Korzikai Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Korzikai Köztársaság
el nem ismert történelmi állam
Repubblica Corsa
1755. november 1.1769. május 9.
Korzikai Köztársaság címere
Korzikai Köztársaság címere
Korzikai Köztársaság zászlaja
Korzikai Köztársaság zászlaja
Korzika 1757-ben.
Korzika 1757-ben.
Nemzeti himnusz: Dio vi Salvi Regina
Általános adatok
Fővárosa Corte
Beszélt nyelvek korzikai, olasz
Pénznem soldi
Kormányzat
Államforma köztársaság
Államfő Pasquale Paoli
ElődállamUtódállam
 Genovai KöztársaságFrancia Királyság 

A Korzikai Köztársaság 1755 és 1769 között létezett, más országok által el nem ismert államalakulat volt Korzika szigetén. Itt alkották meg az első modern alkotmányt, amely később alapjául szolgált az amerikai, lengyel és francia alkotmánynak.[1] A szigetet Franciaország hódította meg 1769-ben.

Létrehozása[szerkesztés]

Egy sikeres forradalom után 1755. november 1-jén Pasquale Paoli kikiáltotta a független korzikai államot. Ezután radikálisan átalakították a közigazgatást és a katonai szerkezetet. Emellett 1757-ben megalapították a Corte-i Egyetemet és a Szent Dévote után elnevezett Szent-Dévota Rendet.[2]

A korzikai kormány tagjait három évente választották, a szavazati jog pedig minden 25 év feletti férfit illetett meg.[3] A nők eredetileg csak a falukban tartott szavazásokon vehettek részt, ami egy régi hagyományon alapult,[4] de később kiterjesztették az országos választásokra is.[5]

A köztársaság érméit Muratóban verték 1761-ben, előlapján Korzika nemzeti jelképével, a mór fejjel.

A köztársaság függetlenségét olyan filozófusok támogatták, mint Jean-Jacques Rousseau, Voltaire és Mably.[6] Az 1768-ban kiadott Korzikai Beszámoló tette igazán híressé a szigetet és Paolit. A köztársaságot egyedül a tuniszi bég ismerte el.[7]

Francia invázió[szerkesztés]

1767-ben Korzika elfoglalta Capraia szigetét a genovaiaktól, akik egy évvel később a versailles-i szerződés keretében eladták a sziget tulajdonjogát Franciaországnak. 

A franciák ugyanabban az évben támadást indítottak Korzika ellen, de Paoli csapatai sikeresen vissza tudták verni az első rohamot. 1769-ben a Ponte Novu menti csatában a genovaiakkal megerősített francia seregek legyőzték Paoli csapatait, aki Nagy-Britanniába menekült. 1770-ben Korzika Franciaország egyik megyéjévé vált.

Utóélete[szerkesztés]

 Pasquale Paoli emlékműve L’Île-Rousse-ben

Korzika francia elfoglalása negatívan hatott a brit gazdaságra, mivel ekkor Korzika és Nagy-Britannia kereskedelmi szerződést kötött a Földközi-tenger brit felségterületének növelése céjából.[8] Számos korzikai harcolt a britek oldalán az amerikai függetlenségi háborúban Gibraltár ostromakor, 1782-ben.

Korzika legközelebb az Angol-Korzikai Királyság idején függetlenedett 1794–96 között. Ugyanakkor a britek is erősíteni próbálták kereskedelmi fölényüket.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lucien Felli, "La renaissance du Paolisme". M. Bartoli, Pasquale Paoli, père de la patrie corse, Albatros, 1974, p. 29. "Il est un point où le caractère précurseur des institutions paolines est particulièrement accusé, c'est celui du suffrage en ce qu'il était entendu de manière très large. Il prévoyait en effet le vote des femmes qui, à l'époque, ne votaient pas en France."
  2. http://www.gouv.mc/devwww/wwwnew.nsf/1909$/7f82f4dc1f0415d9c125706f00468819gb Archiválva 2009. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  3. Gregory, Desmond. The ungovernable rock: a history of the Anglo-Corsican Kingdom and its role in Britain's Mediterranean strategy during the Revolutionary War, 1793-1797. London: Fairleigh Dickinson University Press (1985) 
  4. Gregory, Desmond. The ungovernable rock: a history of the Anglo-Corsican Kingdom and its role in Britain's Mediterranean strategy during the Revolutionary War, 1793-1797. London: Fairleigh Dickinson University Press (1985) 
  5. Felli, Lucien. La renaissance du Paolisme, Pasquale Paoli, père de la patrie corse. Paris: Albatros (1974) „Il est un point où le caractère précurseur des institutions paolines est particulièrement accusé, c'est celui du suffrage en ce qu'il était entendu de manière très large. Il prévoyait en effet le vote des femmes qui, à l'époque, ne votaient pas en France.” 
  6. Scales, Len. Power and the Nation in European History. Cambridge: Cambridge University Press (2005) 
  7. Thrasher, Peter Adam. Pasquale Paoli: An Enlightened Hero 1725-1807. Hamden, CT: Archon Books (1970) 
  8. Simms, Brendan. Three Victories and a Defeat: The Rise and Fall of the First British Empire, 1714-1783. London: Penguin Books (2008) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Corsican Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.