Lucas Cranach (festő, 1472–1553)

Lucas Cranach,idősebb, (Kronach, 1472 – Weimar, 1553. október 16.) német festő, grafikus. Három szász fejedelem udvari festője, a szász festészeti iskola megalapítója. A reformáció korában Németországban ő volt „A német festő”.

Önarckép (1550)

Élete

Lucas Cranach 1472 októberében egy kis bajorországi helységben született. Családjáról és fiatal koráról keveset tudunk. Apját, aki szintén festő volt, Hans Malernak hívták, de valószínűleg a maler (festő) itt a foglalkozására utal. Lucas szülővárosának akkori írásmód szerinti nevét vette fel, így valódi családneve homályban maradt. 1495 és 1498 között Kronachban és környékén dolgozott, 1500 táján Bécsbe költözött. 1502-ből való első, biztosan datálható műve, 1504-ben használta először az LC monogramot és 1505-ben szerepelt a neve hivatalos iratokban. Több táblakép bizonyítja Cranach termékenységét ezekben az években, például egy döbbenetes kifejezőerejű Kálvária 1503-ból.

1504-ben visszatért Németországba, Türingiába, s elvette feleségül a gothai polgármester lányát, Barbara Brengbiert. Bölcs Frigyes választófejedelem még ebben az évben udvari festőnek alkalmazta. Wittenbergben, a fejedelmi udvarban telepedett le, és élete végéig a választófejedelem és utódai szolgálatában állt. 1508. január 6-án nemeslevelet kapott, ettől kezdve címerállata, a denevérszárnyú kígyó emblémáját használta szignóként.

Kálvária (1503)

1508-ban Németalföldön járt a fejedelem megbízásából, hogy jelen legyen azon az ünnepségen, amelyen Miksa császár unokájának, a későbbi V. Károlynak hódolnak. Lefestette az akkor nyolc éves fiút, de a kép nem maradt fenn.

1519-ben tagja lett a városi tanácsnak, majd 1525-ben, 1526-ban, 1528-29-ben is a tanács tagjává választották. 1537 és 1545 között minden évben megválasztották tanácstagnak és polgármesternek.1520-ban megkapta azt a kiváltságot, hogy patikusként dolgozhasson. Már az övé volt Wittenberg legszebb magánháza, ahol a gyógyszertár működött. Cranach ezenkívül egy könyvkereskedés és egy nyomda tulajdonosa is volt.

Lucas Cranach nem elégedett meg kivételes helyzetével, tevékenyen kivette a részét a reformáció harcaiból. Szoros barátság fűzte Luther Mártonhoz. Luther volt Cranach egyik lányának, Annának a keresztapja. A festő kérte meg a vallásreformátor számára Katharina von Bora kezét, majd az esküvőjükön ő volt a tanú. Cranach lett Luther első gyermekének keresztapja. Több arcképet is készített barátjáról. A tanács egyik tagjával együtt ő szervezte meg Luther Újtestamentum-fordításának eladását. De barátságuk nem akadályozta meg abban, hogy Luther kifejezett ellenfelének, Brandenburgi Albert bíborosnak, a mainzi és magdeburgi érseknek a megbízatásait elvállalja. Ez a művészetpártoló főpap olykor annyi megbízást adott, hogy az egész műhely megfeszített munkájára volt szükség a teljesítésükhöz.

Cranach élete és munkássága szorosan egybeforrt a politikai eseményekkel. 1547-ben a mühlburgi csatában Szász Frigyes választófejedelem V. Károly fogságába esett. 1550-ben Cranach végrendelkezett, lemondott minden tisztségéről, majd követte a fejedelmet augsburgi fogságába. Augsburgban ismerte meg Tizianót, aki V. Károly képmásán és a fogoly arcképén dolgozott. Amikor 1552-ben Szász Frigyes visszakapta rangját, és székhelyét Weimarba tette át, a festő vele ment. A Piactéren ma is álló, pompás házban rendezkedett be, és két segédet is szerződtetett. A jelek szerint eszébe sem jutott a nyugalomba vonulás, pedig a 80. évében járt. Újra kinevezték udvari festőnek. 1553. október 16-án halt meg.

