12613 Hogarth
| 12613 Hogarth | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. szeptember 24.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar |
| Névadó | William Hogarth |
| Alternatív név | 4024 P-L, 1990 RT1 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2010. július 23. (2455400,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 450 268 138 km (3,01 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 341 625 767 km (2,284 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 395 946 953 km (2,647 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,137[1] |
| Orbitális periódus | 1572,772 nap 4,31 év[1] |
| Közepes anomália | 227,102°[1] |
| Inklináció | 2,977°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 286,053°[1] |
| Perihélium szöge | 52,444°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 7,754 km |
| Forgási periódus | 3,62 h |
| Albedó | 0,074 |
| Abszolút fényesség | 14,0[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 12613 Hogarth (ideiglenes jelöléssel 4024 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.
Nevét William Hogarth (1697–1764) angol festő után kapta.[1]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
 |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
