Andesi kőtiszafa
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Csemetéje
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
|
Lleuque | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Andesi kőtiszafa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Andesi kőtiszafa témájú médiaállományokat és Andesi kőtiszafa témájú kategóriát. |
Az andesi kőtiszafa (Prumnopitys andina) fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt kőtiszafafélék (Podocarpaceae) családjában a Prumnopitys nemzetség típusfaja.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Amint ezt neve is jelzi, Andok déli és középső részén él. Természetes állománya 2013-ig mintegy 10 000 példányra fogyatkozott; a tendencia csökkenő.[1]
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Mintegy 20 m magasra nő meg. Gyakran többtörzsű, ettől a fiatal példányok bokorszerűek. Sűrűn felálló ágai karószerűek. Az idősebb példányok koronája elterebélyesedik, de nem lesz lecsüngő. Kérge sima,sötétszürke; a hajtások kétéves korukig zöldek maradnak.
25 mm hosszú, 4 mm széles, nem szúrós levelei sötétzöldek, a fonákuk sárgás. A hajtásokon körkörösen, illetve elszórtan állnak; néha spirális sorokba rendeződnek.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Csapadékigényes; szárazabb helyeken ágai kiritkulnak. A Kárpát-medencében nem télálló.
Felhasználása[szerkesztés]
A mérsékelt égöv óceáni éghajlatú részein dísznövénynek ültetik. Nyugat-Európa parkjaiban szórványosan fordul elő.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- IUCN Red List: Lleuque
- Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3