Idősebb Cranachnak házasságából három lánya és két fia született. A lányok közül Barbarának egyenesági leszármazottja – nyolc nemzedékkel később – a legnagyobb német költő, Johann Wolfgang Goethe.

Fiai közül ifjabb Lucas 1515-ben született, bátyja, Hans születési évét nem ismerjük. Mindkét fiú festő lett. Hans 1537-ben halt meg Bolognában. Ebben az évben megváltozott a Cranach-szignó: az eddig függőleges szárnyú kígyó szárnyai vízszintes helyzetbe kerültek.

Ifjabb Lucas Cranach 1550-ben vette át apjától a műhely vezetését. Művészi fölényben lévő apja árnyékából nem tudott kiszabadulni, a munkát idősebb Cranach stílusában folytatta. Mégis a német festészet kiváló képviselőjévé vált annak leggyengébb korszakában. Még nem teljesen tisztázott, hogy Cranach 1550-ben készült arcképe melyikük műve, valószínűleg közös alkotás. A Cranach-műhely az ifj. Cranach 1586-ban bekövetkezett haláláig játszott jelentős szerepet.

Művészete

A pihenő szent család (1504)

Korai festményeiről nem tudunk semmit. A bécsi korszak oly nagy változást hozott művészetében, hogy stílusának elemzése alapján nem lehet megtalálni ifjúkori műveit. Bécsben készült alkotásai alapján a dunai iskola egyik elindítójának tartják. A reneszánsznak ez az ága a formák és a színek segítségével fejezi ki a táj nagyszerűségét, hoz létre egységet a táj és az alakok között, erős pátosz és líraiság jellemzi. Már első ismert művén, az 1502-ben készült Kálvárián felismerhetőek e stílusjegyek: a képen szereplő mozgalmas csoport, a természet és a jelenet egysége, a pazar színek a dunai iskolához való tartozását mutatják. Egészen más jellegű a művész első szignált műve, a Pihenő szent család, amelyet a hangulati egység, a harmónia Cranach bécsi tartózkodásának főművévé tesz.

Bécsben jelentős alkotásokat hoz létre a portréfestés területén is. Már a 15. századi ábrázolásokon egységet alkot a személy és a tájképi háttér, de csak Cranach képein olvad tájba az emberi alak. Legismertebb arcképei Johan Stephan Reussnak és feleségének arcképpárja 1503-ból. A bécsi korszak alkotásai közé tartozik több fametszet és rajz is, például egy Kálvária 1502-ből, amelyen Albrecht Dürer Nagy Passiójának hatása is kimutatható, de míg Dürer kompozíciója szigorúan szimmetrikus, addig Cranach megszünteti ezt az egyensúlyt, elmozdítja a kompozíció tengelyét adó keresztfát a központból.

Miután Wittenbergbe költözött, Cranach stílusa gyökeresen megváltozott. Kialakult az a simulékony, dekoratív, festői, udvari és manierista stílus, amely az általa teremtett iskola műveit jellemzi. A vallási témák mellett világi témájú képek is készültek: mitológiai jelenetek, arcképek. Az 1506-ban készült Szent Katalin-oltáron teljességgel felismerhetők az új stílus jegyei, hiányzik belőle az a harmóniára való törekvés, amely Cranach bécsi képeire jellemző. Későbbi képei, mint a Szent Anna-oltár, már derűsebb, világosabb. E korszakának művein egyértelműen látszik, hogy Cranach nem csak a németalföldi, hanem az itáliai festészetet is alaposan ismerte.

1509-ben számos fametszetet készített a Wittenbergi templomi énekeskönyvhöz, szám szerint 117-et. Valamennyi ereklyét felsorakoztatta, amely a kastély-templomban addig összegyűlt, kereken ötezret. Címképül Bölcs Frigyes és fivére kettős arcképét metszette. Ekkor készítette első rézmetszeteit is.

