„El Greco” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2007. október 5., 15:49-kori változata

El Greco (er.: Domenikos Theotokopulos vagy Domenico Theotocopuli) (Kréta, Kandia (ma Heraklion), 1541 körül – Toledo, 1614. április 7.) görög származású festő, a spanyol manierizmus legnagyobb mestere.

Élete

Kréta 1204-től Velence fennhatósága alá tartozott. El Greco családjának férfitagjai a Serenissima hivatalnokai voltak, és a katolikus vallású család aránylag jó anyagi körülmények között élt. El Greco valószínűleg a ferenceseknél tanult, ebből következik, hogy vonzódott Assisi Szent Ferenchez. Gyermek- és ifjúkoráról kevés adat áll rendelkezésre. Valószínűleg már Krétán elkezdte tanulni a mesterségét, majd húsz éves kora körül Velencébe mehetett, ahol Veronese, Tiziano és Tintoretto munkásságát tanulmányozhatta. 1566-ban már úgy említik Kandiában, mint festőmestert.

A Krétán elsajátított bizánci stílus mellett Tizianótól tanulta a színkezelést, a dramaturgiát, a testek mozgásának kifejezését. Valószínűleg a művész segédjeként dolgozott, erre utal néhány korabeli feljegyzés. 1617-ben a pápai orvos egy Grecónak nevezett tehetséges festőről ír, aki Tiziano műhelyében dolgozott.Bár a híradás késői, megbízható.

A Grecót vonzó manierizmus központja Rómában volt, ahova 1570-ben érkezett meg Giulio Clovio miniátor ajánlólevelével. Alessandro Farnese kardinális palotájában lakott, azon a szinten, amelyet Michelangelo tervezett. A fiatal festő érezte, hogy nagynevű elődje árnyékában nem tudna érvényesülni. Miután egy megjegyzésével megbotránkoztatta a Michelangelo-hívő római művészeket, 1575-76 körül Spanyolországba utazott. Ennek a lépésének két oka is volt. Egyrészt remélte, hogy részt vehet az Escoriálban folyó munkálatokban, másrészt egy barátja, a toledói katedrális esperesének fivére révén egy kitűnő megbízást kapott a katedrális felújítási munkálataiban.

Greco először Madridba érkezett meg, ahol megismerkedett doña Jerónima de las Cuevas-szal, aki az élettársa, egyesek szerint felesége lett. Ebből a kapcsolatból 1578-ban egy fiú született. Valószínűleg erről az asszonyról festette ritka női portréi egyikét, a Hermelines hölgyet.

Rövid madridi tartózkodás után, 1576 végének környékén már Toledóban volt, ahol két megbízás is várta: egy kép készítése a katedrális sekrestyéje számára és a Santo Domingo el Antiguo-templom oltárának megépítése és festése. Greco nemcsak mint festő volt ismert kortársai között, hanem mint oltárépítő és szobrász is. Ez az oltár élete e korszakának legjelentősebb munkája, amelyen először jelenik meg El Greco hihetetlen színekben tobzódó színkultúrája. A képek többsége ma már nincs az eredeti helyén.

II. Fülöp spanyol király megbízására újra Madridba érkezett, és az Escorial számára egy nagyméretű festményt készített, a Szent Mauitius és a thébai légió mártíromságát. Ezt a képet már manierista stílusban festette. A király nem volt teljesen megelégedve a művel, ezért nem a templomban helyezte el, ahova eredetileg szánta, de mivel korának egyik legjelentősebb műértője volt, nagy becsben tartotta. A kép ellen a legnagyobb kifogás az volt, hogy a szent nem sugall áhítatot, s ettől kezdve Greco minden szentje olyan ájtatos, hogy alkotójukat sokan misztikusnak tartották.

Mivel Greco érzékenységét sértette, hogy míg egyesek istenítik, mint művészt, mások számára csak egy mesterember, ezért néhány év múlva végleg Toledóba költözött. Bár már nem itt volt a királyi udvar székhelye, igen jelentős, gazdag és fejlődő helység volt. El Greco egy szép házat bérelt, s a soknemzetiségű város humanista műveltségű értelmiségi körének tagja lett. Ebben az időben sok portrét festett a barátairól. Hozzájuk hasonlóan nagy lábon élt és adósságokba verte magát, ezért sokszor meggyűlt a baja hitelezőivel. Anyagi eredetű vitája támadt megrendelőivel is, akik sokszor nem akarták kifizetni a kért összeget. Ilyen megrendelő volt a Santo Tomé-templom plébánosa is, aki az Orgaz gróf temetése című képet rendelte. A kép Greco egyik legjelentősebb műve, amelyen több kortársa mellett saját magát és fiát is megörökítette.

