A. E. Bizottság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A. E. Bizottság
Információk
Eredet Magyarország
Aktív évek 19801985
Műfaj underground, alternatív rock
Kiadó Hungaroton, Bahia
Tagok
Bán Mária (dob)

Bernáth(y) Sándor (gitár)
Kukta Erzsébet Kokó (ének)
feLugossy László (ének)
Szulovszky István (gitár)
ef Zámbó István (billentyűs hangszerek, gitár, ének)[1]

Wahorn András (szaxofon, billentyűs hangszerek, ének)

Az A. E. Bizottság (Albert Einstein Tánczenekara) magyar avantgárd együttes volt.

Története[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Az underground zenét játszó csapat 1979-ben alakult meg, tagjai a szentendrei Vajda Lajos Stúdió képzőművészei közül kerültek ki. Az együttes tagjai kicsit cserélődtek az idők során, az első felállásuk ez volt: feLugossy László (ének), Wahorn András (orgona, szaxofon, ének), ef Zámbó István (basszusgitár, ének), Kukta „Kokó” Erzsébet (ének), Szulovszky „Joni” István (gitár), Bán Mária (dob), Bernáthy Sándor (gitár). Az 1980-as évek elején egyik barátjuk arra biztatta őket, hogy induljanak el a Karthago együttes tehetségkutató versenyén. Eleinte nem vették komolyan az ötletet, de ismerősük erősködött: ha az elődöntőkben eljátszanak valamilyen slágert, bejutnának a televíziós döntőbe, és majd ott, a kamerák előtt "belecsapnak valami punkőrületbe". Ez a terv már elnyerte a tetszésüket, és ekkor jött az ötlet, hogy Bizottság-névvel induljanak a versenyen. Végül csupán az elődöntőig jutottak, ám így sem volt haszontalan az indulás, hisz Nagy Feró meghívta őket előzenekarnak a Fekete Bárányok koncertjére.[2]

1980. augusztus 23-án léptek fel a Hajógyári-szigeten, az Ifjúsági Magazin és az Express Ifjúsági- és Diák Utazási Iroda által szervezett, később legendássá vált fesztiválon, a „Fekete Bárányok”-ként aposztrofált három sztárbanda, a Magyar Hanglemezkiadó Vállalattal amolyan kutya-macska barátságban lévő Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil előzenekaraként, 25 ezer ember előtt. Bár a hard rock-rajongó közönség nemigen "díjazta" meglehetősen elvont zenéjüket, a koncertet követően rengeteg helyre hívták őket: Budapest, Szentendre és Gödöllő underground klubjaiba és művelődési házaiba.

Mivel az együttes tagjai nem tanult zenészek, hanem leginkább képzőművászek voltak, sokat cikkeztek róluk, majd a zenészek "érdekvédelmét" szolgáló rövid életű "zenész szakszervezet" 1981. márciusi tatai tanácskozásán nyilvánosan megkritizálták őket.

Az együttes műfaja[szerkesztés]

Stílusuk saját megfogalmazásuk szerint "szabadidő-zene". Ez leginkább egyfajta zenei szürrealizmust-dadaizmust jelentett, tehát szabad stílust, külső-belső kötöttségek, kényszerek, kötelezettségek nélkül: csak az irányít, ami belülről jön.

Koncertjeik performansz-jelleget öltöttek; hogy az előadáson pontosan mi fog történni, azt nem lehetett kiszámítani. A technika ritkán működött tökéletesen, de a problémák is az előadás részévé váltak. Ha nem sikerült egyszerre elkezdeni egy számot, leálltak, megbeszélték a dolgot, és újra kezdték. Ahogy ők mondták: „Minden strófa után egy katasztrófa.”[3] (Ennek a momentumnak mindkét albumon is nyoma maradt; a Kalandra Fel! című lemez egyik dalának végén hallható az a szöveg, hogy "kikapcsolódott előadás közben az orgona", míg a Jégkrémbaletten a keverőpult mellől szól be valaki a stúdióba, hogy „vágjanak egymás szavába”.

