Aigner László
| Aigner László | |
| Született | 1901. szeptember 14. Érsekújvár |
| Elhunyt | 1999. március 29. (97 évesen) Waltham, Massachusetts, Egyesült Államok |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | újságíró, fotóriporter, fotóművész, festő, grafikus |
| Kitüntetései | Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (1986) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Aigner László (külföldön: Lucien Aigner, Ladislas Aigner; Érsekújvár, 1901. szeptember 14. – Waltham, Massachusetts, Egyesült Államok, 1999. március 29.[2]) újságíró, fotóriporter, fotóművész, festő, grafikus.
Egyes források Aczél Lajos mellett őt sejtik a Louis Lucien Rogger írói álnév mögött.[3] Más források csak A halálkabin című regény vonatkozásában, amelyből 1936-ban A rejtélyes utas (The Princess Comes Across) címmel hollywoodi film készült Carole Lombard és Fred MacMurray főszereplésével Zukor Adolf Paramount Stúdiójánál. De lehetséges, hogy csupán a regények franciára fordításában vett részt.[4]
Élete[szerkesztés]
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg jogászdoktori fokozatát 1924-ben, majd újságíróként, fotóriporterként az Est lapoknál helyezkedett el. Fotói a Pesti Napló képes mellékletében és a Színházi Életben jelentek meg.
Még Berlinben találkozott először Aczél Lajossal, akivel 1931?-ben Párizsban alapították meg az Aral sajtóügynökséget (Aral Press Service). 1927[5]-1939 között élt Párizsban, ahol James Abbe asszisztense volt és az Est-lapokat, 1928-tól a London General Press-t is tudósította. Fotómellékletei a köznapi életben megszokott technikával és stílusban készültek, amivel nagy ismertséget, népszerűséget szerzett. Híressé vált képe volt az épp tüsszenteni készülő Mussoliniről készült fotója 1935-ből, vagy pár évvel később Einsteinről készült portréfotói. Képei olyan neves francia, német és angol képes magazinokban, lapokban jelentek meg mint a Vu, L’Illustration, Münchener Illustrierte Presse, Weekly Illustrated, Lilliput, Picture Post.
1941-ben[6] a nácik elől menekülve az Egyesült Államokban, New Yorkban telepedett le, ahol 1948-ig a Look, The New York Times, Newsweek és a Time Magazin külső munkatársa, fotóriportere, 1947-1953[7] között az Amerika Hangja francia osztályának hangjátékrendezője volt. 1954-1976[8] között portréműterme volt Great Barringtonban.
Gyermekkorától érdeklődött a fényképészet iránt. Első fényképét 1910-ben készítette. Ennek ellenére csak 1967-ben[9] szerezte meg hivatásos fotográfus diplomáját az indianai Winona Schoolban (Winona School of Professional Photographer Certificate).
1970-ben a George Eastman House (A Kodak alapító tulajdonosának, George Eastman életét bemutató múzeum) munkatársai dolgozták fel archívumát. 1996-ban Lucien Aigner Múzeum nyílt egykori műtermében képeiből, negatívjaiból, dokumentumaiból, személyes tárgyaiból és gépeiből.
Munkái olyan nagy és híres gyűjteményekben is megtalálhatók, mint a Metropolitan Művészeti Múzeum, a Modern Művészeti Múzeum, a Smithsonian, a new york-i Nemzetközi Fotográfiai Központ, a londoni Viktória és Albert Múzeum, vagy a párizsi Francia Nemzeti Könyvtár gyűjteménye.
Család, rokonság[szerkesztés]
Öccse a bőr divatárú gyáros Etienne Aigner. Unokahúga Patricia Bonnet.
Dokumentumfilmjei[szerkesztés]
- 1968 – Hong Kong Breakthrough
- 1972 – Paintings for Halloween
Díjak, elismerések[szerkesztés]
- 1936 – Leica-díj (Leica Award)
- 1941 – New York Art Director Award
- 1973 – a Professional Photographers of America örökös tagja
- 1975 – a National Endowment for the Arts ösztöndíja.
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Louis Lucien Rogger az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái, I. kötet, 1939, Aigner László szócikk, 300. hasáb
- Kincses Károly: artportal.hu, Művészlexikon, Aigner László szócikk
- Kálai Sándor: Egy elfelejtett krimiszerző(páros?): Louis Lucien Rogger
- Kálai Sándor: Közös Írás. Korunk, III. évf. 27. sz. (2016) 22–23. o. (fizetős hozzáférés)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum: március 31.
- ↑ A források többségében a regényeket kizárólag Aczél Lajosnak tulajdonítják. Holott az írói álnév kettős keresztneve a Lajos és László keresztnév francia változata. Fordítóként pedig Aczél családnevéből és Aigner keresztnevéből összeállítva Aczél László lett feltüntetve.
- ↑ Kálai szerint a regények francia változatai nem követik szöveghűen a magyar kiadásokat.
- ↑ Kincses szerint: 1926-tól
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum: 1939-ben
- ↑ Kincses szerint 1947-1955-ig volt az Amerika Hangja rádió munkatársa bemondó és szerkesztőként.
- ↑ Kincses szerint: 1977-ig
- ↑ Kincses szerint: 1971-ben