Angol-Korzikai Királyság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Regno di Corsica
1794. június 17.1796. október 19.
Angol-Korzikai Királyság címere
Angol-Korzikai Királyság címere
Angol-Korzikai Királyság zászlaja
Angol-Korzikai Királyság zászlaja
Az Angol-Korzikai Királyság 1794-ben
Az Angol-Korzikai Királyság 1794-ben
Mottó: Amici e non di ventura
(magyarul: Barátság, nem puszta véletlen)
Nemzeti himnusz: Dio vi Salvi Regina
Általános adatok
Fővárosa Corte, majd Bastia
Terület8680  km²
Hivatalos nyelvek olasz, korzikai
Vallás római katolikus
Kormányzat
Államforma alkotmányos monarchia
Államfő III. György brit király

Az Angol-Korzikai Királyság Nagy-Britannia egyik bábállama volt 1794 és 1796 között a francia forradalom és az azt követő háborúk alatt.

Előzmények és a királyság története[szerkesztés]

A francia forradalom kitörésekor Korzika még csak 20 éve tartozott Franciaországhoz. A korzikai kormányzót, Pasquale Paolit, aki még a monarchia alatt érkezett a szigetre, mint a szabadság és egyenlőség hőse, az alkotmányozó nemzetgyűlés 1789-ben Párizsba hívatta, ahol kitüntették. Ezután már altábornagyként érkezett vissza a szigetre.

Habár Paoli támogatta a forradalmi megmozdulásokat, és szakított a rojalista csoportokkal, mégis elborzasztotta XVI. Lajos kivégzése. A Nemzeti Konvent 1793-ban árulással vádolta meg, mivel túlságosan távol tartotta magát a forradalmi eszméktől. Ugyanakkor Paoli, mint Korzika elnöke, bejelentette elszakadását Franciaországtól. Felkérte a brit kormányt, hogy patronálja a frissen megalakult államot. Terve szerint Korzika is egy Írország-féle része lett volna a brit monarchiának belső önállósággal. Nagy-Britanniának ez kiváló lehetőséget adott a Földközi-tenger menti érdekeltségeinek fejlesztésére.

1794-ben Nagy-Britannia flottát küldött a szigetre Samuel Hood vezetésével. Ezalatt történt meg az az eset, amikor Horatio Nelson Calvi ostroma közben elveszítette jobb szemét.Rövid ideig sikerült Korzikát sikerült brit érdekeltségbe állítani, természetesen Paoli támogatásával.

Ugyanekkor elfogadták az ország angol mintájú alkotmányát. Ebben a király az alkirály vagy kormányzó képviseli a szigeten, választását a parlament és a királyi tanácsnak is engedélyeznie kellett. Emellett létrehoztak egy helyi tanácsot is Carlo Andrea Pozzo di Borgo vezetésével, aki később elnöki címet kapott.

Paoli kormánya és a britek közti viszonyt mai szemmel is nehezen meghatározhatónak lehet nevezni. A legtöbb hatóságok közti probléma Sir Gilbert királyhű és Paoli republikánus nézetei között támadtak, de mindketten szükségesnek látták Korzika függetlenségét. Az is problémát okozott, hogy Sir Gilbert 1795 elején Bastiába ( az angol és francia monarchisták központjába) helyezte át a fővárost Corte-ból, ami hagyományosan a sziget szellemi és kulturális központja volt.[1] Miután Spanyolország átállt Franciaország pártjára, Nagy-Britannia, tartva egy esetleges blokádtól, októberben kivonta flottáit a szigetről. A brit parlament meghívta Paolit Londonba, aki az ország emigráns kormányát vezette, reménykedve még a visszatérésben. 1796 október 19-én Franciaország megszállta Bastia-t, ezzel Korzika ismét Franciaország egyik megyéjévé vált.[2]

Angol-Korzikai Királyság alkirálya[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Thrasher, Peter Adam. Pasquale Paoli: An Enlightened Hero 1725-1807. Hamden, CT: Archon Books, 291–326. o. (1970) 
  2. Gregory, Desmond. The Ungovernable Rock: A History of the Anglo-Corsican Kingdom and Its Role in Britain's Mediterranean Strategy During the Revolutionary War, 1793-1797. London: Fairleigh Dickinson University Press (1985) 

További információk[szerkesztés]