Abele Ferenc
| Abele Ferenc | |
 | |
| Született | 1875. július 8.[1] Klagenfurt am Wörthersee |
| Elhunyt | 1928. június 6. (52 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | katona |
| Sírhelye | Farkasréti temető (53-1-33)[2][3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Abele Ferenc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vitéz báró lilienbergi Abele Ferenc (Klagenfurt, 1875. július 8. – Budapest, 1928. június 6.) osztrák nemesi család leszármazottja (von und zu Lilienberg), magyar katonatiszt, altábornagy (műszaki).
Élete és pályafutása
[szerkesztés]Apja báró lilienbergi Abele Ferenc, szintén hivatásos császári és királyi katonatiszt volt, címzetes vezérőrnagyi rendfokozatot ért el. Anyja neve Kindl Wilhelmia Terézia.
Katonai alreáliskolát (1886–1890, Kismarton), majd főreáliskolát (1890-1893, Morva-Fehértemplom), végzett, felsőfokú tanulmányait a bécsi császári és királyi Műszaki Katonai Akadémián végezte (1893–1896), „igen jó” eredménnyel. 1899 és 1901 között elvégezte császári és királyi Hadiskolát is szintén „igen jó” eredménnyel. 1913-ban légügyi megfigyelő tanfolyamot végzett.
Az első világháborúban hadosztály és hadtest vezérkari főnöki posztokat töltött be, közvetlenül háború végén lett a hadsereg főparancsnokság és légierő vezérkari főnöke vezérkari ezredesként.
1919 szeptemberétől a berlini magyar képviseleten, ami később a magyar királyi követség lett, fedett katonai attaséként részt vett a magyar katonai attasé szolgálat létrehozásában. Stojakovics őrnagy, a Hadügyminisztérium hírszerző osztályának a vezetője küldte ki őt Berlinbe. A Hadügyminisztérium ezzel a kiküldetéssel egy katonai attasé posztnak megfelelő állást szeretett volna létrehozni Németországban. Feladatköre három fő területből állt:[4]
1. A német hadsereg meglevő szervezetének „feldolgozása”, a békefeltételek szerint előírt hadsereg megteremtésére tett intézkedések figyelemmel kísérése, a hadsereg fejlesztése érdekében — a békefeltételek kijátszásával — hozandó nem hivatalos intézkedések és a mozgósítással kapcsolatos előkészületek „nyilvántartása”, azaz az ezzel kapcsolatos információk megszerzése és elsődleges elemzése.
2. Németország bel- és külpolitikai helyzetének állandó nyilvántartása.
3. Egyéb országok — a Szovjetunió, Lengyelország, és Franciaország — katonai, katonapolitikai felderítése a Németországban megszerezhető adatok alapján.
Báró Abele Ferenc ezredes ekkor már nem tartozott a fiatal vezérkari tisztek közé, 1919-ben 44 éves volt. A Monarchia megszűnte után magyar állampolgár lett és belépett a „nemzeti hadseregbe". Berlinbe való kiküldését a német anyanyelve mellett az is indokolta, hogy világháborús szolgálata során kapcsolatokra tett szert olyan német katonai vezetők körében, akik az új német hadseregben is vezető szerepet játszottak. Emellett a báró Németországban kiterjedt rokoni kapcsolatokkal rendelkezett.[5]
1922-ben tábornokká, 1925-ben, hazatérése előtt altábornaggyá léptették elő. 1926-tól haláláig a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke volt.
Kitüntetései a viselési sorrendben
[szerkesztés]- Magyar Érdemkereszt II. osztálya (1925),
- Lipót Rend lovagkeresztje hadidíszítménnyel, kardokkal,
- Vaskorona Rend III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal,
- Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal,
- Katonai Érdemkereszt III. osztálya,
- Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal,
- Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal,
- Károly-csapatkereszt,
- Jubileumi Emlékérem a fegyveres erő számára (1898),
- Katonai Jubileumi Kereszt (1908),
- 1912/13-as Emlékkereszt,
- bajor Katonai Érdemrend tisztikeresztje kardokkal,
- Szász Albrecht Rend 1. osztályú lovagkeresztje koronával,
- német (porosz) Vaskereszt 1. és II. osztálya,
- Tiroli Nemesek Anyakönyvének Társasága jelvénye.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 110–111. o. ISBN 978-615-5465-61-1
- ↑ Árokay: Árokay Lajos: A REJTETT MAGYAR KATONAI ATTASÉ SZOLGALAT ELSŐ ÁLLOMÁSHELYEINEK FELÁLLÍTÁSA, 1920—1923. Hadtörténeti Közlemények, XXX. évf. 3. sz. (1983) 356–381. o.
.png){kind=small}