A walesi bárdok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A walesi bárdok
Arany.gif

Szerző Arany János
Megírásának időpontja 1857. június után[1] vagy 1861 körül
Nyelv magyar
Műfaj ballada
Kiadás
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A walesi bárdok témájú médiaállományokat.

A walesi bárdok Arany János 1857 júniusában elkezdett és valószínűleg 1861 körül[2][3] befejezett, majd 1863-ban publikált történelmi balladája. A költőt a Magyarországra látogató Ferenc József köszöntésére kérték fel, ő azonban a betegségére hivatkozva elhárította a lehetőséget,[4] de később megírta A walesi bárdokat. Arany az alkotás középpontjába a bűn és a bűnhődés gondolatát állította. A költemény burkolt, allegorikus jelentést tartalmaz: a költőknek sohasem szabad megalkudniuk a kegyetlen, gőgös zsarnoksággal, el kell azt ítélniük, és helytállásukkal mindenkor példát kell mutatniuk.

Keletkezése[szerkesztés]

1857-ben Ferenc József osztrák császár és magyar király első ízben jött Magyarországra. Ebből az alkalomból Arany Jánost is felkérték, hogy készítsen egy dicsőítő verset az uralkodóhoz. A költő visszautasította a kéretlen megtiszteltetést, majd később – elképzelhető, hogy a látogatás hatására – megírta A walesi bárdokat. Ez a vers a magyar emberekben a remény ébrentartását szolgálta, mely az 1848–49-es szabadságharc bukása és az azt követő időszakban történt megtorlások miatt elveszettnek látszott. Sokan a szabadságharc leverése után a kétségbeestek, kilátástalannak látták a helyzetet. A szerző őket akarta felrázni, példát mutatni a bátor helytállásra.

A ballada 1863-ban a Koszorú című lapban jelent meg először. A verset Arany János a cenzúra miatt nem sajátként, hanem az óangol ballada fordítójaként írta alá.

A ballada valós eseményeket dolgoz fel. I. Eduárd angol király 1277-ben valóban meghódította a korábban önálló, a kelták által irányított Walest. A legenda szerint az uralkodó 500 énekmondót végeztetett ki, mert nem voltak hajlandók az általuk gyűlölt zsarnokot éltetni. Egyértelmű a hasonlóság a XIII. századi események és az 1850-es évek magyarországi viszonyai között: Edward maga Ferenc József, a walesi bárdok pedig a magyar költők.

Szerkezete[szerkesztés]

Lineáris ballada[szerkesztés]

Zichy Mihály: Illusztráció A walesi bárdokhoz

Egyszólamú: az események időrendben egymás után következnek, egy cselekményszálon bontakoznak ki. Az ismétlődő sorok („Edward király, angol király/... fakó lován...”) három részre tagolják a balladát.

  • 1. Edward megszemléli új tartományát, a leigázott Walest. A megfélemlített urak gazdag lakomával vendéglik meg az uralkodót és kíséretét. A király kevesli a finom ételek és pompás italok sorát, azt akarja, hogy dicsőítsék a legyőzött, megfélemlített túlélők: hozassanak énekeseket, akik megünneplik győzelmét.
  • 2. Három bárdot vezetnek elé. Dicsőítés helyett, valamennyien megvádolják a gyűlölt zsarnokot. Edward féktelen dühében kegyetlen parancsot ad: máglyán égessenek meg minden olyan walesi énekest, aki ellenszegül akaratának. Ötszáz bárd vértanúhalált hal, de egy sem dicsőíti a hódítót, sőt átkot mondanak a fejére.
  • 3. Az átok megfogan: Edward megőrül, fülében zeng a máglyahalált halt bárdok éneke.

Felépítése[szerkesztés]

  • I. Előkészítés: Edward király Walesbe látogat
  • II. Bonyodalom: Kitörése a lakomán
  • III. Kibontakozás: A három bárd éneke
    • 1. Az ősz énekes
    • 2. A fiatal bárd
    • 3. A vakmerő
  • IV. Tetőpont: Az uralkodó parancsa
  • V. Megoldás:
    • Ötszáz bárd kínhalála
    • A zsarnok megőrül

Edward jellemzése[szerkesztés]

A zsarnok uralkodót a megnyilvánulásaiban és döntéseiben a durva erőszak jellemzi. Walest katonai erővel meghódítja, a megmaradt őslakók behódolnak neki, de a lelkükben gyűlölik az idegent („Orcáikon, mint félelem,/Sápadt el a harag.”). Edward dühöngve tör ki, amikor észreveszi a rettegést és az ellenszenvet a walesi urak arcán. A király tombol, amikor a bárdok szembeszállnak vele. Erőszakossága révén úgy véli, hogy a sértéseket, amiket az énekesek mondtak a szemébe, csak vérrel moshatja le. Bűneinek súlyát nem bírja elviselni, féktelen, meggondolatlan parancsa következményeitől lélekben összeroppan, a bárdok - általa folyamatosan hallott - énekétől megőrül.

