Affin transzformáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franciaország körvonala
Franciaország körvonala
Franciaország körvonala affin transzformáció (nyírás) után. Látható, hogy a négyzetekből paralelogrammák lettek
Franciaország körvonala affin transzformáció (nyírás) után. Látható, hogy a négyzetekből paralelogrammák lettek


Az affin transzformáció az affin geometriában használt, illetve a lineáris algebra részeként is tárgyalható fogalom. Egy affin transzformáció során a transzformált koordináták az eredeti koordináták lineáris függvényeként állnak elő. Ide tartoznak a lineáris transzformációk.

Lényege, hogy egy affin terek közötti transzformáció affin, ha megőrzi a kollinearitást, a párhuzamosságot és az osztóviszonyt. Pontosabban:

  • A kollinearitást megőrzi, ha valahányszor egy egyenesre esik három pont, akkor a képpontok is egy egyenesre esnek. Ez nem zárja ki, hogy a képük ugyanaz a pont legyen.
  • A párhuzamosságot megőrzi, ha valahányszor két egyenes párhuzamos, akkor a képegyenesek is párhuzamosok.
  • Az osztóviszony megőrzése azt jelenti, hogy valahányszor három pont egy egyenesre esik, a képpontok közötti távolságot a középső pont ugyanabban az arányban osztja fel, mint az eredeti pontok közül a középső pont.

Speciális affin transzformációk:

  • Egy affin tér önmagára vett bijektív affin transzformációját affinitásnak nevezik.
  • A fixpontos affin transzformációkat lineáris leképezéseknek nevezik például az iskolai matematikában vagy speciális alkalmazásterületeken, például a statisztikában.

Definíció[szerkesztés]

Ha és affin terek, akkor egy leképezés affin, ha van egy lineáris leképezés a hozzájuk tartozó vektorterek között úgy, hogy

minden pontra. Itt az és vektorok az eredeti pontok és a képpontok összekötő vektorai.

Hogyha és , akkor az leképezés affin, ha van egy lineáris leképezés úgy, hogy

minden . Ekkor az affin leképezés megkapható egy lineáris leképezésből az vektorral való eltolással.

Tulajdonságok[szerkesztés]

  • A definícióban szereplő leképezést egyértelműen meghatározza. A következőkben jelöli.
  • Egy leképezés akkor és csak akkor affin, ha van egy úgy, hogy

lineáris.

  • Ha adva van és , illetve egy lineáris leképezés, akkor pontosan egy affin leképezés létezik úgy, hogy és .
  • Egy affin leképezés pontosan akkor bijektív, ha is bijektív. Ekkor az inverz leképezés szintén affin és .
  • Ha szintén affin tér úgy, hogy , is affin, akkor is affin, és .

Ábrázolások koordinátákkal[szerkesztés]

Affin koordináta-rendszerben[szerkesztés]

Descartes-koordináta-rendszert vagy általánosabban, affin koordináta-rendszert feltételező esetben az affin transzformációk előállnak egy lineáris transzformáció és egy eltolás szorzataként. Egy lineáris transzformáció ábrázolható mátrixszal, és egy eltolás vektorral, azért az affin transzformáció általános alakját a következőképpen írhatjuk fel:

Ahol a 3x3 -as A mátrix valamilyen lineáris transzformáció mátrixa ami lehet skálázás, forgatás, tükrözés, vetítés, nyírás vagy ezek tetszőleges konkatenáltja. A P vektor pedig valamilyen eltolás vektoraként értelmezhető.

Röviden:

Ezzel az írásmóddal és oszlopvektorok, és egy pont ősképét, illetve képét ábrázolják. Az mátrix sorainak száma megegyezik annak a térnek a dimenziójával, amibe a transzformáció képez(); az oszlopok száma egyenlő annak a térnek a dimenziójával, amiből a transzformáció képez ().

Az affin leképezés képterének dimenziója megegyezik a mátrix rangjával.

Ha egy affin teret önmagára képezünk, akkor csak egy koordináta-rendszert kell választani; mind , mind koordinátáit ebben a rendszerben írjuk fel. Mivel az ős- és a képtér megegyezik, dimenziójuk ugyanakkora, így az mátrix oszlopainak és sorainak száma megegyezik, tehát az mátrix négyzetes. Ebben az összefüggésben azonosítják az eltolások terét is az affin térrel. Így az affin önleképezések azonosíthatók a lineáris leképezések és az eltolások kombinációjával.

Egy affin önleképezés pontosan akkor affinitás, ha a leképezésmátrix determinánsa nem nulla.

Homogén koordinátákkal[szerkesztés]

Homogén koordináták használata esetén egyetlen mátrixszorzással felírható:

A leképezés egyenlete homogén koordinátavektorokkal:

.

Ez az ábrázolás értelmezhető az affin tér megfelelő dimenziójú projektív térbe ágyazásaként. Ekkor a homogén koordináták értelmezhetők projektív koordinátákként.

Osztályozás[szerkesztés]

Az affinitásokat fixpontjaik szerint osztályozzák. Egy pont fixpont, ha a transzformáció önmagára képezi le. Ha fixpont, akkor koordinátái meghatározhatók az egyenlet alapján. Figyelembe kell venni, hogy fixpont is létezhet, lásd például a síkban a tengelyes tükrözést.

Az osztályozás a síkbeli (kétdimenziós) affin térben:

  1. Identitás, minden pont fix
  2. Tengelyes affinitás: egy affinitás, melynek fixpontjai egyenest alkotnak, ez az affinitás tengelye. Ide tartoznak a ferdén tükrözések, a nyírások és a párhuzamos nyújtások.
  3. Középpontos affinitás: egyetlen fixpont van, az affinitás középpontja. Ide tartoznak a forgatva nyújtás, köztük a középpontos tükrözések, forgatások és középpontos hasonlóságok; a nyírva nyújtás és az Euler-affinitás.
  4. Fixpont nélküli affinitások: ide tartoznak a valódi eltolások, vagy pedig egy tengelyes vagy középpontos affinitás kombinációja valódi eltolással.

A síkbeli affinitások normálformája[szerkesztés]

Alkalmas affin pontbázisválasztással minden síkaffinitás normálformára hozható. Ehhez az origót egy fixpontban jelölik ki. Amennyiben vannak fixegyenesek, úgy a koordinátatengelyeket ezek irányában jelölik ki. Persze ezek a módszerek az identitás esetén nem működnek, de ahhoz önkényesen választunk origót és tengelyeket, és amúgy is az identitásmátrixot kapjuk. Az alábbi normálformák a valós affin sík normálformáit tartalmazzák. Amennyiben nincs fixpont, úgy a leíráshoz egy vektorra is szükség van.

  • Tengelyes affinitások:
  • Nyírás

  • Ferdén tükrözés

  • Párhuzamos nyújtás

  • Középpontos affinitások: a fixpontot origónak választva, a tengelyeket az A mátrix sajátvektorainak irányába felvéve
  • Forgatva nyújtás

, ahol a nyújtás tényezője, és a forgatás szöge

  • Nyírva nyújtás

  • Euler-affinitás

Ha a valós számok euklideszi részteste, akkor a affin sík affin transzformációi is ugyanígy csoportosíthatók; ekkor azonban a mátrixkoordinátáknak is ebből a testből kell kikerülniük, azaz . Forgatva nyújtások esetén azonban a szögmértéknek nem kell testelemnek lennie.

Speciális affin transzformációk[szerkesztés]

  • Egy tér önmagára vett affin transzformációja affin önleképezés. Ha egy önleképezés bijektív, akkor affinitás.
  • Ha egy affinitásban minden egyenes párhuzamos a képével, akkor az dilatáció vagy homotécia. Az eltolások speciális homotéciák.
  • Ha egy affin önleképezés megőrzi a pontok euklideszi távolságát, akkor az egybevágóság. Ezek a leképezések szükségszerűen bijektívek, tehát affinitások.
  • Fontos nem bijektív önleképezések a merőleges vetítések. Jellegzetességük, hogy a teret egy alterére képezik le, és az adott altérre leszűkítve az altér identitását kapjuk.
  • Egydimenziós affin tér önleképezéseit affin függvényeknek is nevezik.

