Nemzeti Konvent

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nemzeti Konvent
Panthéon autel Convention nationale 1.JPG

Korábbi neve(i) Convention nationale
Alapítva 1792. szeptember 21.
Megszűnt 1795. október 26.
Jogelőd törvényhozó nemzetgyűlés
Székhely Tuileriák palotája
Vezető Maximilien de Robespierre
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Konvent témájú médiaállományokat.
Területi képviselői mandátum

Nemzeti Konvent (röviden: Konvent) nevet kapta a francia forradalom idején az alkotmányos monarchia 1792. szeptember 20-i megdöntését követő alkotmányozó, majd törvényhozó nemzetgyűlés. 1795. október 26-án oszlatták fel.

Előzmények[szerkesztés]

1792. augusztus 10-én a törvényhozó testület képviselői, szembetalálva magukat a fellázadt párizsiak Tuileriákban végrehajtott dúlásával, kénytelenek voltak fogadni XVI. Lajost a Nemzetgyűlésben, felfüggeszteni a királyi hatalmat, bebörtönözni a királyt, és ígéretet tenni egy Konvent összehívására, amely új alkotmányt készít. Alapelvként azonnal elfogadták a 21 éven felüli férfiak általános választójogát. Ezzel Franciaország lett a világon az első állam, ahol általános és szabad választásokat tartottak, függetlenül rangtól, vagy társadalmi osztálytól.

A választásokra szeptemberben került sor, eléggé zaklatott körülmények között, mivel a börtönökben mészárlások folytak (csak Párizsban mintegy 1000–1400 főt végeztek ki kellően meg nem alapozott, sommás ítéletek alapján). A részvételi arány igen alacsony volt, alig haladta meg a 10%-ot. Mivel sokan nem mertek szavazni, az aktív, de radikális hangadók uralták el a közéletet. A szavazás két fázisban zajlott: általános szavazással választották meg a legalább 21 éves elektorokat, akik választói testületet alkottak, mely újabb szavazás keretében, relatív többséggel döntött a képviselői lista minden egyes helyéről (képviselő csak 25 év feletti személy lehetett).

A Nemzeti Konvent első alkalommal a Köztársaság kikiáltásának napján, 1792. szeptember 21-én ült össze a Tuileriák lovardájában. A 749 képviselő három nagyobb csoportot képezett:

A képviselők egyharmada volt jogász; a sorokban mindössze 15 földműves és 2 munkás foglalt helyet.

A kezdeti 749 főbe nincs beleszámolva a tengerentúli területek és gyarmatok 33 küldöttje, akik közül csak néhányan érkeztek meg. Később, amikor újabb tartományokat csatoltak Franciaországhoz, a Konvent kiegészült e területek képviselőivel is.

Időszakai[szerkesztés]

Nemzeti Konvent

A Nemzeti Konvent története három időszakra osztható:

Girondi Konvent[szerkesztés]

Az első időszak során a Konvent:

Szembetalálva magát a gazdasági és pénzügyi nehézségekkel,

Mindezek rendkívül bonyolult és összetett politikai és katonai környezetben zajlottak. Katonai téren, az 1792. szeptember 20-i valmyi csata után, a szedett-vedett francia forradalmi hadseregnek sikerült lazítania a koalíciós erők szorításán, sőt, sikeres ellentámadást hajtott végre az osztrák erők ellen, előrenyomult egészen Hollandiáig, keleten pedig felszabadította Savoyát. Ugyanakkor 1793 tavasza katasztrofális: a Németalföldön elszenvedett vereség után a hadseregnek vissza kellett vonulnia, 1793 márciusában a közép-francia tengerparti tartományban, Vendée-ben ellenforradalmi felkelés robbant ki.

Politikai téren nagyon gyorsan konfrontálódott nemcsak a hegypártiak között túlsúlyban lévő jakobinus forradalmárok ellenséges magatartásával, de a párizsi helyhatósággal, majd a „mocsár” egyes tagjaival is, akik 1792 telén már nagy számban a hegypártiak oldalán álltak. Egyre többször vádolták a girondistákat megalkuvással, túlzott mérséklettel (ellenezték például a király kivégzését), sőt egyértelmű árulással (Dumouriez tábornok, a valmy-i győztes 1793 áprilisában átállt az ellenséghez). 1792 szeptemberétől egyre nagyobb nyomás nehezedett a Konventre. Az ország 83 megyéjéből 60-ban lázadás volt. A girondisták szerették volna megvédeni a forradalmat, de elutasították a szabadságjogok korlátozását és a forradalmi terrort. Ez a magatartás bénultsághoz vezetett. Ráadásul az addig túlreprezentált Párizs városának képviseleti részarányát is 1/83-ra kívánták csökkenteni, ami növelte a féktelen jakobinus sajtó által tüzelt elégedetlenséget. A szándék végül is végzetesnek bizonyult: 1793. június 2-án a Nemzeti Gárda ágyúkkal vette körbe a Konventet, és elűzte a girondista képviselők nagy részét.

Hegypárti Konvent[szerkesztés]

Válaszként a külső fenyegetésre, valamint az ellenforradalmi és girondista megmozdulásokra, a Hegypárti Konvent

Mivel a Konventnek többfrontos harcot kellett vívnia, részben fegyverrel a külső és belső ellenség ellen, részben pedig szociális és politikai téren, az alkotmány bevezetését ideiglenesen elhalasztotta a béke megteremtéséig – így aztán arra sohasem került sor.

