Angol-Korzikai Királyság
| Angol-Korzikai Királyság | |||
Regno di Corsica 1794. június 17. – 1796. október 19.Riame di Corsica | |||
| |||
 | |||
| Az Angol-Korzikai Királyság 1794-ben | |||
| Mottó: Amici e non di ventura (magyarul: Barátság, nem puszta véletlen) Nemzeti himnusz: Dio vi Salvi Regina | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Corte, majd Bastia | ||
| Terület | 8680 km² | ||
| Hivatalos nyelvek | olasz, korzikai | ||
| Vallás | római katolikus | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | alkotmányos monarchia | ||
| Államfő | III. György brit király | ||
Az Angol-Korzikai Királyság Nagy-Britannia egyik bábállama volt 1794 és 1796 között a francia forradalom és az azt követő háborúk alatt.
Előzmények és a királyság története
[szerkesztés]A francia forradalom kitörésekor Korzika még csak 20 éve tartozott Franciaországhoz. A korzikai kormányzót, Pasquale Paolit, aki még a monarchia alatt érkezett a szigetre, mint a szabadság és egyenlőség hőse, az alkotmányozó nemzetgyűlés 1789-ben Párizsba hívatta, ahol kitüntették. Ezután már altábornagyként érkezett vissza a szigetre.
Habár Paoli támogatta a forradalmi megmozdulásokat, és szakított a royalista csoportokkal, mégis elborzasztotta XVI. Lajos kivégzése. A Nemzeti Konvent 1793-ban árulással vádolta meg, mivel túlságosan távol tartotta magát a forradalmi eszméktől. Ugyanakkor Paoli, mint Korzika elnöke, bejelentette elszakadását Francia Köztársaságtól. Felkérte a brit kormányt, hogy patronálja a frissen megalakult államot. Terve szerint Korzika is egy Írország-féle része lett volna a brit monarchiának belső önállósággal. Nagy-Britanniának ez kiváló lehetőséget adott a Földközi-tenger menti érdekeltségeinek fejlesztésére.
1794-ben Nagy-Britannia flottát küldött a szigetre Samuel Hood vezetésével. Ezalatt történt meg az az eset, amikor Horatio Nelson Calvi ostroma közben elveszítette jobb szemét.Rövid ideig sikerült Korzikát sikerült brit érdekeltségbe állítani, természetesen Paoli támogatásával.
Ugyanekkor elfogadták az ország angol mintájú alkotmányát. Ebben a király az alkirály vagy kormányzó képviseli a szigeten, választását a parlament és a királyi tanácsnak is engedélyeznie kellett. Emellett létrehoztak egy helyi tanácsot is Carlo Andrea Pozzo di Borgo vezetésével, aki később elnöki címet kapott.
Paoli kormánya és a britek közti viszonyt mai szemmel is nehezen meghatározhatónak lehet nevezni. A legtöbb hatóságok közti probléma Sir Gilbert királyhű és Paoli republikánus nézetei között támadtak, de mindketten szükségesnek látták Korzika függetlenségét. Az is problémát okozott, hogy Sir Gilbert 1795 elején Bastiába (a brit és francia monarchisták központjába) helyezte át a fővárost Cortéból, ami hagyományosan a sziget szellemi és kulturális központja volt.[1] Miután Spanyolország átállt Franciaország pártjára, Nagy-Britannia, tartva egy esetleges blokádtól, októberben kivonta flottáit a szigetről. A brit parlament meghívta Paolit Londonba, aki az ország emigráns kormányát vezette, reménykedve még a visszatérésben.
1796 október 19-én Franciaország megszállta Bastiát, ezzel Korzika ismét Franciaország egyik megyéjévé vált.[2]
Angol-Korzikai Királyság alkirálya
[szerkesztés]- Sir Gilbert Elliot
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Anglo-Corsican Kingdom című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Thrasher, Peter Adam. Pasquale Paoli: An Enlightened Hero 1725-1807. Hamden, CT: Archon Books, 291–326. o. (1970)
- ↑ Gregory, Desmond. The Ungovernable Rock: A History of the Anglo-Corsican Kingdom and Its Role in Britain's Mediterranean Strategy During the Revolutionary War, 1793-1797. London: Fairleigh Dickinson University Press (1985)
További információk
[szerkesztés]- Második korzikai alkotmány (1794) (angolul)