Németalföldi útja után Cranach műveiben előtérbe kerülnek az antikvitás témái, a történelmi jelenetek, a zsánerképek. A Bölcs Frigyes által megteremtett művelt, humanista légkörben sok moralista tartalmú kompozíciót, illetve aktképet festett. A vallási és világi témák közötti határok lassan elmosódtak: a Mária Magdolna az alabástromedénnyel című képén a női alak udvari ruházatban, idillikus tájkép előtt látható.

Luther Mártonról az első arcképet 1520-ban készítette: a rézmetszeten szerzetesi ruhában látható. Ezután számos arckép készült róla élete különböző korszakaiban.

A művészt a protestáns egyházi festészet megteremtőjének tartják. Nem művészi eszközökkel fejezte ki a protestáns tanok lényegét, hanem inkább a tanok tartalmát ábrázolta. Ezek a képek úgy olvashatóak, mint egy könyv, olykor a könnyebb megértést szöveg is segíti.

Luther apjának portréja (1527)

Lutherrel és munkatársával, Melanchthonnal együttműködve Cranach egy sor oltárképet festett a reformáció szellemében. A wittenbergi nagytemplom oltárát 1547-ben szentelték fel. Az oltárkép tematikáját a reformok szelleme határozta meg: a keresztelő a közösségbe fogadást, az áldozás a Krisztussal való egyesülést, a gyónás pedig az Oltáriszentség szentségére való felkészülést jelenti. A reformáció elindítói, Melanchthon, Bugenhagen és Luther is szerepeltek a festményeken. Cranach a bibliai történetek és a szentek életének ábrázolásmódjával a reformáció új felfogását tárja elénk.

Cranach nagy hírnevet szerzett arcképeivel. Egy sor hivatalos és udvari képmáson kívül legnagyobb jelentőségűek a polgárokról készült portréi. Megfestette többek között Luther szüleinek, Margit és Hans Luthernek a képmását.

Az udvari festő

Amikor Bölcs Frigyes meghívására Cranach Wittenbergbe ment, a város Bécshez képest „nyomorúságos fészek” volt. A választófejedelem mindent elkövetett, hogy művészek, tudósok meghívásával, egyetem alapításával a szellemi élet központjává tegye. Érthető, hogy Cranach örömmel fogadta a megbízást, amely udvari festői rangot és jelentős jövedelmet jelentett.

Mecklenburgi Katalin hercegnő portréja (1514) A párja a II. világháborúban megsemmisült.

Az udvarnál rengeteg arcképet festett a választófejedelemről, családjáról és köréről, valamint polgárokról. Már nem a pillanatnyi benyomás megragadására törekedett, hanem az állandó jellemvonások megörökítésére. Gazdag tájképi környezet helyett semleges háttér elé helyezi az ábrázolt személyt. 1514-ben készítette a német festészet első teljes alakos arcképeit, Jámbor Henrik herceg és felesége, Katalin arcképét. Először ábrázoltak oltárképtől függetlenül egész alakos, életnagyságú képmásokat. Tökéletes példái a reprezentációs udvari portrénak.

Mint udvari festő, ő és műhelye készítette a fejedelmi kastélyok dekorálását faliképekkel és nagyméretű vásznakkal. Ezeknek a képeknek a fő témája a vadászat volt. Az antik mitológiai témájú képek is keresettek voltak, főleg, mert alkalmat adtak a női akt ábrázolására. A műhely mindent szállított megbízói számára, ami összefüggött a festészettel: címereket, festett lótakarókat, de vállaltak aranyozást, szobafestést és házak külső festését is.

Ahogy nőtt Cranach hírneve, sokasodtak megbízásai, szaporodott a műhely munkája. Az eredetileg saját jelként használt szignót már műhelyjelként használták. Gyakran került sor azonos témák ismétlésére, ezért több esetben kérdéses, hogy a mester saját kezű művéről van-e szó. A műhelyt néha manufaktúrának nevezték, nem alaptalanul. Ha egy személy arcképére több megrendelés is érkezett (pl. Luther vagy a választófejedelem portréi), a mester eredeti művei alapján a segédek készítették el őket szériában. Ebben az esetben művészi színvonalról nem lehet beszélni.