A Hospital de la Caridad számára készített oltár is pereskedés forrása lett, mert a megbízók különböző hibákra hivatkozva nem akarták kifizetni a kért összeget. Pedig a négy kép, amely az oltárt díszítette, Greco művészetének legkitűnőbb alkotása nagyvonalú ecsetkezelésével, erős koloritjával. Barátain kívül egyházi személyektől kapta a legtöbb megbízását. Több Apostol-sorozatot is festett, a legutolsó ma a toledói Greco-múzeumban látható.

Magánéletéről nem tudunk sokat. Fia apja munkatársaként dolgozott, s emellett jelentős építészként is ismert volt. Élettársa halálának ideje bizonytalan, egyesek szerint fiatalon halt meg, más kutatók épp az ellenkezőjét állítják. Annyi bizonyos, hogy Greco halála idején egyedül élt. Műhelyében kevés tanítvány volt, mert elriasztotta őket szeszélyességével. Festményeit sokszor átdolgozta, soha nem érezte őket befejezettnek. Műveiről kisebb méretű másolatokat készített, amelyet reménybeli megrendelőinek úgy mutatott, mint egy katalógust, amelyből választani lehet. Ezért fordul elő oly sok ismétlés Greco művein.

Élete vége felé egyre kevesebbet festett, pedig anyagi gondjai nem szűntek, újabb és újabb adósságokba verte magát. Egyre inkább csak a saját kedvtelésére dolgozott, így született a Laokoón, egyetlen mitológiai tárgyú képe, amelyen ötvözi hellenisztikus neveltetését velencei tanulmányaival. Utolsó éveiben még egy oltárra kapott megbízást, de már nincs ideje befejezni. 1614. április 7-én halt meg, és a Santo Domingo el Antiguo-templomban temették el. Anyagi viták miatt azonban néhány év múlva kihantolták és ismeretlen helyre szállították maradványait.

Művészete

Tanulóévei alatt Krétán a bizánci stílusú ikonfestészetet művelte, s ezután utazott Velencébe művészetének tökéletesítése céljából, de nem feledkezett meg gyökereiről. Egész munkássága alatt megjelentek képein a bizánci eredetű stílusjegyek, mint a többször megfestett Veronika kendője című képén, vagy az Apostol-sorozatok képein. A bizánci hatást tükrözik festményein az előre elképzelt ideákból kiinduló formák, a természetes fény nélküli, finoman tompuló kolorit és a kompozíciók rituális jellege. Egyáltalán nem törekedett a távlat érzékeltetésére, elsődlegesen az alakok körvonalaira helyezte a hangsúlyt.

A korai években festette a Modena- vagy Este-triptichont, amely hat képből áll, és legszebb darabja a Sínai-hegy látképe, amely az ifjú Greco tájképfestői képességeiről ad számot. Első szignált képét, Assisi Szent Ferenc stigmatizációját 1560 körül festette, és erősen érződik rajta Tiziano hatása. De Velencében nemcsak Tiziano, hanem a manierista Veronese, Bassano és Tintoretto is hatott rá. A manierista festők munkáinak megismerésével stílusa elegáns lett, kecses, mesterkélt és magasztos. Veronesétől néhány különleges színt tanult el, Bassanótól kompozíciós sémákat, Tintorettótól a ritmikus drámaiságot, a kompozíció szakaszokra bontását, a drámai színek használatát.

Bár nem szerette Michelangelót, római tartózkodása alatt nem tudta kivonni magát a hatása alól, képein a nagy mester manierizmusát vegyítette a velencei iskola könnyedségével. Spanyolországba tartó utazása közben készítette az első, valóban grecói portrét Vincenzo Aganasi máltai lovagról, amelyet a kompozíció eredetisége, a színek egyedi használata emel az addig készített arcképek fölé. Spanyolországban első jelentős munkája a Santo Domingo el Antiguo-templom oltárának megépítése. Erre az oltárra festette egyik legismertebb képét, az Expoliót, amely Krisztust ábrázolja abban a pillanatban, amikor keresztrefeszítése előtt megfosztják ruháitól. A kép újszerűsége kompozíciójában rejlik, amely szinte bevezeti a nézőt a festmény terébe.

Toledóban sok portrét készített barátairól, ismerőseiről, s ezek az arcképek Frans Halsot előlegezik széles, könnyed, lendületes ecsetvonásaikkal, szürkés és okker színeikkel. Sok megbízást kapott az egyháztól. Bibliai tárgyú képein az alakok megnyújtásával a szenteket fenségességgel ruházta fel. Ennek az egyik legszebb példája a Szeplőtelen fogantatás című kép, amelyen a perspektíva szabályaitól független, forgószélszerű kompozíció közepén áll Mária valószerűtlenül megnyúlt alakja. Festményein fekete kontraszttal tette élesebbé és ragyogóbbá a színeket, hogy hasonlítsanak a templomok üvegablakaira, mint a pradói Pásztorok imádása című képén, amelyet saját sírjára szánt.

