Óriás szitakötő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Óriás szitakötő
Pihenő hím
Pihenő hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Ősszárnyúak (Palaeoptera)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera)
Család: Karcsú acsafélék (Aeshnidae)
Alcsalád: Aeshninae
Nemzetség: Anactini
Nem: Anax
Faj: A. imperator
Tudományos név
Anax imperator
Leach, 1815
Szinonimák
  • Aeschna formosa Vander Linden, 1823
  • Aeschna azurea Charpentier, 1825
  • Aeschna dorsalis Burmeister, 1839
  • Anax mauricianus Rambur, 1842
  • Aeschna lunata Kolenati, 1856
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Óriás szitakötő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás szitakötő témájú médiaállományokat és Óriás szitakötő témájú kategóriát.

Az óriás szitakötő vagy királyszitakötő (Anax imperator) a rovarok (Insecta) osztályának a szitakötők (Odonata) rendjébe, ezen belül az egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera) alrendjébe és a karcsú acsafélék (Aeshnidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása, élőhelye[szerkesztés]

Tavirózsa levelén ülő óriás szitakötő

Az óriás szitakötő széles körben elterjedt Európában, északon Dél-Angliáig, Dél-Skandináviáig és Lengyelországig. A Közép-Keleten Turkesztánig és Északnyugat-Indiában is megtalálható, Afrikában a Szaharától délre egészen a Jóreménység-fokáig élő alfaja az A. i. mauricianus. A növényzettel benőtt tócsákat, tavakat kedveli, a folyóvizeket kerüli. Különösen érzékeny a vízszennyeződésekre: fennmaradásának feltétele, hogy a tavak és pocsolyák ne szennyeződjenek. Újabban a természetes tavakhoz hasonlító kerti tavaknál is fellelhető. A síkságot kedveli, a hegyekben csak néhány száz méterig található – 1000 méter magasan már kivételesen ritka.

Megjelenése[szerkesztés]

A felnőtt szitakötő hossza 60–80 milliméter. Szárnyfesztávolsága 100–120 milliméter. A hím potroha égszínkék, hosszanti fekete csíkkal; a feje zöld. A nőstény potroha zöldeskék, széles barna rajzolattal. Szárnyaik tónusa enyhén barnás vagy sárgás.

A lárva hossza 50 milliméter. Meghosszabbodott, fogóként szolgáló szájszervét (fogóálarc) előretolja, hogy zsákmányt fogjon.

Életmódja[szerkesztés]

Az óriás szitakötő magányos lény. A hímek territoriálisak, és sokszor halálig verekednek egy területért. Reggel előbb fel kell melegednie ahhoz, hogy tudjon repülni. Kitűnően repül, lakóhelyétől nagyobb távolságokra is elkalandozik olyannyira, hogy sokszor a városokban is feltűnik. A felnőtt állatok repülő rovarokkal táplálkoznak, a lárvák gerinctelenekkel és ebihalakkal. Az egy-két évig tartó lárvaállapot után (egyes lárvák egyszer, mások kétszer telelnek át) a felnőtt szitakötő mintegy 4 hetet él.

Repülési ideje júniustól augusztus végéig tart.

Szaporodása[szerkesztés]

Párosodáskor a hím potrohvégével feje hátsó részénél ragadja meg a nőstényt. Ekkor a nőstény potrohát a hím párzószervéhez hajlítja. Előfordul, hogy a párzás alatt „tandemként” repülnek. A hím potrohvégéből a mellkas mögötti párzószervbe juttatja spermáját. A nőstény innen veszi fel az ondót. A krémszínű petéket a nőstény növények száraiba rakja, ahol azok 3–4 hét múlva kelnek ki.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Közép-Európában ez a legfeltűnőbb szitakötőfaj. Magyarországon közönséges.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]