Kora egyetlen festőjéről sem hangzott el annyi kritika, mint Cranachról, főleg az utolsó évtizedekre és a műhely munkájára vonatkozóan. Valóban késői korszakában nem ábrázolta olyan bensőségesen a természetet, mint korábbi művein, a műhelymunkákon pedig sematikussá, élettelenné vált a táj. Hanyagolta a rajzok és rézmetszetek készítését is. De a portréi egyenrangúak Dürer és Holbein arcképeivel, s nem utolsó sorban páratlan történelmi dokumentumok. Hiszen azokat a személyeket örökítette meg, akik a reformáció élharcosai voltak, vagy jelentős szerepet játszottak kora történelmi eseményeiben.

A maga nemében egyedülálló módon rótta le tiszteletét az utókor Cranach munkássága, valamint a reformációban való részvétele előtt. A weimari templom szárnyasoltárának – mely a fia alkotása – a középtábláján Luther és Keresztelő Szent János között ott áll Lucas Cranach egész alakos képmása.

Híres művei

• 1502 Kálvária, Bécs Kunsthistorisches Museum

• 1502 Bűnbánó Szent Jeromos, Bécs Kunsthistorisches Museum

• 1502 Szent Ferenc stigmatizációja, Bécs Gemäldegalerie der Akademie der blindenden Künste

• 1502 Szent Valentin a donátorral, Bécs Gemäldegalerie der Akademie der blindenden Künste

• 1502 Kálvária, rajz

• 1503 Kálvária, München Altepinakothek

• 1503 Johannes Cuspinianus és felesége, Anna, Winterthur, Oscar Reinhart-gyűjtemény

• 1503 Johan Stephan Reuss és felesége, Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum és Berlin, Staatliche Museen

• Szent Katalin vértanúsága, Budapest, Ráday-könyvtár

• 1504 Pihenő szent család, Berlin, Staatliche Museen

• 1509 Szent Család-oltár, Frankfurt am Main, Städelsches Kunstinstitut

• 1502-1503 Krisztus a kereszten Mária és Szent János között, fametszet

• 1505 Jézus szíve imádása, fametszet,

• 1506 Szent Katalin-oltár, Drezda, Staatliche Gemäldegalerie

• 1509 Szent Anna-oltár, Frankfurt, Städelsches Kunstinstitut

• 1509 Fürsten-oltár, Dessau, Staatliche Kunstsammlung und Museen

• 1509 Vénusz és Cupido, Szentpétervár, Ermitázs

• 1514 Szász Katalin hercegnő, Drezda, Staatliche Gemäldegalerie

• 1519-1520 Bölcs Frigyes, Zürich, Kunsthaus

• 1520-1530 Vénusz és Cupido, Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum

• 1520 Luther Márton, rézmetszet

• 1525 Mária Magdolna az alabástromedénnyel, Köln, Wallraf-Richartz Museum

• 1526 Szász Móric herceg, Darmstadt, Grossherzögliche Sammlung

• Luther arcképe, Firenze, Uffizi

• 1527 Hans Luther, tempera, Bécs, Albertina

• 1527 Margit és Hans Luther, Wartburg

• 1529 Vénusz, Párizs, Louvre

• 1537 Jámbor Henrik herceg, Drezda, Staatliche Gemäldegalerie tulajdona volt, a II. világháborúban elpusztult

• 1546 Az ifjúság kútja, Berlin, Staatliche Museen

• 1547 A wittenbergi nagytemplom oltára

• 1550 Önarckép, Firenze, Uffizi

Forrás

A művészet története: Az érett reneszánsz, Corvina

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Lucas Cranach (festő, 1472–1553) témájú médiaállományokat.

• Id. Lucas Cranach festményei - TerminArtors.com
• egy német nyelvű lap Cranachról