1489 Attila

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
1489 Attila
Felfedezése
Felfedező Kulin György
Felfedezés ideje 1939. április 12.
Felfedezés helye Budapest
Névadó Attila hun király
Ideiglenes név 1939 GC, 1965 WH[1]
Kisbolygókategória Kisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha 2009. június 18.
Aphélium távolsága 3,6526998 CsE[1]
Perihélium távolsága 2,7833838 CsE[1]
Periapszis 2,7359139 CsE
Apoapszis 3,654 CsE
Fél nagytengely 3,2180418 CsE[1]
Pálya excentricitása 0,1350691[1]
Orbitális periódus 2108,5599098 nap
(5,77 év)[1]
Közepes anomália 126,6567°[1]
Inklináció 2,43334°[1]
Felszálló csomó hossza 154,83716°[1]
Perihélium szöge 22,66115°[1]
Központi égitest Nap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő 30,27 km[1]
Albedó 0.07[1]
Abszolút fényesség 11,1 M[1]
SablonWikidataSegítség

Az 1489 Attila (ideiglenes nevén 1939 GC) kisbolygó a Naprendszerben, a kisbolygóöv külső felében.

1939. április 12-én fedezte fel Kulin György a Svábhegyi Csillagvizsgálóban, ahol ezután június 7-éig sikerült követni a kisbolygót. Ugyanezen év áprilisában Johannesburgban is készítettek róla két felvételt. Ezt követően hosszú időre elveszett, csak 1950-ben és 1961-ben figyelték meg egy-egy alkalommal. Később már gyakrabban észlelték, de a sok elszórt megfigyelést csak az 1980-as évek elején sikerült az 1489 Attilához kapcsolni. Nevét Attiláról, a hunok királyáról kapta.[2]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m NASA JPL Kisbolygó Adattár – az 1489 Attila adatai (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 9.)
  2. Sárneczky Krisztián: Sváb-hegyi kisbolygók, szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 52. o. ISBN 963-218-243-X.