A három bárd[szerkesztés]

Az énekesek jelleme színrelépésükkor azonnal megmutatkozik. Az első, a megfontolt öreg bárd kemény szavakkal vádolja meg a királyt. A középső, a kezdetben halk szavú fiatal is szemébe mondja a zsarnoknak a véleményét. A vakmerően felbukkanó, harcias harmadik megátkozza a hódítót. Az utolsó bárdot - egyes feltételezések szerint - Arany János a szabadságharcban meghalt barátjáról, Petőfi Sándorról mintázta. Mások szerint a 3. énekmondó (illetve mindhárom) maga a ballada szerzője, aki így mondott véleményt az osztrák császárról.

Versforma[szerkesztés]

Arany szerette a stílusjátékokat, a skót balladaformát is tökéletes művészettel utánozta. A ballada ritmusa, alliterációi ennek megfelelőek. A versszakok négy sorból állnak, a páratlan sorok négyes jambusok, a páros sorok hármas jambusok. A rímek a páros sorokat kapcsolják össze (x a x a).

A rímek közül élénk hatásúak:

  • fű kövérhonfivér
  • Sire (ejtsd: szír) – sír
  • Vadathalatfalat

Mesteriek az ellenfelek összerímeltetése:

  • Eduárdvelszi bárd
  • Eduárdifju bárd

A páros sorok belső rímei a vers zenei hatását erősítik. Pl.: Van-e ott folyó és földje ?

A vers[szerkesztés]

Montgomery
Montgomeryshire
John Martin (1789–1854): A bárd

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.[5]

Emlékezete[szerkesztés]

  • 2017. március 2-án, Arany János születésének 200. évfordulóján Eric Fairbrother, a walesi Montgomery(wd) polgármestere a Freeman of Montgomery címet adományozta A walesi bárdok szerzőjének.[6][7]
  • Csordás Dániel, fiatal magyar grafikus a klasszikus magyar költeményből modern képregényt készített.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A walesi bárdok kézirata (magyar nyelven). MTA KIK. (Hozzáférés: 2017. március 15.)
  2. A 2000-es évek közepén Milbacher Róbert rekonstruálta A walesi bárdok keletkezésének körülményeit, és ennek kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy a balladát Arany János 1861 körül írhatta vagy legalábbis fejezhette be, részben Széchenyi István Ein Blick című pamfletjének hatására, részben pedig azért, mert megtudta, hogy egy másik költő, Tóth Endre Ötszáz gael dalnok címmel ugyancsak megírta a walesi bárdok történetét.
  3. Milbacher Róbert (2006/1). „Szegény, szegény Eduard királyǃ? (Újabb adalékok A walesi bárdok értelmezéséhez)” (magyar nyelven) (pdf) (Irodalomtörténet), 44–90. old.. o. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.)  
  4. Tisztelt Szerkesztő Ur! Vettem becses felszólitását, de nem vagyok oly állapotban, hogy annak eleget tehessek. Physicai bajom, mely a lélekre tompítólag, a kedélyre leverőleg hat, s melyben évek óta sinlődöm, akadályoz a munkában. Hivatkozom az összes szépirodalmi lapokra s egyéb folyóiratokra, melyek jóllehet szűntelen sűrgetnek, egy év óta alig közöltek tőlem valamit, s ha igen, az is valamely régibb töredék volt. Így hát nem én vagyok az oka, ha rokkant Pegazusommal nem jelenhetek meg a fényes tisztelgésnél: lesznek mások, fiatalabbak, kik azt a helyet díszesebben betöltik mint én. [...] tisztelője Arany János
  5. A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső multját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására. (Arany János jegyzete)
  6. Walesi díszpolgár lett Arany János (magyar nyelven). hirado.hu, 2017. március 4. (Hozzáférés: 2017. március 4.)
  7. Hungary celebrates legendary tale of Welsh bards' slaughter (angol nyelven). bbc.com, 2017. március 2. (Hozzáférés: 2017. március 4.)
  8. Csordás Dániel - Arany János: A walesi bárdok (magyar nyelven). eletbenmaradnanak.hu. (Hozzáférés: 2017. március 9.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
A walesi bárdok témában.
Wikikönyvek
A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók