Üstökös kárókatona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Üstökös kárókatona
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Szulaalakúak (Suliformes)
Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae)
Nem: Phalacrocorax
Brisson, 1760
Alnem: Phalacrocorax
Faj: P. aristotelis
Tudományos név
Phalacrocorax aristotelis
(Linnaeus, 1761)
Elterjedés
Az üstökös kárókatona elterjedési területe   költőhely (nyáron)   telelőhely
Az üstökös kárókatona elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Üstökös kárókatona témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökös kárókatona témájú médiaállományokat és Üstökös kárókatona témájú kategóriát.

Egy fiatal példány
Phalacrocorax aristotelis

Az üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Nyugat- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Tengerpartok lakója.

Alfajai[szerkesztés]

  • Phalacrocorax aristotelis aristotelis
  • Phalacrocorax aristotelis desmarestii
  • Phalacrocorax aristotelis riggenbachi

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 68-78 centiméter, szárnyafesztávolsága 95-110 centiméter. Az öregek tollazata zöldesfekete, a csőrük töve sárga. Költési időszakban, rövid előrehajló üstököt visel. A fiatalok tollazata sötétbarna.

Életmódja[szerkesztés]

Különböző halakkal táplálkozik, amelyért akár 20 méterre is leúszik. Tollazata átnedvesedik, ezért a vadászat után széttárt szárnyakkal szárítja a tollazatát.

Szaporodása[szerkesztés]

Fészkét, növényi anyagokból a sziklákra rakja.

Kárpát-medencei-előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon 1999. szeptember 7. Nagykanizsa környékén, a Miklósfai-halastavaknál észlelték, de nem került megerősítésre.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]