Aloe helenae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Aloe helenae
Egy példány az angliai Királyi Botanikus Kertekben
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Fűfafélék (Xanthorrhoeaceae)
Alcsalád: Aszfodéloszformák (Asphodeloideae)
Nemzetség-
csoport
:
Aloeae
Nemzetség: Aloé (Aloe)
L.
Faj: A. helenae
Tudományos név
Aloe helenae
Danguy
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aloe helenae témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aloe helenae témájú kategóriát.

Az Aloe helenae az egyszikűek (Liliopsida) osztályának spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül a fűfafélék (Xanthorrhoeaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Az Aloe helenae Madagaszkár egyik endemikus növénye. Eme szigetország délkeleti részén fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a növényfaj akár 4 méter magasra is megnőhet. A tőlevélrózsaszerűen növő levelei 140 centiméter hosszúak és 12-15 centiméter szélesek is lehetnek; az elszáradt levelek nem hullanak le, hanem alálógnak a törzsön.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Aloe helenae Danguy Plants of the World Online
  • Bull. Mus. Hist. Nat. (Paris) sér. 2, 1:433. 1929
  • USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Germplasm Resources Information Network - (GRIN) [Online Database]. [1]
  • Susan Carter, John J. Lavranos, Leonard E. Newton, Colin C. Walker: Aloes. The definitive guide. Kew Publishing, Royal Botanic Gardens, Kew 2011, ISBN 978-1-84246-439-7, S. 669.
  • Leonard E. Newton: Aloe helenae. In: Urs Eggli (Hrsg.): Sukkulenten-Lexikon. Einkeimblättrige Pflanzen (Monocotyledonen). Eugen Ulmer, Stuttgart 2001, ISBN 3-8001-3662-7, S. 144.