1,4-Diklór-2-nitrobenzol
| 1,4-Diklór-2-nitrobenzol | |
| |
| Más nevek | nitro-p-diklórbenzol |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 89-61-2 |
| PubChem | 6977 |
| ChemSpider | 21111865 |
| EINECS-szám | 201-923-3 |
| MeSH | C503932 |
| RTECS szám | CZ5260000 |
| SMILES | c1cc(c(cc1Cl)[N+](=O)[O-])Cl |
| InChIKey | RZKKOBGFCAHLCZ-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | IY18G50FF4 |
| ChEMBL | 354761 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C6H3Cl2NO2 |
| Moláris tömeg | 192,00 |
| Megjelenés | sárga pelyhek |
| Sűrűség | 1,67 |
| Olvadáspont | 52–54 °C |
| Forráspont | 266–269 °C |
| Oldhatóság (vízben) | 95 mg/l |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
Az 1,4-diklór-2-nitrobenzol szerves vegyület, képlete C6H3Cl2NO2. A számos diklór-nitrobenzol egyik izomerje, sárga színű, vízben nem oldódó szilárd anyag.[1] 1,4-Diklórbenzol nitrálásával állítják elő, számos kereskedilmileg fontos anyag előállításának kiindulási anyaga. Hidrogénezésével 1,4-diklóranilin keletkezik. Nukleofilekkel a nitrocsoport melletti klór kicserélhető: ammóniával anilinszármazék keletkezik, vizes bázisokkal fenolszármazék, metoxiddal pedig a megfelelő anizolszármazék képződik: 4-klór-2-nitroanilin, 4-klór-2-nitrofenol, illetve 4-klór-2-nitroanizol.[2] Egyik izomerje az 1,2-diklór-4-nitrobenzol.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A 89-61-2 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2019. december 23 (JavaScript szükséges) (angolul).
- ↑ Gerald Booth (2007). "Nitro Compounds, Aromatic" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry Wiley-VCH, Weinheim, 2005.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,4-Dichloro-2-nitrobenzene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.