Északi kacsacsőrű cet
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Az állat egy postabélyegen
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A faj mérete az emberhez viszonyítva
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hyperoodon ampullatus (Forster, 1770) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Északi kacsacsőrű cet témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Északi kacsacsőrű cet témájú médiaállományokat és Északi kacsacsőrű cet témájú kategóriát. |
Az északi kacsacsőrű cet vagy kacsafejű csőröscet (Hyperoodon ampullatus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a csőröscetfélék (Ziphiidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Az északi kacsacsőrű cet az Atlanti-óceán északi részein él. Nyáron főként az Izland és Jan Mayen-sziget környéki vizekben fordul elő, télen délebbre vándorol. Néha eljut egészen a Zöld-fokig és a Balti-tengerig is.
Megjelenése
[szerkesztés]Az északi kacsacsőrű cet testhossza 700-980 centiméter, testtömege maximum 7500 kilogramm. Jellemző rá (különösen az idősebb hímekre) az erősen domború homlok, amelytől a „csőr” jól láthatóan eláll; innen a név: „kacsafejű”. Az orrnyílás e „dudor” fölött helyezkedik el, kissé ferdén hátrafelé a szem vonalától. Az alsó állkapocs csúcsán 2 kicsi, kerekded fog ül, az öreg hímeknél ezek jól láthatók. A fiatal hímeknek nemritkán 2 ilyen fogpárjuk is van. A mellúszók a testhossznak alig érik el a tizenötöd részét. Ezért igen kicsinek hatnak, és az előrehaladásban csak alárendelt szerepet játszanak. A test sötétszürke vagy fekete színezete az idősödő állatoknál kivilágosodhat, az öreg nőstények mintázata akár márványozottnak is tűnhet. A fiatalabb állatok hasi oldala világosabb, erősen kontrasztos a sötét háttal és oldallal.
Életmódja
[szerkesztés]Az északi kacsacsőrű cet rendszerint kisebb csapatokban jár, de néha akár ezernél is többen kószálnak együtt. Nyugodtan úsznak, és mielőtt lebuknának, hosszabb ideig a felszínen maradnak. Mivel ez a faj tintahalakra vadászik, nagyon mélyre bukik, még 500 méternél is lejjebb mehet. Kerek 1 percen át veszi a levegőt, és messzire hallatszik, amint kifújja. Ezután alámerül, és akár egy óráig is képes a víz alatt maradni.
Az idősebb hímek magánosan kóborolnak, míg a nőstények borjaikkal együtt maradnak. A borjak március és május között születnek, ekkor körülbelül 3 méter hosszúak.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Mammal Species of the World.Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Archiválva 2010. június 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
