Ázsiai gepárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Ázsiai gepárd
Iráni példány
Iráni példány
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Macskaformák (Felinae)
Nem: Acinonyx
Faj: A. jubatus
Alfaj: A. j. venaticus
Tudományos név
Acinonyx jubatus venaticus
(Griffith, 1821)
Szinonimák
  • Acinonyx jubatus raddei Hilzheimer, 1913
  • Acinonyx jubatus venator Brookes, 1828
Elterjedés
A gepárd alfajainak az elterjedési területei. Az ázsiai gepárdé a zöld színű; a világos az egykori területe, míg a sötét a 2015-ös évié
A gepárd alfajainak az elterjedési területei. Az ázsiai gepárdé a zöld színű; a világos az egykori területe, míg a sötét a 2015-ös évié
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ázsiai gepárd témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ázsiai gepárd témájú kategóriát.

Az ázsiai gepárd (Acinonyx jubatus venaticus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó gepárd (Acinonyx jubatus) Ázsiában élő alfaja.

Brit Indiában indiai gepárdnak vagy vadász gepárdnak hívták.[1]

Kifejlődése[szerkesztés]

Egy mitokondriális DNS-vizsgálat következtében, amely öt éven keresztül tartott és 9 ország járult hozzá; 94 élő és múzeumi gepárd példányból vettek mintát. A minták vizsgálata után a kutatók megtudták, hogy az afrikai és az ázsiai állományok, körülbelül 67-32 ezer éve váltak szét.[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Az ázsiai gepárd jelenleg, csak Iránban, a Kavir-sivatagban, Kermán, Horászán, Szemnán, Jazd, Teherán és Markazi tartományok egyes részein fordul elő.[3]

Valaha az Arab-félszigeten, a Kaukázusban, Afganisztánban, Irakban, Pakisztánban és Indiában is megvolt található.[4][5][6]

A törökországi populációja a 19. században pusztult ki.[7]

Az egész Ázsiában az 1970-es években, már csak 200 példánya létezett; ez a szám az 1990-es évekre 50-100 főre csökkent.[8][9] A 2001-2012 évek közti megfigyelések 82 ázsiai gepárdot eredményeztek, azonban ezekből 42 példány az orvvadászat miatt vagy autóbalesetek következtében elpusztult.[10] 2018 nyarán a Szemnán tartomány, a kutatóknak sikerült megfigyelniük egy anyaállatot négy kölyökkel.[11]

Megjelenése[szerkesztés]

Az átlagos felnőtt állat fej-testhossza 112-135 centiméter közötti, farokhossza további 66-84 centiméter és testtömege 34-54 kilogramm. A hím valamivel nagyobb a nősténynél. A bundájának alapszíne drapp vagy világos sárgásbarna, főleg a testoldalain és a pofáján. A fején és tarkóján fekete pontok láthatók. A testét, lábait és farkát fekete telített foltok borítják, melyek rendezetlenül helyezkednek el. A farka végén több feketegyűrű van. A szőrzete rövidebb szálú, mint az afrikai állományok esetében.[12]

Életmódja[szerkesztés]

Az ázsiai gepárd, mint sok más sivatagi vagy félsivatagi ragadozó, a vízlelőhelyeken lesi zsákmányát. Hogy ilyen helykhez jusson, kénytelen akár 150 kilométeres távokat is megtenni. A kutatók megfigyelték amint egy nőstény, hárm fiútestvére és egy nem rokon hím megtettek egy ilyen hosszú távot két rezervátum között; ekőzben főutakon és vasutakon kellett, hogy átmenjenek.[13][14]

Zsákmányállatai különböző növényevők, mint indiai gazella, golyvás gazella, muflon, vadkecske és fokföldi nyúl.[15]

Amikor Indiában is élt, akkor vadászott indiai antilopra, indiai gazellára, időnként pettyes szarvasra és a nilgau antilop borjaira.[16]

Szaporodása[szerkesztés]