Katonai téren a Népjóléti Bizottság, amelynek tagjait minden hónapban a Konvent jelölte ki, a stratégiai kérdéseket Lazare Carnot-ra bízta, aki a „győzelem megszervezőjeként” vált ismertté. Népfelkelést hirdetett, majd – először a világtörténelemben – bevezette az általános hadkötelezettséget, az „újoncozást”. A néphadsereg kiképzetlen volt ugyan, de nagy létszámú; ezen felül lelkesnek, gyorsan mozgónak és kíméletlennek bizonyult. A katonák odaadóan követték a soraikból kiemelkedő tisztek parancsait, szívvel-lélekkel harcolnak hazájukért és szabadságért, míg a koalíció katonái kelletlen zsoldosok voltak. Mivel minden erőforrást a hadsereg felszerelésére, a védelem megszervezésére fordítottak, a II. esztendőbeli sikeres csaták lehetővé tették a katonák számára, hogy az európai koalíciós erők felett győzelmet arassanak, és a háborút áthelyezzék Hollandia és a Német-római Birodalom területére.

Politikai téren a Hegypárti Konvent erősen a „mocsár” befolyása alatt volt, mely következetlenül egyszer a haza védelmét hangsúlyozta, máskor az ország egyidejű gazdasági, politikai és szociális átalakítását követelte. Valójában csak a diktatúra és a terror vált teljessé. Minthogy általános lett a társadalom megtisztulásának (megtisztításának) igénye, és a belső összeesküvéstől való félelem, mindenütt gyanús személyek után kutattak. A terror fokozódása, valamint az erősen diktált, központosított gazdasági intézkedések, melyek szöges ellentétben álltak a képviselők döntő többségének liberalizmusával, oda vezettek, hogy a II. esztendő Hőség hava 9-én a Konvent thermidori összeesküvői vád alá helyezték Robespierre-t és a Közjóléti Bizottság tagjait, s másnap (1794. július 28.) több mint száz jakobinust ítéltek halálra és végeztek ki.

Thermidori Konvent[szerkesztés]

Robespierre eltávolítása lehetővé tette a thermidoriaknak, hogy ellenlépéseket tegyenek a sans-culotte-ok és a jakobinusok ellen. Részben veszélyeztetve saját baloldali embereitől, szembe kellett nézniük a királypárti összeesküvőkkel, akik egy emigrációban szervezett hadsereggel szálltak partra 1795. július 15-én Quiberon-ban.

Az immár konzervatív burzsoázia befolyása alatt lévő Thermidori Konvent a forradalmi lendület megtörését képviselte. Főbb művei közé tartozott:

  • a Jakobinus klub feloszlatása,
  • a liberális gazdasághoz való visszatérés, az árakat maximáló törvény hatályon kívül helyezésével (1794. december 24.),
  • az állam és az egyház szétválasztásának megerősítése (1795. február 21.),
  • az új alkotmány megszerkesztése, mely bevezette a „cenzushoz kötött” (meghatározott vagyonösszegeket feltételező) szavazati rendszert.

Katonai téren a Thermidori Konvent folytatta a II. esztendő lendületét, sorban termelte ki soraiból a gyakran nagyon fiatal, kiváló képességű tábornokokat, akiket átitatattak a forradalmi eszmék. Aktívan vettek részt a meghódított területeken a „nagy francia nemzet” létrehozásában.

A Thermidori Konvent IV. esztendő Köd hava 4-én 1795. október 26-án adta át a helyét a Direktóriumnak.

Összegzés[szerkesztés]

A Nemzeti Konvent volt a francia történelem első általános választásokkal létrehozott – egyben az első köztársasági – nemzetgyűlése. Állandó ellenőrzést gyakorolt a végrehajtó hatalom felett, szociális, politikai és katonai értelemben pedig kivételes megújuló képességről tett tanúbizonyságot. A megyékhez, vagy a hadsereghez küldött biztosok munkája lehetővé tette az ország védelmi képességének egységes elvek szerint történő megteremtését. Sikerült elkerülnie a súlyos polgárháborút és az ország megszállását. Noha egyes történészek és politikusok ma is vitatják a terrornak, XVI. Lajos perbefogásának, vagy a vendée-i háborúnak szükségességét, a Konvent képes volt megmenteni az 1789. évi forradalom vívmányait, és egész Európába exportálni a forradalmi eszméket.

Sokat tett az általános műveltség emeléséért, olyan közoktatási intézményrendszert alakított ki, melynek egyes elemei ma is nagy hírnévnek örvendenek:

  • Tanárképző Főiskola (École Normale Supérieure)
  • Műszaki Főiskola (École Politechnique)
  • Kézműves és Ipari Főiskola (École des Arts et Métiers)
  • Zeneművészeti Főiskola (Conservatoire de Musique)
  • Keleti Nyelvek Iskolája (École des Langues orientales)

Kiemelkedő volt a felvilágosító, tudományos szerepe is, múzeumokat hozott létre (Louvre, Természettudományi Múzeum), új típusú naptárt alkotott, és bevezette a metrikus mértékegység rendszert.

Források[szerkesztés]