Üstökös kárókatona

Üstökös kárókatona
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Szulaalakúak (Suliformes);
Család:	Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae);
Nem:	Phalacrocorax; Brisson, 1760
Alnem:	Phalacrocorax;
Faj:	P. aristotelis;
Tudományos név
	Phalacrocorax aristotelis; (Linnaeus, 1761)
Elterjedés
	Az üstökös kárókatona elterjedési területe költőhely (nyáron) telelőhely
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Üstökös kárókatona témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökös kárókatona témájú médiaállományokat és Üstökös kárókatona témájú kategóriát.

Az üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Nyugat- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Tengerpartok lakója.

Alfajai[szerkesztés]

Phalacrocorax aristotelis aristotelis
Phalacrocorax aristotelis desmarestii
Phalacrocorax aristotelis riggenbachi

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 68-78 centiméter, szárnyafesztávolsága 95-110 centiméter. Az öregek tollazata zöldesfekete, a csőrük töve sárga. Költési időszakban, rövid előrehajló üstököt visel. A fiatalok tollazata sötétbarna.

Életmódja[szerkesztés]

Különböző halakkal táplálkozik, amelyért akár 20 méterre is leúszik. Tollazata átnedvesedik, ezért a vadászat után széttárt szárnyakkal szárítja a tollazatát.

Szaporodása[szerkesztés]

Fészkét, növényi anyagokból a sziklákra rakja.

Kárpát-medencei-előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon 1999. szeptember 7. Nagykanizsa környékén, a Miklósfai-halastavaknál észlelték, de nem került megerősítésre.

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 9.)
Magyarországi jelenléte^{[halott link]}
Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

További információk[szerkesztés]

Képek az interneten a fajról

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap