Agymenők (film)
| Agymenők (Brain Donors) | |
| 1992-es amerikai film | |
| Rendező | Dennis Dugan |
| Producer |
|
| Műfaj | haverfilm |
| Forgatókönyvíró | Pat Proft |
| Főszerepben | |
| Zene | Ira Newborn |
| Operatőr | David M. Walsh |
| Vágó | Malcolm Campbell |
| Gyártás | |
| Gyártó | Paramount Pictures |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Nyelv | angol |
| Játékidő | 82 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | |
| Bemutató | 1992 |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Agymenők (eredeti cím: Brain Donors) 1992-ben bemutatott amerikai filmvígjáték, melyet Pat Proft forgatókönyvéből Dennis Dugan rendezett, David és Jerry Zucker vezető filmproduceri közreműködésével. A történet a Marx fivérek Botrány az operában (1935) és Versenynap (1937) című filmjeinek laza adaptációja. A főbb szerepekben John Turturro, Bob Nelson, Mel Smith és Nancy Marchand látható.
Az Amerikai Egyesült Államokban 1992. április 17-én mutatták be.
Cselekmény[szerkesztés]
Oscar Winterhaven Oglethorpe iparmágnás és filantróp halála után annak vagyonát özvegye, Lillian kezeli. Roland T. Flakfizer, a gátlástalan szoknyavadász ügyvéd, társai Rocco és Jacques segítségével akar a nő kegyeibe férkőzni. Próbálkozásai miatt szembekerül az Oglethorpe család jogászával, Edmund Lazlóval. Végrendeletében Oglethorpe elrendelte egy balett-társulat megalapítását, Flakfizer azonnal lecsap a zsíros fizetéssel járó állásra – bár fogalma sincs a balettről.
Az igazgatói székbe Lazlo kerül, miután szerződteti a híres táncost, Roberto Volare-t, de Flakfizer is kiharcol magának egy társ-igazgatói pozíciót. Az ügyvéd igyekszik segíteni a fiatal, tehetséges táncosnőt, Lisa LeBaront és szintén táncos, de állástalan barátját, Alan Grantet. Volare elküldi a lányt, mert az nem enged csábítási kísérleteinek. Flakfizer és társai bejutnak a nyitóelőadásra, ahol Volare táncol és abszurdabbnál abszurdabb csínyeikkel tönkreteszik a darabot, rossz fényben tüntetve fel Volare-t a közönség előtt. Amikor a táncosnak elege lesz, Lisa és Alan lép színpadra, nagy sikert aratva.
Szereplők[szerkesztés]
| Szerep | Színész | Magyar hang | |
|---|---|---|---|
| 1. szinkron[1] | 2. szinkron[2] | ||
| Roland T. Flakfizer | John Turturro | Lippai László | |
| Jacques | Bob Nelson | Széles László | Czvetkó Sándor |
| Rocco Melonchek | Mel Smith | Koroknay Géza | Forgács Gábor |
| Roberto "Nagy" Volare | George de la Peña | Galambos Péter | Seszták Szabolcs |
| Edmund Lazlo | John Savident | Láng József | |
| Lillian Oglethorpe | Nancy Marchand | Gyimesi Pálma | Czigány Judit |
| Lisa LeBaron | Juliana Donald | Biró Anikó | Kisfalvi Krisztina |
| Alan Grant | Spike Alexander | Fekete Zoltán | Dévai Balázs |
| Tina | Teri Copley | ||
| orvos | Franklin Cover | Kardos Gábor | |
| küldönc | Eddie Griffin | ||
| táncosnő | Katherine LaNasa | ||
A film készítése[szerkesztés]
A filmben John Turturro, Bob Nelson és Mel Smith alakítja Groucho, Harpo és Chico Marx, azaz a Marx fivérek szerepeit. Nancy Marchand a Margaret Dumont által megformált szereplőt kelti életre.[3][4] Dennis Dugan szerette volna az akkor még ismeretlen Adam Sandlernek adni a főszerepet, de nem járt sikerrel. Sandler azonban értékelte erőfeszítéseit és később Dougant választotta ki a Happy, a flúgos golfos (1996) rendezőjének. A későbbiekben is számos filmet készítettek közösen.[5] A film elején és végén lévő agyagfigurákkal készült animációkat Will Vinton animátor alkotta meg.[4]
Eredetileg 1991-ben mutatták volna be, de a premiert későbbre tolták, konkrét időpont nélkül. Korabeli beszámolók szerint Turturro nem volt hajlandó nyilatkozni a filmről és nyilvánvalóan „kifejezetten elégedetlen” volt a projekttel. Végül a film 1992. április 19-én került mozikba, a Paramount stúdió részéről minimális ráfordítással. Csupán 523 filmszínházban tűzték műsorra, nem tartottak előzetes vetítést a kritikusoknak és a promóció is elenyésző volt.[6]
Fogadtatás[szerkesztés]
A kritikusok a Marx fivérek filmjeinek gyenge utánzatának tartották.[6] A Rotten Tomatoes-on 11 hivatásos kritikus véleményét összegezve 45%-os értékelésen áll.[7]
Richard Harrington, a The Washington Post kritikusának konklúziója szerint „…Turturro, bár kiváló drámai színész, nem Groucho, Proft nem Kaufman, Dennis Dugan rendező pedig nem Sam Wood.”[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Agymenők (1. magyar változat) - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ Agymenők (2. magyar változat) - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ a b Harrington, Richard: Brain Donors (angol nyelven). The Washington Post, 1992. április 18. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ a b Wilmington, Michael: MOVIE REVIEW : 'Brain Donors' Transplants Marx Bros. (angol nyelven). Los Angeles Times, 1992. április 20. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ Heisler, Steve: Dennis Dugan: A quiet hitmaker (angol nyelven). Variety, 2010. december 3. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ a b Brain Donors (angol nyelven). AFI Catalog. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
- ↑ Brain Donors (angol nyelven). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Brain Donors című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Agymenők a PORT.hu-n (magyarul)
- Agymenők az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Agymenők a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Agymenők a Box Office Mojón (angolul)
