Ősszárnyúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ősszárnyúak
Evolúciós időszak: Karbon-jelenkor
Haft.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Palaeoptera
Martynov, 1923
Rendek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ősszárnyúak témájú rendszertani információt.

Az ősszárnyúak (ősi szárnyas rovarok, Palaeoptera) a szárnyas rovarok (Pterygota) alosztályának egy ősi ága. Legtöbb képviselőjük mára kihalt, két recens rendjük a kérészeké és a szitakötőké. Az újszárnyúaktól eltérően nyugalmi állapotban nem képesek arra, hogy szárnyukat (takarékosan) összecsukják a potrohuk fölött. Bár ez nem tűnik alapvető különbségnek, a szárny összehajtása[2] és azok mozgatása repülés közben (indirekt szárnyizmokkal) olyan komplex folyamatok, amik egyértelműen a Neoptera monofiletikus voltára utalnak. A probléma az, hogy a szárny összehajtására képtelenség nem jelenti automatikusan, hogy az ősszárnyúak taxonómiai értelemben csoport lennének – jelentheti egyszerűen azt is, hogy ez maradt a csoportból, miután az újszárnyúakat kivettük belőle. Jelenleg tisztázatlan, hogyan is kapcsolódik a két recens ősszárnyú csoport (kérészek, szitakötők) a Neoptera taxonhoz: a három versengő hipotézis közül kettőben a Paleoptera parafiletikus (és így ellenjavallt taxonként szerepeltetni). Ha a kihalt rendeket is figyelembe vesszük, valószínűnek tűnik, hogy az ősszárnyúak taxon vagy megszűnik, vagy átalakítják úgy, hogy pontosabban kövesse a rovarok evolúcióját.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősszárnyúak szárnya gazdagon erezett, nagy felületű, mivel direkt szárnyizmaikkal csak lassan tudják mozgatni szárnyaikat. Általában kiválóan manővereznek, de a nagy szárnyat nyugalmi állapotban nem tudják úgy elhelyezni, hogy az ne növelje meg jelentősen testméretüket. Ezért a szűk helyekre nem férnek be, számos erőforrástól el vannak zárva. Lárváik fejlődése vízhez kötött, imágóik a szárazföldön élnek. Fokozatos átalakulással fejlődnek, lárváiknak olyan, speciális lárvakori szervei vannak, amik az imágókban már nincsenek meg. Az ilyen fejlődést félátalakulásnak (hemimetamorfózisnak) nevezzük, a lárvatípus neve pedig másodlagos (szekunder) lárva.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Néha az Odonata-n belülre sorolják; együtt az Odonatoptera főrendet alkothatják.
  2. A lepkék is képtelenek a szárnyuk összehajtására, de ez másodlagosan kialakult jelleg.