A Kalandra fel! és a Jégkrémbalett[szerkesztés]

Első nagylemezük a Kalandra fel! (1983) címet kapta. A lemez alapja egy koncert-felvétel, amely a gödöllői művelődési házban készült. Az év nagylemezei közül a 29. legkelendőbb lett, húszezernél is több (ef Zámbó közlése szerint 30-40 ezer) eladott koronggal. A Kalandra fel! volt az első magyar avantgárd-jellegű zenei album. A hatóság a lemez kiadása előtt kérte, hogy az akkori állampárt központi bizottságára való tekintettel változtassanak nevet. Így lett az együttesből A. E. (azaz Albert Einstein) Bizottság.[3]

A lemez felvételekor a zenekarnak már nem volt tagja Bernáthy Sándor, maradt tehát Zámbó és Lugossy gitárosnak.

Azzal kapcsolatban, hogy az aczéli 3T („tilt, tűr, támogat”) rendszerében hogyan kaphattak szereplési lehetőséget, ef Zámbó István később így nyilatkozott: „A 80-as évek elején már-már mozgalommá kicombosodott alternatív és new wave zenei életben a monopolhelyzetben lévő magyar hanglemezgyár egyik munkatársa említette, hogy őket nem keresik meg ezek a zenekarok kiadás és megjelentetés céljából. Ezt mi hallottuk és a zenekarból Wahorn András rögtön bement és tolmácsolta a készségünket, hogy mi nagyon szívesen csinálnánk lemezt.”[4]

1983-ban Bódy Gábor beszerkesztette őket (Hobóval, a Trabanttal és a Vágtázó Halottkémekkel egyetemben A kutya éji dala című filmjébe. 1984-ben megjelent a Jégkrémbalett című film, Dorozsmai Béla dobos vendégszereplésével és hasonló című filmzenéje is nagylemezen (helyenként szelídített hangzással, a filmben hallható effektek jó része a lemezen nem hallható).[5] A film országos forgalmazásba 1990-ig nem került. A film a Bizottság együttes dalaira komponált szürreális kliporgia, melynek központjába a testiség és a sötét gondolatok kerültek.[6]

Az együttes feloszlása[szerkesztés]

1985-ben nyugat-európai turnét tett az együttes: tulajdonképpen ez volt a közös történet záróakkordja. Ekkor társult a zenekarba Kreutz László dobos, aki a zenekar feloszlásáig velük maradt.[7] Nem lett belőlük önagyonülésező Bizottság, vagyis önmaga paródiájába züllő, egyre gyengébb, erőltetett, önmagát ismétlő rockegyüttes. A Bizottság feloszlása nem jelentette sem a haverság, sem az alkalmankénti közös megmozdulások végét. Egyikük sem állt le sem a festéssel, sem a filmezéssel, sem a zenéléssel, természetesen.

1993-ban négyen, Laca, Jony, Koko és Wahorn kiadtak egy kazettát, azonban az Edd meg a fényt-anyagra már minden szöveget Laca írt. 1995-ben mindkét Bizottság LP-t kiadta CD-n is az MHV utódja, a Hungaroton-Gong.[3]

Utódegyüttesek[szerkesztés]

lemezeik (diszkográfia):[szerkesztés]

  • Kalandra Fel! -- 1983, Hungaroton
  • Jégkrémbalett -- 1984, Hungaroton

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kimagasló művészetének elismeréséül 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta.
  2. „Gátlástalan fantázia”, 168 óra. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 23.)
  3. a b c A Bizottság története az artportal.hu-n
  4. ef Zámbó az Origó VendégszobájábanOrigo, 2005. január 28.
  5. Forrás: A Bizottság történetének részletes ismertetője korhű plakátokkal Szőnyei Tamás gondozásában
  6. Szőnyei Tamás: Az új hullám évtizede 2. (Katalizátor Iroda, 1992)
  7. www.kreutz.hu. [2016. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 12.)

Források[szerkesztés]

Multimédia[szerkesztés]

Egyebek[szerkesztés]