Ákos István (gyógypedagógus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a gyógypedagógusról szól. Hasonló címmel lásd még: Ákos István (egyértelműsítő lap).
Ákos István
SzületettScherer István
1861. január 8.
Kölesd
Elhunyt1945. március 6. (84 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaÁdám Mária
Foglalkozásagyógypedagógus
Sablon • Wikidata • Segítség

Ákos István, 1903-ig Scherer István (Kölesd, 1861. január 8.[1] – Budapest, 1945. március 6.)[2] magyar gyógypedagógus.

Életpályája[szerkesztés]

Scherer János kötélgyártó és Salzer Magdolna fiaként született evangélikus családban. Középiskoláit tanulmányait a Bonyhádi Evangélikus Gimnáziumban végezte, majd a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület Soproni Líceumában szerzett tanítói oklevelet. 1881-ben ösztöndíjas tanárgyakornokká nevezték ki a Siketnémák Váci Országos Királyi Intézetéhez.[3] Megszerezte a siketnéma-tanítói oklevelet is, s ugyanitt 1889-ben tanársegédi állást kapott. Kezdeményezője (1890-ben) és vezetője volt (1897-ig) a budai Paedagogiumban a Siketnémák oktatására képesítő tanfolyamnak, amely mellett (1891-ben) gyakorló iskolát szervezett, a mai siketek budapesti iskolájának jogelődjét. Tanított Vácott (1897–1901) a Királyi Siketnéma-Intézetben, Budapesten (1901-től) a gyengeelméjűek intézetében, ugyanitt nyugdíjazásáig (1920) igazgatóhelyettes, közben (1909–1910) az ideges gyermekek intézetének tanára.

Tevékenyen részt vett a Siketnémákat Gyámolító Egyesület megszervezésében (1894) és a II. Országos Egyetemes Tanügyi Kongresszus munkájában (1896) Az első magyar gyógypedagógiai szaklap (Kalauz a siketnémák oktatása és nevelése terén) elindítója és szerkesztője (1887–1900), a Magyar Gyógypedagógia másodszori beindításának kezdeményezője (1909), annak 1912-ig technikai szerkesztője volt. Elsőként javasolta a Magyar Gyógypedagógiai Társaság megalakítását (1917), amelynek létrejöttekor (1922) ügyvezető alelnökké választják. A magyar gyógypedagógiai szaklapok gyakori és ismert szerzője.

A külföldi gyógypedagógiai oktatásról hozott törvényeket ő fordította le magyar nyelvre és előszót írt e fordítások bevezetőjeként. E törvények két fő elv alapján készültek:

  • Minden fogyatékos gyereknek joga van ahhoz, hogy a gyakorlati életben számára megfelelő képzettséget szerezhessen.
  • Minden szülőnek, legvégső esetben az államnak kötelessége, hogy módot nyújtson a képzettség megszerzéséhez.

Ákos István szerint a magyar törvények szerkesztésénél figyelembe veendő szempontok:

  1. Minden törvényhatóság köteles a fogyatékosság minden fajának megfelelő számú intézetet létrehozni, két kisebb törvényhatóság egyesülhet és közösen tarthatja fenn az intézeteket.
  2. A tanítás ingyenes. Az állam feladata a megfelelő számú tanerő biztosítása, a tanítás, illetve hogy nevelés a követelményeknek feleljen meg.
  3. A törvényhatóság gondoskodik az intézetek dologi szükségleteiről. Gondnok alkalmazása kinek feladata: az anyagi ügyek intézése az intézetek igazgatóival együtt.
  4. Az iskolaszékek kötelesek gondoskodni arról, hogy minden tanköteles korú fogyatékos gyerek megfelelő intézetbe kerüljön. Az elhelyezés költségeit a szülőktől szedik be a községek. Szegény vagy vagyontalan szülő helyett a község fedezi a költségeket. A szülőket ill községeket a lakás, élelmezés, ruházat és az esetleges gyógykezelés terheli.
  5. Tanköteles kor: 5-17 év. Csak indokolt esetben lehet ettől eltérni.

Ákos István tanulmánya a következőket tartalmazza a fogyatékosság szempontjából:

Napóleon szerint az államnak nem érdeke, hogy fogyatékos gyerekek szülessenek, mivel a fogyatékosok nem rendelkeznek teljes munkaerővel.

A vak, siket, a nyomorék hátrányban van munkaképesség szempontjából, a közterhek viselését sem tudja vállalni, így az államnak nem érdeke, hogy fogyatékosok szülessenek, de ennek megelőzéséért semmit sem tesz.

A megelőzés teendői pedagógiai szempontból 2 csoportra oszthatók:

  1. Születés előtti időkben mik a teendők
  2. A már „beállott” fogyatékosság esetében mit kell tenni

Az első esetben az orvosnak van a legfontosabb feladata: felkészíteni a szülőket, illetve figyelmeztetni őket, hogy mit ne tegyenek, ha egészséges gyereket szeretnének.

A második esetben a gyógypedagógusnak van jelentős szerepe. A szülők nem igazán törődnek a fogyatékosság kialakulása utáni fejlesztés lehetőségeivel. Ez lenne a gyógypedagógus feladata, valamint a gyerek szakszerű felügyelet alá helyezése és a megmaradt képességek felhasználása a fejlesztésben.

Kötete[szerkesztés]

  • József cs. és kir. főherczeg ... védnöksége alatt 1899. évi szeptember hó 13-17. napjaiban tartott Nemzetközi Gyermekvédő Kongresszus naplója / szerk. Scherer István. Budapest : Pesti Könyvny., 1900. VIII, 474 p.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Születési bejegyzése a kölesdi evangélikus keresztelési akv. 1/1861. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
  2. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 1495/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
  3. ↑ Magyar Jogász, 1881. szept. 28. (6. évfolyam, 218. szám)
  4. ↑ A bibliográfiai leírás a MOKKA katalógusból való, tehát a szerző 1900-ban még Scherer István néven publikált.

Források[szerkesztés]

  • A gyógypedagógiai oktatást illető törvényes rendelkezések a külföldön (Külön lenyomat a Magyar Gyógypedagógiai Tanügyi havi folyóirat 1909. évi 5.6.8. és 10. számaiból) Bischler I. Könyvnyomdája Budapest, III. Lajos u. 94.
  • A testi fogyatékosság okai és megelőzése – Ákos Scherer István: A fogyatékosság megelőzése pedagógiai szempontból Budapest, 1924
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  • Gordosné Szabó Anna: Ákos István, Scherer. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 39. p.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ákos_István_(gyógypedagógus)&oldid=24510750”