Ugrás a tartalomhoz

Alife

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alife
Alife címere
Alife címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeCaserta (CE)
FrazionékTotari
VédőszentI. Szixtusz pápa
Irányítószám81011
Körzethívószám0823
Forgalmi rendszámCE
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség7376 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség112 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Terület63 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 41° 20′, k. h. 14° 20′41.333333°N 14.333333°EKoordináták: é. sz. 41° 20′, k. h. 14° 20′41.333333°N 14.333333°E
Elhelyezkedése Caserta térképén
Elhelyezkedése Caserta térképén
Alife weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alife témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Alife község (comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében. Az Alife-Caiazzói egyházmegye püspöki székhelye.

Fekvése

[szerkesztés]

A megye északkeleti részén fekszik, a Volturno folyó völgyében. Határai: Alvignano, Baia e Latina, Dragoni, Gioia Sannitica, Piedimonte Matese, San Potito Sannitico és Sant’Angelo d’Alife.

Története

[szerkesztés]

A települést valószínűleg a szamniszok alapították, viszont a környékbeli dombvidéket már a vaskorban lakták. Az első pun háború után római municípium lett Alliphae néven. Az 5. században püspöki székhely volt, viszont ez a kiváltsága a következő évszázadban megszűnt. A későbbiekben a longobárd Beneventói Hercegség majd a Capuai Hercegség része volt. Püspöki székhellyé csak 969-ben vált ismét.

1132-ben a Rainulf Drengolt normann gróf (korának egyik legkiválóbb katonai vezetője) elkezdte a katedrális építését. Ebben az időben Alife, a többi észak-campaniai településhez hasonlóan függetlenedett Capuától, saját közigazgatási rendszere volt. Ez azonban éles ellentéteket szült a normann Szicíliai Királysággal (amelyet II. Roger alapított 1130-ban). 1135-ben Alifét elfoglalták a normann seregek, de két évvel később Rainulfnak sikerült visszafoglalnia és ugyanakkor sikerült megszereznie a hercegi címet is.

1138-ban Alifét ismét elfoglalta egy szicíliai kontingens és csak jóval később 1169-ben nyerte vissza ismét függetlenségét. 1178-ban Riccardo Caetani nemesúr tulajdonába került, majd 1191-től a Quarelli családé lett. 1197-től a német Schweisspeunt család szerezte meg. A feudális időszak alatt Alife hanyatlásnak indult, környéke elmocsarasodott. A 13. század végére szinte teljes mértékben elnéptelenedett, lakói a közeli dombvidékre húzódtak vissza.

1561-ben II. Fülöp elpusztította a települést, miután annak ura, Ferrante II Diaz Garlon részt vett a király húgának meggyilkolásában. Katedrálisa az 1688-as földrengésben elpusztult. Csak 1806, a feudalizmus eltörlése után kezdett ismét fellendülni.

Népessége

[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalók

[szerkesztés]
  • a római amfiteátrum csak részben van feltárva. A 48x38 m alaprajzú épület a Római Birodalom egyik legnagyobb amfiteátruma volt.
  • Acilii Glabrione mauzóleuma valamint más római síremlékek a város falain kívül.
  • a római cryptoporticum, amely egy jól megőrzött 100 m hosszú galéria.
  • a Castello valószínűleg a longobárdok uralkodása idején épült vár, noha első említései 1127-ből származnak.
  • a katedrálist 1132-ben építették és az 1688-as földrengésben elpusztult. 1692-ben barokk stílusban építették újjá.

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]