Ugrás a tartalomhoz

101955 Bennu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
101955 Bennu
Az OSIRIS-REx felvétele a (101955) 1999 RQ36-ról
Az OSIRIS-REx felvétele a (101955) 1999 RQ36-ról
Felfedezése
FelfedezőLINEAR[1]
Felfedezés ideje1999. szeptember 11.[1]
Felfedezés helyeExperimental Test Site[2][3]
NévadóBennu
Ideiglenes név1999 RQ36
Pályaadatok
Epocha2010. július 23.
(2455400,5 JD)
Aphélium távolsága202 825 742 km
(1,356 CsE)[1]
Perihélium távolsága134 170 225 km
(0,897 CsE)[1]
Fél nagytengely168 497 984 km
(1,126 CsE)[1]
Pálya excentricitása0,204[1]
Orbitális periódus436,619 nap
1,2 év[1]
Közepes anomália328,148°[1]
Inklináció6,035°[1]
Felszálló csomó hossza2,061°[1]
Perihélium szöge66,21°[1]
Perihélium átmenet2 455 439,1419409 julián dátum
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő
  • 484,44 m
  • 0,48444 km
Tömeg7,329×1010 kg
Átlagos sűrűség1,194 g/cm³
Forgási periódus4,288 h[1]
Albedó
  • 0,044
  • 0,017
Abszolút fényesség20,812[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz 101955 Bennu témájú médiaállományokat.

A 101955 Bennu, korábban (101955) 1999 RQ36 földközeli kisbolygó. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 11-én. Jelenleg a Földre legveszélyesebb űrobjektum. A kisbolygó mérete megközelítőleg 550 méter, keringési periódusa 14 hónap.

Az OSIRIS-REx által készített felvétel. (2018. december 3.)

Felfedezése után néhány évig nem került a média középpontjába, viszont miután Andrea Milani és munkatársai tüzetesebben is megvizsgálták, helyet kapott azon nyolc kisbolygó között, amik 2169 és 2199 között potenciális veszélyt jelentenek a Földre. Ezen kisbolygókról kevés információnk van. A nyolc kisbolygó becsapódásának esélye együttesen sem éri el a 0,07%-ot.

A számítások szerint a Bennu 1:1000 eséllyel 2182-ben összeütközhet a Földdel.[4]

Az 550 méter átmérőjű aszteroida minden hatodik évben elhalad a Föld mellett, mivel a bolygónkhoz hasonló távolságban kering a Nap körül.[5]

Nevét egy főnixhez hasonló ókori egyiptomi madárról, a bennuról kapta.

A Bennu valószínűleg egy sokkal nagyobb, szénben gazdag aszteroidától szakadt el, ennek ideje 700 millió és 2 milliárd év közötti. Valószínűleg a fő aszteroidaövben alakult ki a Mars és a Jupiter között, és azóta közelebb sodródott a Földhöz. Mivel anyagai ilyen régiek, a Bennu olyan szerves molekulákat tartalmazhat, amelyek hasonlóak lehetnek a Föld életének kezdetéhez.

A NASA egy 2016 őszén indított űrszondával, az OSIRIS-REx-szel vizsgálja a kisbolygót. A szonda 2018. december 3-án érte el, és 2020. október 20-án[6] mintát vett a kisbolygóból, amit 2023-ban visszahoz a Földre. Az elkészült képekből 80 cm felbontású háromdimenziós domborzatmodellt és 5 cm felbontású, 30 cm becsült pontosságú térképet generáltak.[7]

2023 szeptemberében az OSIRIS-REx sikeresen visszatért a Földre, körülbelül 120 gramm anyagmintával a Bennuról. A visszahozott anyag túlnyomórészt nagyon sötét, a fényvisszaverő képesség értékei összhangban vannak Bennu felszínének megfigyeléseivel, bár tartalmaz néhány világosabb beépülést és részecskét. A minta részecskeméretei széles skálán mozognak, az apró porszemektől egészen a kb. 3,5 cm hosszú kövekig. Az ásványtani elemzés azt mutatja, hogy a minta gazdag hidratált ásványokban, különösen Mg-ban gazdag filloszilikátokban, ami alátámasztja a távérzékeléses adatokból származó előrejelzéseket. Más fő összetevők közé tartozik a magnetit, a szulfidok, a karbonátok és az szerves vegyületek. Egy váratlan felfedezés volt, hogy néhány mintában foszfátásványok is jelen voltak, beleértve Mg- és Na-ban gazdag foszfátokat, amelyeket néhány részecskében erek és kérgek formájában találtak.

2025 januárjában arról számoltak be, hogy a Bennuból hozott mintákban számos szénben és nitrogénben gazdag szerves vegyületet azonosítottak, beleértve az öt nukleonbázist (adenin, timin, citozin, guanin és uracil), amelyek a DNS és RNS alapvető építőkövei. A földi szervezeteket felépítő 20 aminosav közül tizenegyet is megtaláltak, de ellentétben a földi szervezetekben talált aminosavakkal, a Bennuból származó aminosavak kevert kiralitásúak voltak.

  1. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 "JPL Small-Body Database Browser". Hozzáférés: 2010. július 29.
  2. ↑ "Minor Planet Center database". Minor Planet Center adatbázis (angol nyelven).
  3. ↑ "JPL kis égitestek adatbázisa". Hozzáférés: 2025. október 16.
  4. ↑ https://index.hu/tudomany/urkutatas/2010/07/29/172_ev_mulva_eljohet_a_vilagvege/
  5. ↑ - 2017-09-23
  6. ↑
  7. ↑ Bennett & al. (2021): A high-resolution global basemap of (101955) Bennu. Icarus 357 DOI: 10.1016/j.icarus.2020.113690 (Hozzáférés: 2021. február 21.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 101955 Bennu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]