A Laokoón mellett utolsó éveinek legjelentősebb alkotása Az ötödik pecsét feltörése, amely Szent János látomását kelti életre a Jelenések könyve alapján. Ez a különös, felkavaró kép a művész halála miatt befejezetlen maradt. Ezek a vibráló, nyugtalan festmények jelentették Greco életművének összegzését, művészi végrendeletét.

Művei

1568 A Modena(Este)-triptichon, Modena Galleria Estense,
1568 körül Az utolsó vacsora, Bologna, Pinacoteca Nazionale
1570 körül A kufárok kiűzése a templomból, Washington, National Gallery of Art
1570-72 Assisi Szent Ferenc stigmatizációja, magángyűjtemény
1570-75 Krisztus meggyógyítja a vakokat, Párma, Galleria Nazionale
1571-76 Vincenzo Anastagi, New York, Frick Collection
1571-72, Giulio Clovio, Nápoly, Museo Nazionale di Capodimonte
1576-78 A bűnbánó Magdolna, Budapest, Szépművészeti Múzeum
1577 Mária mennybemenetele, Chicago, Art Institute of Chicago
1577 Szentháromság, Madrid, Museo del Prado
1577-79 Expolio, Toledo, Church of Santo Domingo el Antiguo
1578-79 Jézus nevének imádása (II. Fülöp álma), El Escorial, Chapter House, Monasterio de San Lorenzo
1577-80 Hermelines hölgy, Glasgow, Art Gallery & Museums Kelvingrove
1580-81 Szent Mauitius és a thébai légió mártíromsága, El Escorial, Chapter House, Monasterio de San Lorenzo
1586-88 Orgaz gróf temetése, Toledo, Santo Tomé
1590 körül Idős férfi portréja, Madrid, Museo del Prado
1595 Szent András és Szent Ferenc, Madrid, Museo del Prado
1595 körül Férfitanulmány, Budapest, Szépművészeti Múzeum
1595-1600 Angyali üdvözlet, Budapest, Szépművészeti Múzeum
1597-99 Toledo látképe, New York, Metropolitan Museum of Art
1600 körül The Disrobing of Christ, Budapest, Szépművészeti Múzeum
1600-as évek A Szent Család Szent Annával, Budapest, Szépművészeti Múzeum
1610 körül Szent András apostol, Budapest, Szépművészeti Múzeum
1604 körül Szent Márton és a koldus, Washington, National Gallery of Art
1600 körül Szent József és a gyermek Krisztus, Toledo, Museo de Santa Cruz
1596-1600 Fernado Nino de Guevara kardinális képmása
1603 Síneai Szent Bernardino, Toledo, Museo de El Greco
1603 körül Jorge Manuel Theotokopoulosnak, a művész fiának arcképe, Sevilla, Museo de Bellas Artes,
1603-05 Szent Ildefonso látomása, Illescas Hospital de la Caridad
1608 körül Krisztus az Olajfák hegyén, Budapest, Szépművészeti Múzeum
1608-13 Szeplőtelen fogantatás, Toledo, Museo de Santa Cruz
1608-14 Az ötödik pecsét feltörése (Szent János látomása), New York, Metropolitan Museum of Art
1610-14 Apostle St Bartholomew, Toledo, Museo de El Greco
1610-14 Szent Pál apostol, Toledo, Museo de El Greco
1610-14 Laokoón és fiai, Washington, National Gallery

Szobrok

1577-79 Két szent, Toledo, Santo Domingo el Antiguo
1595-98 Krisztus feltámadása, Toledo, Hospital Tavera
1600-as évek Epimetheus és Pandora, Granada ,Conde de la Infantas Collection
1612-14 Egy apostol mellszobra, Madrid, Thyssen-Bornemisza Collection

Forrás

A művészet története: Az érett reneszánsz, Corvina

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz El Greco témájú médiaállományokat.

@@ 104. sor: / 104. sor: @@
 *[http://www.nga.gov/collection/gallery/gg29/gg29-over1.html#jump El Greco a Washingtoni Nemzeti Képtárban]
 *[http://spanisharts.com/prado/greco.htm El Greco a Pradóban]
+*[http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=322 El Greco festményei - TerminArtors.com]
 {{Commons|Category:El Greco|El Greco}}