A termodinamika második főtétele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A termodinamika második főtétele egyik általános szemléletű megfogalmazás szerint azt mondja ki, hogy egy elszigetelt rendszer állapota termikus egyensúly felé halad. A tétel egyik következménye, hogy nem létezhet másodfajú örökmozgó.

Megfogalmazások[szerkesztés]

A tételnek számos megfogalmazása létezik.

Az első megfogalmazójaként számon tartott Rudolf Clausius a fogalmát felhasználva határozta meg:

Nincs olyan folyamat, amelynek eredményeképpen a hő az alacsonyabb hőmérsékletű rendszer felől a magasabb hőmérsékletűnek adódik át.

Lord Kelvin, a munka fogalmát felhasználva, a következőképpen fogalmazott:

Nincs olyan folyamat, amelyben egy hőtartály által felvett hő teljes egészében munkává alakítható.

Később az entrópia fogalmának bevezetésével több, általánosabb megfogalmazás is született, így például:

Elszigetelt rendszer entrópiája nem csökkenhet, azaz .

Egy még általánosabb megfogalmazás pedig rávilágít az irreverzibilis folyamatok természetére:

Maguktól (spontán módon) csak azok a folyamatok mennek végbe, amelyek entrópianövekedéssel járnak.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Second law of thermodynamics című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.