Ódry Lehel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ódry Lehel
Ódry Lehel.jpg
Életrajzi adatok
Született 1837. november 30.
Nemesmilitics
Elhunyt 1920. február 5. (82 évesen)
Arad
Pályafutás
Műfajok opera
Hangszer ének
Hang bariton
Tevékenység operaénekes, operarendező
A Wikimédia Commons tartalmaz Ódry Lehel témájú médiaállományokat.

Pacséri Ódry Lehel, Ódry András Boldizsár Lehel (Nemesmilitics, 1837. november 30.[1]Arad, 1920. február 5.) magyar operaénekes (bariton), operarendező. Ódry Árpád édesapja.

Életútja[szerkesztés]

Hamletként
Ódry Lehel

Nemes Ódry Gergely és Pinkovits Karolina fiaként született, 1837. december 3-án keresztelték a nemesmiliticsi római katolikus templomban. Eleinte a pécsi katonai nevelőintézetben, később Halason tanult. A szabadságharc alatt apja sok anyagi csapást szenvedett, ezért gyermekei nevelését az öreganya vette át. Ódry a gimnáziumot Baján folytatta 14 éves koráig, amikor is saját hajlamából vaskereskedő lett, ahol fel is szabadult. Vándoréveit Bécsben és Pesten töltötte. Ezalatt a kereskedelmi könyvvitelt is megtanulta és könyvviteli minőségben egy pesti gyárban működött.

1857-ben hazatért és vaskereskedést akart nyitni, de apjától nem nyert pártfogást; ezért egy színtársulathoz szegődött; nagy hajlamot érezvén a színi pályához, melyen csakhamar feltűnt ritka szép bariton hangjával. Molnár György 1858. október 8-án pécsi társulatához szerződtette. 1862-ben Somsich Pál ajánlatára a Nemzeti Színház énekkarának lett tagja Radnótfáy Nagy Sámuel intendánssága alatt, aki Stoll Péter színházi énektanár által képeztette. 1862-ben Kolozsvárott szerepelt. 1863–64-ben a Nemzeti Színház karénekese, majd magánénekese lett.

A Nemzeti Színháznál nem tudván értékesíteni tehetségét, a kolozsvári színházhoz szerződött, melynek 1865-től 1869-ig kedveltje volt, szólistaként lépett színre. Ekkor ismét a Nemzeti Színház operájához tért vissza, ahol rokonszenves hangjával és alakító tehetségével rövid idő alatt első szerepekben tűnt ki és a magyar dalművészet egyik legjelesebb képviselője lett. 1872-ben elhagyta a Nemzeti Színházat és csak egy évi külföldi távollét után tért oda vissza.

A Hamletben lépett fel újra, melyet a Bolygó Hollandi, Brankovics György (melynek címszerepét Erkel Ferenc Ódrynak írta), a Mignonban Lothario szerepe, a Sába királynőben Salamon király és más erőteljes alakításai követtek. Erkel valamennyi operájának bariton szerepét énekelte. 1876-ban új szerződésre lépett a Nemzeti Színházzal és időközben a dalműrendező Böhm elhalálozván, Ódry vette át e tisztséget. Közreműködött az írók és művészek társaságának létesítése és fennállása körül; annak ünnepélyein folyton tevékeny részt vett. 1895-ben nyugdíjazták.

Drámaírással is foglalkozott: népszínműveket és vígjátékokat írt (Piros Panna, A fehér páva, A virágasszony leánya).

Főbb szerepei[szerkesztés]

Munkái[szerkesztés]

  • Az életből és a színpadról. Bpest, 1875. Két kötet.
  • Brankovics György, Szerbia despotája. Eredeti dalmű négy felv., zenéjét szerzé Erkel Ferencz, a szövegét Obernyik Károly drámája után Ormai Ferencz és Odry. Bpest, 1875. (Nemzeti Színház Könyvtára 82. Először adták 1874. máj. 20. a budapesti nemzeti színházban).
  • Piros Panna. Énekes népszínmű három felv. Bpest, 1877. (Népszínház Könyvtára 8.).
  • Az ének- és játékmester. Ujpest, 1893.

Kéziratban[szerkesztés]

  • Szórakozott, vígj. egy felv., Nemesek kapitánya és Falu nyelve c. népszínművek; A házi politika, vígj.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]