1810 Epimetheus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1810 Epimetheus
Felfedezése
FelfedezőCornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels[1]
Felfedezés ideje1960. szeptember 24.[1]
Felfedezés helyePalomar-hegy
NévadóEpimétheusz
Alternatív név4196 P-L, 1942 FS, 1950 SC, 1957 WC1, 1962 GC, 1970 SS
Pályaadatok
Epocha2009. június 18.
(2455000,5 JD)
Aphélium távolsága363 464 617 km
(2,43 CsE)[1]
Perihélium távolsága301 868 651 km
(2,018 CsE)[1]
Fél nagytengely332 666 634 km
(2,224 CsE)[1]
Pálya excentricitása0,093[1]
Orbitális periódus1211,223 nap
3,32 év[1]
Közepes anomália167,58°[1]
Inklináció4,033°[1]
Felszálló csomó hossza254,287°[1]
Perihélium szöge203,361°[1]
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő7,669 km
Forgási periódus28,61 h
Albedó0,274
Abszolút fényesség12,3[1]
SablonWikidataSegítség

Az 1810 Epimetheus (ideiglenes jelöléssel 4196 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)