Alkalmazások[szerkesztés]

Egy önaffin fraktálszerű alakzat a Barnsley-páfrány. A teljes levél affin transzformációval átvihető kisebb levélkéibe tükrözéssel, forgatással, skálázással és eltolással

Grafikus alkalmazások[szerkesztés]

Affin leképezéseket alkalmaznak a térképészetben és a képfeldolgozásban.

  • A robotikában és a komputergrafikában a forgatás, tükrözés, skálázás, nyírás és eltolás a gyakrabban alkalmazott transzformációk. Mindezek a leképezések bijektívek.
  • Ha háromdimenziós testeket akarunk két dimenzióban ábrázolni, akkor nem bijektív leképezéseket használnak:
  • párhuzamos vetítés annak speciális eseteivel
  • középpontos vetítés, ami nem affin, hanem projektív transzformáció
  • további transzformációk, amelyek még csak nem is projektív transzformációk, lásd a Mercator-vetítés
  • A vektorgrafikák standardizált leírásában szintén affin transzformációkat használnak (például SVG formátum)

Statisztikai alkalmazások[szerkesztés]

A statisztikában lineáris transzformációkkal lehet a legtöbbször találkozni.

Eloszlások jellemzése[szerkesztés]

Legyen véletlen valószínűségi változó, az várható értékkel és szórásnégyzettel! Képezzük az véletlen valószínűségi változót úgy, hogy az véletlen valószínűségi változó lineáris transzformáltja legyen, azaz

ahol és valós számok.

Ekkor az véletlen valószínűségi változó várható értéke

szórásnégyzete

Speciálisan, ha normális eloszlású, akkor is normális eloszlású, a fenti paraméterekkel.

Például: Legyen pozitív szórásnégyzetű véletlen valószínűségi változó! Ekkor hasznos az

lineáris transzformáció, mivel ekkor az és értékekkel standardizált véletlen valószínűségi változó.

Legyen valószínűségi vektorváltozó, legyen a várható értékek vektora, és az valószínűségi vektorváltozó kovarianciamátrixa! Ekkor, ha az valószínűségi vektorváltozó az valószínűségi vektorváltozó lineáris transzformáltja, azaz

ahol egy dimenziós oszlopvektor és egy méretű mátrix; ekkor várható értéke

és kovarianciamátrixa

.

Speciálisan, ha -dimenziós normális eloszlású, akkor dimenziós normális eloszlású, a fent kiszámított paraméterekkel.

Példák[szerkesztés]

Az affin transzformációk pontot pontba, egyenest egyenesbe, párhuzamos egyeneseket párhuzamos egyenesekbe, síkokat síkokba visznek.

A képfeldolgozási alkalmazásokban affin transzformációkat használnak arra, hogy a kamerapozícióból adódó torzításokat kiküszöböljék. Például a műholdak által alkotott képek nagylátószögű objektívekkel készítik, és panorámaképeket alkotnak, képkombinációkat készítenek. A képek transzformációja és egyesítése érdekében kívánatos egy nagy, lapos koordináta-rendszer, a torzítások elkerülése érdekében. Így egyszerűsíthetők a számítások és az interakciók, melyeknek nem kell figyelembe venniük a különböző torzításokat.

Az alábbi táblázat egy sakktáblamintával mutat be különböző affin transzformációkat: identitást, eltolást, tükrözést, skálázást, forgatást és nyírást. A sakktábla bal oldala sötétebb, a tükrözés szemléltetésére:[1]

Affin transzformáció Mátrix Példa
Identitás
Eltolás
Tükrözés
Skálázás
Forgatás
Nyírás

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons:Category:Affine transformation
A Wikimédia Commons tartalmaz Affin transzformáció témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Gerd Fischer: Analytische Geometrie. 6. Auflage. Vieweg, Braunschweig/Wiesbaden 1992, ISBN 3-528-57235-3.
  • Hermann Schaal, Ekkehart Glässner: Lineare Algebra und analytische Geometrie. Band 1, Vieweg, Braunschweig/Wiesbaden 1976, ISBN 3-528-03056-9.
  • Uwe Storch, Hartmut Wiebe: Lehrbuch der Mathematik, Band II: Lineare Algebra. BI-Wissenschafts-Verlag, 1990, ISBN 3-411-14101-8.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Affine Abbildung című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.