2738 Viracocha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
2738 Viracocha
Felfedezése
Felfedező Kulin György
Felfedezés ideje 1940. március 12.
Felfedezés helye Budapest
Ideiglenes nevek 1940 EC, 1949 FC1,
1954 LK, 1971 BL1,
1974 XZ, 1976 GN5,
1978 TD3[1]
Kisbolygókategória Kisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha 2009. június 18.
Aphélium távolsága 3,0288463 CsE[1]
Perihélium távolsága 2,4134171 CsE[1]
Fél nagytengely 2,7211317 CsE[1]
Pálya excentricitása 0,1130833[1]
Orbitális periódus 1639,542859 nap
(4,49 év)[1]
Közepes anomália 138,22765°[1]
Inklináció 1,11577°[1]
Felszálló csomó hossza 290,94054°[1]
Perihélium szöge 267,02813°[1]
Központi égitest Nap
Fizikai tulajdonságok
Abszolút fényesség 12,2 M[1]

A 2738 Viracocha (ideiglenes jelöléssel 1940 EC) a Naprendszer kisbolygóövében keringő kisbolygó.

1940. március 12-én a 7317 Cabottal együtt fedezte fel Kulin György a budapesti Svábhegyi Csillagvizsgálóban, az 1494 Savo követése közben. Április 10-éig összesen nyolc alkalommal észlelte, azonban csak az 1980-as évek elején sikerült összeilleszteni az 1949 és 1982 közötti elszórt megfigyeléseket és a Kulin György által végzetteket. Frederick Pilcher, a Nemzetközi Csillagászati Unió elnevezésekkel foglalkozó bizottsága tagjának javaslatára az égitest a nevét Viracocha inka főistenről kapta 1993-ban.[2]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k A 2738 Viracocha kisbolygó a NASA JPL Kisbolygó Adattárában (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 17.)
  2. Sárneczky Krisztián: Sváb-hegyi kisbolygók, szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 54. o. ISBN 963-218-243-X.