Alife

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alife
Alife címere
Alife címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Caserta (CE)
Frazionék Totari
Irányítószám 81011
Körzethívószám 0823
Forgalmi rendszám CE
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 7362 fő (2004) +/-
Népsűrűség 112 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 110 m
Terület 63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alife (Olaszország)
Alife
Alife
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 20′, k. h. 14° 20′Koordináták: é. sz. 41° 20′, k. h. 14° 20′
Elhelyezkedése Caserta megyében
Elhelyezkedése Caserta megyében
Alife weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alife témájú médiaállományokat.

Alife község (comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A megye északkeleti részén fekszik, a Volturno folyó völgyében. Határai: Alvignano, Baia e Latina, Dragoni, Gioia Sannitica, Piedimonte Matese, San Potito Sannitico és Sant’Angelo d’Alife.

Története[szerkesztés]

A települést valószínűleg a szamniszok alapították, viszont a környékbeli dombvidéket már a vaskorban lakták. Az első pun háború után római municípium lett Alliphae néven. Az 5. században püspöki székhely volt, viszont ez a kiváltsága a következő évszázadban megszűnt. A későbbiekben a longobárd Beneventói Hercegség majd a Capuai Hercegség része volt. Püspöki székhellyé csak 969-ben vált ismét.

1132-ben a Rainulf Drengolt normann gróf (korának egyik legkiválóbb katonai vezetője) elkezdte a katedrális építését. Ebben az időben Alife, a többi észak-campaniai településhez hasonlóan függetlenedett Capuától, saját közigazgatási rendszere volt. Ez azonban éles ellentéteket szült a normann Szicíliai Királysággal (amelyet II. Roger alapított 1130-ban). 1135-ben Alifét elfoglalták a normann seregek, de két évvel később Rainulfnak sikerült visszafoglalnia és ugyanakkor sikerült megszereznie a hercegi címet is.

1138-ban Alifét ismét elfoglalta egy szicíliai kontingens és csak jóval később 1169-ben nyerte vissza ismét függetlenségét. 1178-ban Riccardo Caetani nemesúr tulajdonába került, majd 1191-től a Quarelli családé lett. 1197-től a német Schweisspeunt család szerezte meg. A feudális időszak alatt Alife hanyatlásnak indult, környéke elmocsarasodott. A 13. század végére szinte teljes mértékben elnéptelenedett, lakói a közeli dombvidékre húzódtak vissza.

1561-ben II. Fülöp elpusztította a települést, miután annak ura, Ferrante II Diaz Garlon részt vett a király húgának meggyilkolásában. Katedrálisa az 1688-as földrengésben elpusztult. Csak 1806, a feudalizmus eltörlése után kezdett ismét fellendülni.

Népessége[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalók[szerkesztés]

  • a római amfiteátrum csak részben van feltárva. A 48x38 m alaprajzú épület a Római Birodalom egyik legnagyobb amfiteátruma volt.
  • Acilii Glabrione mauzóleuma valamint más római síremlékek a város falain kívül.
  • a római cryptoporticum, amely egy jól megőrzött 100 m hosszú galéria.
  • a Castello valószínűleg a longobárdok uralkodása idején épült vár, noha első említései 1127-ből származnak.
  • a katedrálist 1132-ben építették és az 1688-as földrengésben elpusztult. 1692-ben barokk stílusban építették újjá.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]