Étienne Maurice Gérard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Étienne Maurice Gérard
David Etienne Maurice Gerard.jpg
Született 1773. április 4.[1][2][3]
Damvillers
Elhunyt 1852. április 17. (79 évesen)[2]
Párizs
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • politikus
  • tiszt
Tisztség
  • francia nemzetgyűlés tagja
  • member of the general council
  • Hadügyminiszter
  • miniszterelnök (1834. július 18.–1834. november 10., Nicolas Jean-de-Dieu Soult, Hugues-Bernard Maret, duc de Bassano)
  • Második Francia Császárság szenátusának tagja
  • member of the Chamber of Peers
  • Peer of France
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Szent Lajos Rend lovaga
  • Franciaország marsallja
  • A Diadalívra gravírozott névlista
  • Grand-croix de l'ordre de la Réunion
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Étienne Maurice Gérard témájú médiaállományokat.

Étienne Maurice Gérard, Gérard grófja, (Damvilliers, Meuse (megye)), 1773. április 4.Párizs, 1852. április 7.) francia marsall, a napóleoni háborúk hadvezére. A 19. századi magyar sajtóban Gérard István Móric néven is szerepelt.

Életpályája[szerkesztés]

Jean-Baptiste Bernadotte marsall szárnysegédeként, majd táborkari főnökeként 1796-tól 1806-ig különböző európai országokban harcolt. 1807-ben Jénánál, 1809-ben Wagramnál küzdött, 1810-ben Spanyolországban harcolt.

1812-ben dandártábornokként Napóleon oroszországi hadjáratában, 1813-ban pedig Lützennél és Bautzennél harcolt.

1814-ben XVIII. Lajos királyhoz szegődött, a visszatérő császár száz napos uralma alatt azonban ismét csatlakozott Napóleonhoz, és részt vett a győzelemmel végződött lignyi csatában.

A Bourbonok restaurációja után elhagyta Franciaországot, de 1817-ben engedélyt kapott a visszatérésre. Röviddel utána beválasztották a képviselőházba, ahol az ellenzékkel szavazott.

1830-ban részt vett a júliusi forradalomban és augusztustól novemberig Lajos Fülöp király hadügyminisztere volt. 1831-ben a király marsallá nevezte ki, és Franciaország pairjévé emelte. 1831-ben a holland királyi csapatokat űzte ki a felkelt Belgiumból, 1832-ben pedig Antwerpent megadásra kényszerítette.

Szembetegsége miatt 1842-ben nyugállományba vonult.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona