiát. Mária királynő Lentini várában hunyt el 1401. május 25-én, feltételezhetően pestisben.[9] A Barcelonai-ház királyi ága pedig pár évvel később törvényes férfi ágon kihalt, miután Ifjú Márton házasságból született utódok nélkül 1409-ben elhunyt, majd apja, Idős Márton is meghalt a következő évben.

Péter herceg féltestvérei voltak: Márton, Jolán és Frigyes.

Péter herceget a nagyszülei, III. Frigyes szicíliai király és Aragóniai Konstancia mellé temették a cataniai Szent Ágota Székesegyházban, ahova a következő évben édesanyja, I. Mária szicíliai királynő földi maradványait is elhelyezték.[10]

Jegyzetek

  1. ↑ L. Aprile (1725: 707), Fodale (1999: 312) és Lo Forte Scirpo (2003).
  2. ↑ L. Enciclopedia Italiana.
  3. ↑ Vagy 1399. április 23-án, l. Enciclopedia Italiana.
  4. ↑ L. Aprile (1725: 707) és Tramontana (1999: 25).
  5. ↑ L. Sardina (2006: 431).
  6. ↑ L. Miron (1913).
  7. ↑ L. Aprile (1725: 208).
  8. ↑ L. Enciclopedia Italiana.
  9. ↑ L. Aprile (1725: 708), Fodale (1999: 311–312) és Lo Forte Scirpo (2003).
  10. ↑ L. Catania (1989: 696).

Irodalom

  • Lo Forte Scirpo, Maria Rita: C'era una volta una regina … : due donne per un regno: Maria d'Aragona e Bianca di Navarra, Napoli, Liguori, 2003. ISBN 882073527X
  • Fodale, Salvatore: Blanca de Navarra y el gobierno de Sicilia, Príncipe de Viana 60, 311–322, 1999. URL: L. Külső hivatkozások
  • Silleras-Fernández, Núria: Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (ed.): Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain, Ashgate, 78–90, 2005. ISBN 075465074X, 9780754650744 URL: L. Külső hivatkozások
  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Tramontana, Salvatore: Il matrimonio con Martino: il progetto, i capitoli, la festa, Príncipe de Viana 60, 13–24, 1999. URL: L. Külső hivatkozások
  • Francesco Aprile: Della cronologia universale della Sicilia, Palermo, 1725. URL: L. Külső hivatkozások
  • Catania, In: Sicilia = Giuda d'Italia, Touring Editore, Milánó, 685–744, 1989. URL: L. Külső hivatkozások
  • Maria d'Aragona, regina di Sicilia, Enciclopedia Italiana, Róma, 1938–2006. URL: L. Külső hivatkozások
  • Sardina, Patrizia: Il notaio Vitale de Filesio, vicesecreto di Agrigento nell'età dei Martini (1392–1410), Mediterranea. Ricerche storiche 3, 2006, 423–442. URL: Lásd Külső hivatkozások

Külső hivatkozások


Előző
Aragóniai Mária 		Szicília trónörököse
1398 – 1400 		Következő
Aragóniai Márton
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aragóniai_Péter_szicíliai_királyi_herceg&oldid=10251177”