Ennek a ritka macskafélének a szaporodásáról igen keveset tudunk. Azonban az eddigi megfigyelések szerint egész évben szaporodhat és egy alomban 1-4 kölyök lehet. Az alomnagyságot és a kölyköknek az életben való maradását az adott térségben lévő zsákmányállatok mennyisége határozza meg.[13]

Veszélyeztetettsége[szerkesztés]

A Természetvédelmi Világszövetség a kihalófélben lévő alfajok közé sorolja.[3][13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lydekker, R. A.. The Royal Natural History. Volume 1. London, New York: Frederick Warne & Company (1894) 
  2. (2011) „Phylogeography, genetic structure and population divergence time of cheetahs in Africa and Asia: evidence for long-term geographic isolates”. Molecular Ecology 20 (4), 706–724. o. DOI:10.1111/j.1365-294X.2010.04986.x. PMID 21214655.  
  3. a b Farhadinia, M.S. (2004). „The last stronghold: cheetah in Iran”. Cat News 40, 11–14. o.  
  4. Geptner, V. G., Sludskij, A. A.. Cheetah, Pardus, Mlekopitajuščie Sovetskogo Soiuza. Moskva: Vysšaia Škola. Washington DC: Smithsonian Institution and the National Science Foundation, 702–733. o. (1992) 
  5. Qumsiyeh, M. B.. Genus Acinonyx Cheetah, Mammals of the Holy Land. Lubbock: Texas Tech University Press, 157–159. o. (1996). ISBN 978-0896723641 
  6. Asiatic cheetah, Wild Cats: Status Survey and Conservation Action Plan. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group, 41–44. o. (1996). ISBN 978-2-8317-0045-8 
  7. Mammals of Turkey and Cyprus: Introduction, Checklist, Insectivora. Koper, Republic of Slovenia: Knjižnica Annales Majora (2001) 
  8. Asadi, H.. The environmental limitations and future of the Asiatic cheetah in Iran. Unpublished project progress report (1997) 
  9. Jourabchian, A.R., Farhadinia, M.S. (2008). Final report on Conservation of the Asiatic cheetah, its natural habitats and associated biota in Iran. Project Number IRA/00/G35 (GEF/UNDP/DoE), Tehran, Iran.
  10. (2017) „The critically endangered Asiatic cheetah Acinonyx jubatus venaticus in Iran: a review of recent distribution, and conservation status”. Biodiversity and Conservation 26 (5), 1–20. o. DOI:10.1007/s10531-017-1298-8.  
  11. Tasnim News Agency. „Family of Iranian Cheetahs Observed in Semnan Wildlife National Park (+Video)”, Tasnim News Agency, 2018. november 10. 
  12. Pocock, R. I.. Acinonyx jubatus, The Fauna of British India, including Ceylon and Burma. Mammalia. – Volume 1. London: Taylor and Francis Ltd., 324–330. o. (1939) 
  13. a b c Farhadinia, M.S.. Ecology and conservation of the Asiatic cheetah in Miandasht Wildlife Refuge, Iran. Tehran: Iranian Cheetah Society (2007) 
  14. Farhadinia, M.S., Akbari, H., Mousavi, S.J., Eslami, M., Azizi, M., Shokouhi, J., Gholikhani, N. and Hosseini-Zavarei, F. (2013). „Exceptionally long movements of the Asiatic cheetah Acinonyx jubatus venaticus across multiple arid reserves in central Iran”. Oryx 47 (3), 427–430. o. DOI:10.1017/S0030605313000641.  
  15. (2012) „Feeding ecology of the Asiatic cheetah Acinonyx jubatus venaticus in low prey habitats in northeastern Iran: Implications for effective conservation”. Journal of Arid Environments 87, 206–211. o. DOI:10.1016/j.jaridenv.2012.05.002.  
  16. Nazeri, M., Madani, N., Kumar, L., Mahiny, A.S. and Kiabi, B.H. (2015). „A geo-statistical approach to model Asiatic cheetah, onager, gazelle and wild sheep shared niche and distribution in Turan biosphere reserve-Iran”. Ecological Informatics (29), 25–32. o.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Asiatic cheetah című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]